HANTZ LÁM IRÉN
1987 nyarán „pionír expedíció” keretében tíz gyerekkel és két tanárral jártuk Torockó házait, hogy befogadjanak szállásra 2-3 napra. Mindenütt zárt ajtókkal fogadtak. A végén azt gondoltam, hogy visszamegyünk Enyedre. Kódórgás közben elhatároztam, hogy ha egy lehetőségem lesz az életben, házat építek brassais diákoknak Torockón, Brassai szülőföldjén. 1987-ben teljesíthetetlen vágynak látszott. Közben forgott az idő kereke és a 90-es évek nagy változásokat hoztak az emberek életében.
Azok a szerencsés véletlenek...
Szabó Zsolt (író, szerkesztő) jó üzleti érzékkel már 1991-ben bejegyeztette a Brassais Véndiák Alapítványt. Akkor, amikor az emberek nagy többsége nem is hallott még az alapítványok működéséről. Pénzgyűjtést nem lehetett magánszemélyeknek kezdeményezni, hivatalos keret kellett hozzá.
A torockói származású Tóbiás professzor
Szerencsés hónap volt a ház történetében 1991 szeptembere. Németországból visszatérve megálltam Budapesten, Orbók Ilona unitárius lelkészt kerestem, a torockói ház ügyében akartam vele beszélni. Későn mentem, ő már nem volt az irodában, de a titkárnőjével sikerült találkoznom. Ő ideadta Gellérd Judit, Kaliforniában élő unitárius lelkész címét „mert ő egész biztosan segíteni fog”- mondta. Levelemre Gellérd Judit lelkes hangon válaszolt, örült az ötletnek. Elkezdett kutatni a magyar származású kaliforniai lakósok között és rátalált Tobiás Károly professzorra, akinek még ráadásul a családja torockói származású is volt. A professzor úr Gellérd Judit közvetítésével jelentős pénzösszeget küldött egy torockói ház megvásárlására. Tobiás Károly 1993-ban még megérte a megnyitót, de személyesen nem tudott már erre eljönni, 1996-ban hunyt el. A torockói ügy támogatását felesége folytatta. Vörös Katalin tudományos kutató, magyar nemzetiségű, 1956-ban került az Egyesült Államokba.
Sohasem tudod, kivel találkozol egy társaságban. Bálint Kelemen Attila, 1991-ben a Brassai igazgatója, Györgyfalván egy esküvőn megismerkedett Martien Brinkmann-al, a Zwolle-i iskola igazgatójával. Szó került egy testvériskolai kapcsolatról és a torockói házról is. Martien a tettek embere volt, hazaérve levágatta a szakállát és szálankénték árulta márkáért. A megnyitóra jelentős összegű adománnyal érkezett.
Szakállát szálanként árulta
Naivan és nagy lelkesedéssel fogtunk neki a ház bővítéséhez, a terveket Daróczy Júlia készítette. Az elv az volt, hogy lehetőleg helybélieket bízzunk meg a munkálatokkal. Szabó Zsolt meg is egyezett néhány torockói munkással, akiknek az alap kiásása lett volna a feladata. Egy hét múlva kiment, az ásók elhajigálva, az árok sehol. Nagy nehezen ismét összeállt a csapat, de állandó ellenőrzésre volt szükség.
Szeptember 24-re terveztük a megnyitót. Ünnep volt a brassaisoknak, de a torockóiaknak is. Ilyen esemény nem volt még a falu történelmében.
Az ünnepély után még rengeteg munka maradt hátra. Faburkolat, lépcsők, kályhák, bútorzat és ágynemű - itt jött a szülők, tanárok, véndiákok és diákok, az egész nagy brassais család segítsége. Csöregi Endre akkor már Magyarországon élő építkezési vállalkozó, Szabó Zsolt egykori osztálytársa, egy hónapra leküldte Torockóra három munkását, hogy a házon dolgozzanak és fizette bérüket, ellátásukat.
A megnyitó utáni hetem úgy kezdődött, hogy végigjártam az osztályokat, asztalos, lehetőleg autós apukákat keresni, akik aztán szombat-vasárnapra kijöttek dolgozni. Egyik héten én mentem velük, a másik héten Szabó Zsolt.
Az Unitárius Nőszövetség is segítségünkre jött, párnákat és ágyneműt készített az ház leendő lakói számára.
Kucsera János mérnök úr, a müncheni Széchenyi Kör akkori vezetője, a Magyar Máltai Szeretetszolgálat közreműködésével adományokat gyűjtöt és vállalta ezek (ágyak, matracok) leszállítását Torockóra.
Egy-két év alatt a torockóiak észrevették, hogy a vendéglátás jövedelemforrás is lehet. Lassan megnyíltak az eddig lezárt kapuk. Torockó bekerült az ország turisztikai körforgásába. Erre nagyon büszke vagyok, mert a Tobiás Ház példája nélkül Torockó éveket késett volna – a késés lemaradással jár.
A turizmus fellendülésével Torockón a vendégek tájékoztatására útikalauzokra, ismertetőkre volt szükség. 1998 és 2012 között hat torockói tárgyú ismertetőt, útikalauzt írtam, amely nem csak magyar nyelven, hanem angol (Tourist Guide of the Rocky Land) és román fordításban is megjelent (Valea Trascăului. Ghid turistic).
A turisták Torockót nemcsak szép fekvéséért és a Székelykőért, hanem páratlan népi építészeti örökségéért is látogatják. Védelmének megszervezése 1990-ben az utolsó pillanatban történt. Már megjelentek a homlokzaton a háromosztatú blokk ablakok és pont a Tobiás Ház szomszédságában sárgára festettek egy házat. Ki tudja, húsz év alatt hova torzult volna a torockói utcakép. Dr. Szabó Bálint, akkor a Transylvania Trust vezetője kezdeményezte Torockó népi építészetének védelmét. Dr. Furu Árpád, volt Brassais diák, építészmérnök foglalkozott a kezdeményezés továbbvitelével. 2006-ban jelentette meg Furu Árpád három nyelvű (magyar, román, angol) Műemlékvédelem Torockón. A torockói értékvédő program első tíz éve című könyvét. A program finnanszírozásában részt vett Belváros Lipótváros Budapest Főváros V. Kerületének önkormányzata.
Az út a fent említett sikerekhez nem volt egyszerű. A továbbiakban a ház működésének a megszervezését Szabó Zsolt, a véndiák alapítvány elnöke vállalta magára. Sikerült kialakítania torockóiakból egy többé kevésbbé állandó csapatot, akik ellátják a ház funkcióit.
Az évek folyamán többszáz brassais diák örvendhetett a torockói háznak. A leghűségesebb lakói a Tolna Éva által létrehozott és fia Könczey Csongor által folytatott Bogáncs néptánctábor tagjai voltak. Az évek során a Bogáncs bokrosodott. Lett Kis Bogáncs és Apró Bogáncs. Fájdalmas veszteség Tolna Éva korai halála.
1994-tl nyolc éven keresztül vezetett festőtábort a Tobiás Házban Kováts Ildikó festőművész, rajztanár, sokszor kettőt is egy évben. A tábort kiállítás zárta. Nyugdíjba vonulása után ezt a munkát nem folytatta senki.
2008-tól Kassai Ildikó matematika tanár honismereti tábort szervez – a gyerekek bútorfestést tanulnak Király Ferenc torockói bútorfestő mintái szerint. A tizéves évfordulóra kis naptárt is szerkesztettek.
A továbbiakban sok sikert kívánunk a ház munkatársainak, a brassais tanároknak és diákoknak, valamint az idelátogató vendégeknek, hogy az 50 éves fennállást is ilyen szép napos őszi időben ünneplejék meg.
