Kiemelte: vannak korok, amikor a teremtő erő áthatja az embereket, a közösségeket, ilyenkor születnek a nagyszerű alkotások, a templomok. Más korok feladata a megőrzés, a továbbadás. Ha egy közösség megérti az idők szavát, akkor Isten akaratával összhangban lesz építő, megőrző, továbbadó, és nem hódol be illanó divatoknak, hóbortoknak, nem lesz méltatlan örököse elődei erőfeszítéseinek. Várfalva gyülekezete betöltötte hivatását, amikor áldozatot hozott temploma felújításáért, mert tudja, hogy az igazi öröm nem az öröklés, hanem a teremtés, ez esetben a felújítás – mondta.
A gyülekezet lelkésze, Barabás Zsolt magyarul és románul is köszönetet mondott mindazoknak, akik hozzájárultak a műemlék templom felújításához. Az egyházközségi iratok tanúsága szerint nagyjából százévente vált szükségessé és került sor nagyobb méretű felújításra. Arra kérte Istent, hogy legyenek a következő évszázadban is majd unitáriusok a gyülekezetben, akik méltók lesznek az Árpád-kori templom örökségére.
Csécs Márton Lőrinc esperes a bibliai és a szépirodalmi Manassé példáját felidézve szólt az ünneplő gyülekezethez. Manassé, a bibliai vezető, tudta, hogy Isten nélkül semmit sem tehet sem ő, sem népe, ezért helyreállíttatta az Úr oltárát, azt a helyet, amelyről a torockói Manassé tudta, hogy Isten és a gyülekezet boldog lehet.
A devoni testvéregyházközség, a Main Line-i unitárius egyházközség üzenetét Kolozsi Orsolya tolmácsolta, illetve ugyanő köszönte meg nekik ajándékukat, az énekszámtartót.
Kolozsi Ernő gondnok Istennek adott hálát a sok küszködés, a munka szép eredményéért: Soli Deo gloria! Meghatottan mondta el, hogy szívében mindig hála ébred, amikor látja vasárnapról vasárnapra a hívek szemében az örömet, amint felújított templomukba érkeznek istentiszteletre.
Maksay Katalin főtervező, építész a felújítás megtervezéséről, az esztétikai rekonstrukció elvét figyelembe vevő megvalósulásáról osztotta meg gondolatait. Elmondta, a templom jelenleg festetlen kazettáit Furu Árpád javaslata nyomán úgy szerelték fel, hogy azt a jövőben a kolozsvári Erdélyi Néprajzi Múzeumban őrzött eredeti mintáival lehessen ékesíteni.
Weisz Attila művészettörténész elmondta, a templomfelújítást megelőző kutatás kezdetekor tudták, hogy különleges helyszínre érkeznek a szakemberek: Várfalva mellett ispánsági vár állott. Csók Zsolt régész csatlakozott az előtte szólóhoz, elmondva, hogy tervezik a vár kutatását is. Kiemelte, hogy az Aranyos mentén már az Árpád-korban erős közösségek éltek, amelyek képesek voltak templomot emelni maguknak.
Hegedüs Csilla államtitkár kifejtette: a munkavégzéséhez az olyan közösségekből merít erőt, amilyen a várfalvi is, hiszen az olyan közösség, amely a műemlék templomát felújítja, nem tűnik el, nem fogy el.
Simon István Előd, Magyarország kolozsvári konzulja felidézte, hogy ősszel a keresztény közösségek hálát adnak a Teremtőnek ajándékaiért. Várfalva is ezt tette, akárcsak Sámuel a Bibliában, aki a filiszteusok feletti győztes csata után Istenének oltárt emelt. A felújítás résztvevői is, ha nem is csatán, de nagy erőpróbán vannak túl. A hívő nép Istenhez fordult, a közösség áldozatot vállalt, így az eredmény sem maradt el.
Vákár István, a Kolozs megyei tanács alelnöke elmondta, úgy érzi, hosszú advent után Várfalván most karácsony van: megszületett a felújított templom, amely a vidékfejlesztés fontos eleme. Nemcsak a mezőgazdaságot, az úthálózatot kell fejleszteni vidéken, hanem a vidék lelki erejét is, amely a templomok felújítása révén valósul meg.
Mărginean János, Várfalva község polgármestere úgy fogalmazott: az állagmegőrző munka hatalmas volt, de nemcsak a falak felújítását jelentette. Amikor templomainkat újítjuk fel, múltunkat erősítjük meg, és jövőnket biztosítjuk, mondta.
A házigazda lelkész még egyszer köszönetet mondott a kivitelezőknek, szakembereknek, anyagi támogatást biztosító fórumoknak, majd okleveleket és emléklapokat adott át a jeles nap emlékére.
A várfalvi unitárius gyermekek Kolozsi Tünde tanítónő irányításával kis történelmi játékot adtak elő, amelyben csengő ének- és versszóval felidézték kedves templomuk történetét, a három építési szakaszt, miközben az úrasztalán makettekkel tették láthatóvá templomuk változásait.
(Forrás: unitarius.org)
