Kódolt CD-n kapta meg a lehallgatást a hivatalos bírósági fordító
Nem szívek, hanem fordítók harca zajlott pénteken a Kolozs Megyei Ítélőtáblán. Mind a bíróság, mind a két vádlott meg akart bizonyosodni arról, hogy a Román Hírszerző Szolgálat (SRI) által végzett lehallgatás anyagát jól fordították le, ezért három szakember jelent meg a tárgyalóteremben. Őket kiegészítette a két vádlott, az ügyész, a jegyző, a bíróság informatikusa, a vádlottak ügyvédjei s azok segédjei, a sajtó képviselői és néhány érdeklődő. Mindannyian tehetetlenül szemléltük a bíróság által hivatalosan felkért fordító kínlódását: a hordozható számítógéphez csatolt kis hangszórókból szinte semmi sem hallatszott, érteni legalábbis nem lehetett, amit a lehallgatott személyek mondanak egymásnak.
A kartondobozban tárolt iratcsomók mellől előkerült CD aztán egy másik lehallgatást tartalmazott – Horváth Anna mobilbeszélgetéseit nemzetbiztonsági okokra hivatkozva ugyanis több hónapon keresztül lehallgatták.
„Ez nem az, ez máskor készült!” – szólt közbe a volt alpolgármester, majd kicserélték az adathordozót.
A személyes okok miatt késő bíró informatikust rendelt a tárgyalóterembe, aki hosszabbítót is hozott, hogy a hivatalos fordító saját hordozható számítógépéről tudja lejátszani az ezúttal jó hanganyagot – sikertelenül. Sajnos a vádlottak, a védőügyvédek és a szokatlanul nagy számban összesereglett újságírók kiábrándulására, ezúttal sem hallatszott semmi. Ekkor kerültek elő a fülhallgatók: előbb a hivatalos fordítóé, majd a bíróság informatikusa által hozott számítástechnikai kiegészítő eszköz. Mivel ez sem járt eredménnyel, adott pillanatban arról folyt a vita, vajon a VLC hang- és videólejátszó, vagy a Winamp megfelelőbb a feladatra. Telepítés következett, amit a bíró közönnyel vett tudomásul.
A hivatalos fordító erőt vett magán, erőteljesen összpontosítva hallgatta a felvételt. „Egy nő azt mondja, ötszáz” – kiáltott fel a férfi. Jó-jó, de 500 mi? Ember, lej, euró, műhold? – hangzott a kérdés a tárgyalóteremben levők között. Sajnos csak a hangfelvétel 33. másodpercéig sikerült eljutni, amikor a lehallgatottak közül valaki kávét rendelt, aztán a hivatalos fordító szerint már semmit sem lehetett érteni a beszélgetésből. A védelem egyik fordítója a bírónak azt mondta: tizenkét órát dolgozott az anyagon.
A felek abban állapodtak meg: a hanganyagot CD-n megkapja a hivatalos fordító, de nem férhet hozzá a kollégái és a SRI által végzett anyaghoz annak érdekében, hogy azok a dokumentumok ne befolyásolják, a bíróság majd összehasonlítja a fordításokat. Nem babra megy a játék: amennyiben nem korrigálják a SRI fordításban szereplő esetleges hibákat, akkár a dolgok fordulópontja is lehet.
A legnehezebbnek viszont az időpont egyeztetése bizonyult: hol az egyik vádlott egyik védőügyvédjének, hol a másik valamelyikének, hol pedig az egyik vádlottnak nem felelt meg a bíró által javasolt időpont a következő tárgyalásra. Aztán sikerült február 13-ban kiegyezni.
A váratlan fordulat a legvégén következett be: miután a bíró távozott, a hivatalos fordító bejelentette: korszerű laptopján nincs CD-lejátszó. Mindenki elképedt. A jegyző mobiltelefonon felhívta a bírót, aki viszont csak sokkal később ment vissza a tárgyalóterembe. Megtudtuk: a bíróság CD-lejátszót bocsát a hivatalos fordító rendelkezésére. Hogy miért annyira fontos ez a típusú adathordozó? Csak találgatni lehet…
