A szülők nagyrészt Székelyföldről érkeztek a neves iskolába, ahol fiaikat katolikus szellemben nevelték. Közülük többen a papi hivatást választották életcéljuknak. A búcsúünnepet megtisztelte jelenlétével Jakubinyi György érsek, Horváth István főegyházmegyei tanfelügyelő, Ladányi Árpád Fehér megyei RMDSZ elnök, Tódor Attila spirituális, az iskola volt diákja. A megemlékezés iskolai része a kápolnában zajlott, ahol Gál László igazgató tartott ünnepi beszédet, majd Dimén Erika osztályfőnökként szólt az ünneplőkhöz. Beszédében húsz, útját kereső, reménnyel teli fiatalról szólt, akik türelmetlenül várták ezt a napot, színezgették képzeletükben, de az iskolát és érettük díszítették ki, a diáktársak értük öltöztek ünneplőbe. A szülők, hozzátartozók és azért tették meg a nagy távolságot, indultak útnak hajnalok hajnalán, hogy velük ünnepelhessenek. „Mikor idehozták gyermekeiket, ránk bízták őket, és mi megpróbáltuk helyettesíteni a távollevőket. Most eljött az ideje, hogy visszadjuk Önöknek. Köszönjük, hogy elhitték, hogy a tanár, a nevelő mindig jót akar, még ha ezt a diák nem is érzékeli” – mondta az osztályvezető. Megemlítette, nemrégiben az egyik édesanya azt mondta, hogy kisebbik gyermeke számára sem tudna jobb iskolát választani. Az ilyen pillanatok jelentik az igazi ajándékot egy tanár számára.
A végzős tanulók nevében Kis Richárd beszélt iskolai éveikről. A legjobb tanulónak járó díjat Lázár Hunor végzős diák vehette át, őt követte Lukács Levente és Bakó Róbert, akinek két bátyja is itt járt iskolába, a szülőknek most oklevélben köszönték meg, amiért mindhárom fiúk itt a Majláthban tanult. Ezután, hagyományosan, az ünneplő szülők, hozzátartozók, a tantestület és diákok hosszan elnyúló csodálatos menetben vonultak át a közeli Székesegyházba, ahol Jakubinyi György érsek celebrálta az ünnepi misét.
