Bevezetőjében Horváth István, a Nemzeti Kisebbségkutató Intézet igazgatója a sajtótájékoztatón ezúttal is hangsúlyozta: első alkalommal kerül sor arra, hogy egy erdélyi kutatóintézet az erdélyi magyarokra reprezentatív adatfelvétellel kapcsolódjon be egy nagymintás nemzetközi összehasonlító vizsgálatba. A kutatást a kolozsvári Nemzeti Kisebbségkutató Intézet készítette még a COVID–19 járvány előtt.
- A bevándorlással és az idegenekkel kapcsolatos attitűd vizsgálása során elsősorban interperszonális szinten mértük a bevándorlók, illetve a más fajúak elfogadottságát. Másodsorban pedig a bevándorláshoz köthető jelenségekkel kapcsolatos attitűdökre kérdeztünk rá. Arra a kérdésre, mennyire fogadnának el más fajú embert, bevándorlót, romát, illetve muszlimot szomszédként, az erdélyi magyarok között az elutasítók aránya mind a négy kategória esetében meghaladja nem csupán a romániai, hanem a magyarországi értéket is. Így az erdélyi magyarok 54 százaléka nem szeretne bevándorlót, 52 százaléka pedig romát, 42 százaléka muzulmánt és 38 százaléka más fajú embert szomszédjának – közölte Kiss Tamás szociológus.
A szakember kitért arra is, hogy a 2015-ös nagy bevándorlási hullám elkezdése előtt a nyugat-európai konszenzus volt abban, hogy a népesség-utánpótlás nem oldható meg pusztán a belső reprodukcióra támaszkodva. A termékenység az összes európai országban tartósan a reprodukcióhoz szükséges érték alatt van. Így a népesség és a munkaerő utánpótlása, a jóléti ellátórendszer fenntartása nehezen képzelhető el bevándorlás nélkül. A 2015-ös bevándorlási menekülthullám óta viszont a bevándorlás kérdése a politikai viták kereszttüzébe került Nyugat- és Kelet-Európában egyaránt. Főleg a kelet-európai országokban volt tapasztalható migráció-ellenes diskurzus, a nyugat-európai országokban érdekes módon nem körvonalazódik hosszú távon bevándorlás-ellenes többség. A bevándorlók elutasítása a kelet-európai országokban sem egyöntetű. A leginkább intoleráns országok Csehország, Magyarország, Bulgária, Szlovákia és Montenegró, míg Románia inkább a kelet-európai országok középmezőnyében található.
- Szó sincs arról, hogy a nyugat-európai országokban valamiféle bevándorlás-ellenes elmozdulás volna a 2015-ös menekülthullám után, sőt mintha inkább csökkenés tapasztalható. Az adatok azt igazolják vissza, hogy minél magasabb a bevándorló népesség, annál inkább elfogadó a társadalom. Nem így Magyarországon, ahol 2008-hoz viszonyítva a 2018-as adatok jelentős növekedést mutattak a bevándorlók, más fajúak és muszlimok elutasítását illetően – állapította meg Kiss Tamás. Ezt a szakember az anyaországi politikai faktornak tulajdonította. A probléma magyarországi politizálódása pedig kétségkívül hatott az erdélyi magyarok idegenekkel szembeni attitűdjeire is. Hogy Románia a középmezőnyben található bevándorlás-ellenesség terén, az kétségtelenül azzal magyarázható, hogy itt a kérdés kevésbé lett politizálva. Viszont ha nem bevándorlókra, hanem más fajúakra kérdezünk rá, Romániában is van egyféle növekedés az ellenérzés vonatkozásában.
- Ami az erdélyi magyarokat illeti, a ditrói pékek esete kapcsán több alkalommal megfogalmazódott, hogy elsősorban Székelyföldön és a vidéki településeken erős az elutasítás. Ez igaz is és nem is. Az adatok szerint például Székelyföldön vagy a falvakon sokkal nagyobb arányban fogadnak el romát vagy akár bevándorlót szomszédnak, mint a nagyvárosokban, akár Kolozsváron is. Azt lehet tehát mondani, hogy a székelyföldi falvakban ugyan nincs különösebb kultúrája a politikai korrektségnek, de gördülékenyebben, problémamentesebben fogadják el a roma szomszédot, mint azok a kolozsvári felsőközéposztálybeliek, akik a politikai korrektséggel tisztában vannak, magyarázta Kiss Tamás.
Az adatok rávilágítanak arra is: romák vonatkozásában nem annyira egyértelmű a nyugat-kelet törésvonal, a cigányellenesség sok nyugat-európai országban is a rasszizmusnak egy “legitim” formája. Olaszországban van egy romaellenes többség, ami erősebb, mint akár Magyarországon vagy Romániában.
Az erdélyi magyarok magas fokú idegenellenességét több tényezőre próbálták visszavezetni, sok esetben meglehetősen ellentmondásos következtetésre jutottak. Elterjedt hipotézis például a nyugat-európai rasszizmuskutatásban, hogy akinek alacsonyabb az én-hatékonysága, aki úgy érzi, nem tud hatni a környezetére, vagy általában véve nincs rendben, nincs megelégedve a saját életével, hajlamosabb bűnbakot keresni. Az erdélyi magyarok esetében ez pont fordítva van – derült ki. A vallási háttérnek sincs különösebb jelentősége, az viszont megállapítható, hogy a reformátusok markánsan idegenellenesebbek, mint a katolikusok – derült ki.
Toró Tibor politológus a bevándorlás megítélésével kapcsolatosan kifejtette: az erdélyi magyarok radikális véleményt fogalmaztak meg a bevándorlóknak az ország fejlődésére gyakorolt hatását illetően, azaz nem gondolják úgy, hogy a bevándorlók hozzájárulnak az ország fejlődéséhez.
– A bevándorlásnak az ország fejlődésére való hatásának megítélése szintén különbözik Kelet- és Nyugat-Európában: a poszt-szocialista térség országaiban sokkal szkeptikusabbak az emberek, mint Nyugat-Európában. A különbségek azonban nem annyira markánsak, mint a bevándorlók elfogadása tekintetében. Az erdélyi magyarok ebben a kérdésben is Magyarországhoz hasonlítanak, és egyben mindenkinél negatívabban ítélik meg a bevándorlásnak a fejlődésre gyakorolt hatását. A bevándorlás-ellenesség mögött különböző attitűdkomponensek állhatnak, mint a munkaerőpiaci konkurenciaviszony képzete, az úgynevezett jóléti sovinizmus, illetve a biztonsági kockázatoktól való félelem. Ezekben a kérdésekben Romániát a kelet-európai régión belül mérsékelt értékek, Magyarországot pedig magas értékek jellemzik. Az erdélyi magyarok itt is Magyarországhoz hasonlítanak, azonban nem mutatnak ahhoz képest is kimagasló értéket – magyarázta Toró Tibor.
Az adatfelvétel a ditrói események (az ázsiai pékek munkavállalása ellen tüntettek Gyergyóditróban – szerk. megj.) előtt már lezárult, tehát az általános politikai diskurzuson kívül aktuálpolitikai és média-események nem befolyásolták a válaszokat. A kérdőívet 2017-ben véglegesítették: Romániában 2018-ban, Magyarországon pedig 2019-ben zajlott az adatfelvétel.
