Ez a törvénytervezet is a magyarellenességéről elhíresült Bogdan Diaconu volt parlamenti képviselő "öröksége", aki az általa alapított nacionalista Egységes Románia Párt (PRU) élén tavaly decemberben már nem jutott parlamenti mandátumhoz, ez azonban nem gátolta meg az általa beterjesztett törvénykezdeményezések parlamenti pályafutását.
A CNCD felszámolását célzó törvénykezdeményezés egyetlen sorból áll, amely hatályon kívül helyezné az intézmény megalapításáról rendelkező, 2002-ben hozott törvényt. Diaconu a tervezethez fűzött kétoldalas indoklásban arra hivatkozott, hogy a közpénzen működtetett diszkriminációellenes tanács "románellenes, nemzetellenes" intézménynek bizonyult, amely szerinte a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) és "a hagyományos keresztény román értékek megsemmisítését célzó más érdekcsoportok" eszközévé vált.
A kezdeményező a CNCD "bűneként" említi, hogy az intézmény "védelmébe vette a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom (HVIM) kézdivásárhelyi terroristáit", és megbírságolta a magyar revizionizmus felerősödése miatt aggodalmát kifejező Ionut Tene publicistát.
A parlamentben mindkét háznak el kell fogadnia a törvénytervezeteket ahhoz, hogy hatályba lépjenek. Ezeket témájuk alapján osztják el, és mindig a második házé a végső döntés joga. A jogalkotás felgyorsítása érdekében az első háznak nem kötelező megvitatnia minden törvénytervezetet, ezért amennyiben a házbizottság elé terjesztésétől számított másfél (adott esetben két) hónapon belül nem tűzik napirendre a ház plenáris ülésén, hallgatólagosan elfogadott tervezetként kerül tovább a döntő házhoz. A szokásjog szerint azoknak a tervezeteknek a megvitatását "spórolják meg" az első házban, amelyek elfogadását vagy elutasítását nyilvánvalónak tekintik a törvényhozók.
A diszkriminációellenes tanács felszámolásáról szóló törvénytervezetet mind a törvényszövegek jogharmóniáját vizsgáló, szakértőkből álló törvényhozási tanács, mind a kormány, mind a képviselőház illetékes szakbizottságai negatívan véleményezték.
