(Borítókép: Abigél (Staub Viktória) és Markó Pál (Kulka János) A játszmában)
A játszma az 1960-as évek Magyarországába kalauzolja a nézőt olyan szereplők belső körébe, ahol a ranglétra megmászása a legfontosabb teendő. Az állambiztonság két feltörekvő alkalmazottja, Jung András (Nagy Zsolt) és Kulcsár Emil (Scherer Péter) rivalizálása másodlagossá válik, amikor felbukkan a múltból Markó Pál (Kulka János). András úgy véli, Pali bácsi bosszút forral ellene, ezért egy látszólag ártalmatlan diáklányt bíz meg a kockázatos feladattal: tartsa szemmel a már nyugdíjas férfit, és számoljon be az öreg Markó minden lépéséről. Kivel levelezik? Hová jár? Hogy szolgál az egészsége? Mi a véleménye Hruscsovról? A kétkezi munkából kiemelt Abigél (Staub Viktória) vállalja a besúgó szerepét, hiszen ezáltal a fővárosban élhet, és az ELTE hallgatójává válik.
A szereplők a film egyik fontos üzenetét hangsúlyozva ismételten utalnak arra, hogy a bizalom törékeny és kockázatos. Emellett az önzés és elembertelenedés is lényeges mozgatórugója a történéseknek. Céljaik érdekében a szereplők képesek szeretteiknek, jótevőiknek hátat fordítani, becsapni őket, hogy érvényesülni tudjanak, hiszen csak magukra számíthatnak. Az egyén viszont akkor sem lehet biztonságban, ha csak arra koncentrál, hogy a saját malmára hajtsa a vizet. Bárhol, bármikor, bárkinél megbújhat egy diktafon, és egy hanyagul, figyelmetlenül kiejtett mondat képes az ember megélhetését, álmodott jövőjét megsemmisíteni.
Ahogyan azt Staub Viktória a vetítés után nézői kérdésre válaszolva kifejtette: nem a korszak teszi drámaivá a konfliktust, a kapcsolati háló és az emberi viszonyok itt bemutatott bizalmatlan volta akármilyen történelmi közegben képes úgy megállni a lábán, ahogyan a filmben láthattuk. A korszakválasztást a rendező azzal indokolta, hogy a hatvanas évek miliője a modernizálást helyezte középpontba, a Kádár-rezsim nem ódzkodott az újításoktól, és ezt igyekeztek ruházatban és díszletben szemléltetni.
Staub Viktória és Fazakas Péter arról is beszámolt, hogy bár összeszokott stábba csöppentek a forgatáson, ez nem okozott nehézséget a felzárkózásban, sőt: jól működő gépezet tagjaivá váltak, ami lendített a munka sikerességén és gördülékenységén. A színész párhuzamot vont saját személye és az általa megformált karakter között: mindketten olyan élethelyzetbe kerültek, ahol újnak számítottak egy csapatban, és így kellett hozniuk legjobb formájukat.
A közönség műhelytitkokról is hallhatott; például megismerte Nagy Zsolt kollégájához, Viktóriához intézett tanácsát. A filmben Andrást alakító Nagy Zsolt szerint szakmájában nem lehet folyamatosan, egy teljes munkanapon keresztül száz százalékon teljesíteni: meg kell tanulni egy pillanat alatt minimumról maximumra váltani. Kulka János alakítása és személye mellett sem mehetett el szó nélkül a két meghívott. Fazakas Péter szerint Markó Pál történetét az őt alakító színész életéhez idomították, így vált tényezővé az agyvérzés Pali bácsi nem is olyan távoli múltjában. Staub Viktória hálával emlékszik a forgatás Kulkával töltött pillanataira, mint mondta, színésztársa puszta jelenélétével képes támogatni és felvillanyozni a körülötte lévőket.
