Lazsádi László összeállította a felvinci háborús áldozatok listáját, amely a tavalyi emlékműavatás óta további kilenc mártírral bővült. Munkájában segítségére voltak: a Honvédelmi Minisztérium Hadtörténeti Intézete és Múzeuma, dr. Cech Vilmos és Kékkői Károly hadisírgondozók, a hadisir.hu és a katonakagulagon.hu internetes oldalak, a Gyulafehérváron székelő Fehér megyei állami levéltárban található felvinci református és római katolikus anyakönyvek, a községünk polgármesteri hivatalában őrzött polgári anyakönyvek, a felvinci magyar temető sírfeliratai, a családok birtokában levő értesítések, amelyek révén a hatóságok tudatták a hozzátartozókkal a rokonaik elhalálozásának tényét, és természetesen azok a személyek, akik emlékeik töredékeiből összerakták azoknak a vérgőzös időknek a képét. A 33 felvincit többnyire fiatalként ragadta el a háború örvénye, nem adódott lehetőségük mély nyomot hagyni a társadalom életében. Emiatt a rokonaik feltüntetésével és haláluk körülményeinek ismertetésével próbálta közelebb hozni az emlékmű körül összegyűltekhez a 75 éve eltávozottakat.
Honvédként estek el:
1. Balázs Dénes az 1939-es mozgósítás során Nagybányán megbetegedett és 21 esztendősen elhunyt. Ő az első felvinci, aki a második világháború áldozatává vált.
2. Leopold Miklós Augsburg (Németország) mellett vesztette életét. 34 évet élt.
3. Magyari Miklós „a szovjet ellen vívott keresztes hadjárat alkalmával hazája védelmezésében hősi halált halt.”– áll a család számára küldött értesítőben. Csak az érti meg valójában a kommunizmus elleni keresztes háború fogalmát, aki részesült a vallástalan, hitetlen, lelketlen és erkölcstelen mivoltából. 30 éves volt.
4. Mátéffy László főhadnagy Budapest védelmében áldozta fel életét 37 évesen.
5. Dr. Szacsvay Istvánt Ingolstadtban, katonaorvosként, két héttel a háború befejezése előtt érte utol a végzete, 50 éves korában.
Szovjet hadifogságban vesztették életüket:
6. Leopold Ferenc szibériai hadifogolytáborban fagyott meg. 46 évet élt.
7. Szegedi István őrvezetőt a Dnyepropetrovszk területen, Ukrajnában temették el, 37 éves korában.
8. Takács Árpád Traktornijban, Sztálingrád (ma Volgográd) környékén, 46 évesen hunyt el.
Román katonaként tűntek el:
9. Lázár Lajos 22 évesen,
10. Nagy Domokos 21 éves korában,
11. Ozsváth Ferenc 26 évesen, mindhárman a Szovjetunióban.
12. Nagy Gyula 1945. május 15-én halt meg 22 évesen, tífuszban. Egy héttel a háború befejezése után…
Munkaszolgálat során szerzett betegségekben hunytak el:
13. Kovács István 40 éves korában.
14. Lazsádi István 46 éves korában.
A „koncsentrákat” megjárt magyarok elbeszélései szerint olyan megaláztatásokban részesültek a román tisztek, őrök és munkatársak részéről, amelyeket csak a legerősebbek bírtak ki maradandó testi és lelki sebek nélkül.
Szovjet munkatáborban haltak meg:
15. Demeter Jánost 68 éves korában Budapestről deportálták.
16. Király Istvánt 33 évesen Kolozsvárról hurcolták el.
17. Lazsádi Istvánt 44 éves korában Kolozsvárról internálták. Taganrog (Oroszország) vált végső nyughelyévé.
18. Pál Fábiánt 17 esztendősen az apjával és két testvérével együtt hurcolták el Tordáról. Cseljabinszkban, a láger temetőjében nyugszik.
Az 1944. szeptember 8. és 12. között zajlott vinci csata során ragadta el őket a halál:
19. Damó Anna (Nusi) 17 évesen. Szeptember 8-án a Vincre kilőtt első orosz lövedékek repeszei oltották ki életét.
20. Szabó Miklóst 63 évesen ölte meg egy szomszéd helységből származó román katona.
21. Szabó Zsigmondot 61 éves korában az udvarán érte a golyó.
22. Szilágyi Sanyikát 17 éves korában lőtték le az oroszok.
23. Takács Ferencet (70 éves) a ház falán áthatoló bombarepesz találta el.
A hadifogságban szerzett betegségekben, röviddel hazaérkezésük után lelték halálukat:
24. Benkő István 28 éves korában,
25. Ebergényi Ferenc 24 évesen.
26. Opra Károly égési sérüléseibe halt bele, miközben 1942-ben Krajován végezte katonai szolgálatát.
A katonakagulagon.hu weboldalon további két, felvinci születésűnek feltüntetett személyre bukkantak:
27. Karai István (szül. 1909-ben), meghalt 1945. január 11-én a 130/5-ös hadifogolytáborban, az Ural-hegységbeli Asa helységben, Baskíriában.
28. Mikó Sándor (szül. 1926-ban), elhunyt 1945. február 9-én az asai 130/5-ös táborban.
A falu polgári anyakönyvében nem szerepel a nevük. További kutatásra van szükség, hogy felfedjék kilétüket.
A veszteség súlya még nagyobb teherrel ereszkedett azoknak az özvegyeknek és árváknak a vállára, akik a családfő eltűnése után hagyott űrt sohasem tudták pótolni. Magyari Miklósnak egy lánya, Szegedi Istvánnak egy fia és lánya, Ozsváth Ferencnek egy lánya, Kovács Istvánnak egy lánya, a munkaszolgálatra elhurcolt Lazsádi Istvánnak négy lánya, Király Istvánnak két lánya és egy fia, a szovjet lágerben elhunyt Lazsádi Istvánnak két fia nőtt fel félárván, apa nélkül. Szabó Miklóst három fia, egy lánya és két unokája, míg testvérét, Szabó Zsigmondot négy lánya és két fia, illetve nyolc unokája gyászolták.
Román nemzetiségű háborús áldozatok:
Az alábbi román nemzetiségű háborús áldozatok nem felvinci születésűek, 1920 után költöztek ide a szomszédos falvakból: Ilea Augustin egy ép lövedék gyújtószerkezetéhez ért hozzá ásás közben, 1968-ban, a robbanás következtében szörnyethalt; Maier Victort magyar katonák hurcolták el Felvincről 1944. szeptember 8-án kémkedés gyanújával. Tökéletesen beszélt magyarul, az első háborúban a monarchia katonájaként vesztette el fél karját. Az is tény azonban, hogy a faluba belövő oroszok először azt a házat találták el, amelyben a magyar távközlő egység működött; Onişor Vasile fagyási sérülésekkel került a gyulafehérvári kórházba 1944-ben, ez okozta halálát; Şolea Iuliu román katonaként a Szovjetunióban halt meg egy fogolytáborban; Şolea Vasile halálát épen maradt töltények robbanása okozta 15 éves korában, a front elvonulása után.
A történelmi bemutató után Lukács György lelkipásztor megáldotta a temetőkertben és a messzi földön nyugvó felvinci áldozatokat, illetve azokat a honvédeket, akik azáltal váltak felvinciekké, hogy életüket adták a falu védelmében. Nagy Irisz és Kiss Konrád koszorút helyeztek el az emlékmű lábához, majd a 90. számú zsoltár (Tebenned bíztunk) eléneklésével zárták le kegyeletük leróvását a háború mártírjai előtt.
