A Bálványos Intézet társadalomtudományi és közpolitikai kutatóműhelyként jött létre tavaly, és az erdélyi magyar közösséget érintő kérdésekre ad tudományosan és közpolitikailag megalapozott válaszokat – hívta fel a figyelmet Toró Tibor, az intézet kutatási igazgatója. Elmondta: az egyelőre három munkatárssal működő think-thank típusú műhelyben adatgyűjtő, kutató, elemző munkát végeznek, amelynek nyomán nyilvános kutatási jelentések, szakmai háttéranyagok születnek.
A fiatalok és a politika kapcsolódásának aspektusait vizsgáló, az elmúlt két évben végzett kutatást annak a vezetője, Varga Szilvia ismertette. A panelbeszélgetésre olyan beszélgetőtársakat hívtak a Bálványos Intézet munkatársai, akik maguk is kapcsolatban vannak a végzős középiskolás diákokkal, ismerik a témához való viszonyulásukat: Tasnádi Mártát, a Brassai Sámuel Elméleti Líceum közgazdaságtan-tárgyakat oktató tanárát, Mostis Gergő kulturális menedzsert, és Makkai Bence reklámgrafikust, véleményformálót, aktivistát.
A kutatás során a fiataloknak a politikáról alkotott képét, a politikai eseményeket illető informálódásuk módját, a demokráciát és Románia aktuális helyzetét illető percepcióikat vizsgálták, külön tekintettel az állampolgári részvételre, s az interetnikus viszonyokra is. A kérdőíves adatfelvétel során tavaly márciusban és áprilisban kérdeztek meg 11. és 12. osztályos diákokat Kolozsváron, Sepsiszentgyörgyön és Székelyudvarhelyen pedig tavaly áprilisban és májusban.
„Ezek a diákok a felnőttéválás küszöbén állnak, 18. életévüket betöltve a szavazóurnákhoz is járulhatnak” – hangsúlyozta Varga Szilvia. Kolozsváron 745 magyar, 4845 román diák van a 11., 12. osztályokban; a mintába Kolozsváron és Szentgyörgyön is 400 magyar illetve 400 román diák került be, Udvarhelyen pedig a 400-as mintát együttesen alkották magyar és román tanulók – ismertette a kutató. A kérdőíveket összesen 1491 diák töltötte ki.
Politika: korrupció, migráció...
Az első kérdés a kérdőívben arra vonatkozott, hogy mi az első gondolat, ami eszükbe jut a politika szó hallatán. „Legtöbbször a korrupciót, a lopást, a csalást, a hazugságot emelték ki. A magyar diákok asszociációiban megjelent továbbá a törvény, a vita, adott esetben néhány politikai intézmény is” – részletezte Varga Szilvia. Pártra, vagy politikusra gondolva, a román tanulóknál legnagyobbrészt a Szociáldemokrata Párt (PSD), valamint a volt és a jelenlegi pártelnök, Liviu Dragnea és Viorica Dăncilă neve merült fel; a magyar diákoknál dominánsan a Fidesz, Orbán Viktor, az RMDSZ és Antal Árpád sepsiszentgyörgyi polgármester nevei körvonalazódtak. Többen Soros Györgyöt s a migrációt tették egyenlővé a politika fogalmával.
Az is kiderült, a diákok sokkal inkább családi körben beszélgetnek politikáról, mint baráti társaságokban. A politikai történésekkel kapcsolatos kérdéseiket leginkább családtagokkal tárgyalják meg: Kolozsváron például így tesz a román diákok 54 %-a. Ugyanakkor, a tanulók negyede fordult már tanárhoz is, ha a politikával kapcsolatos kérdése adódott.
Tájékozódás: vlogok és hírfoszlányok
A kutatás szerint, politikáról legtöbb fiatal a híradókból tájékozódik, de nem rendszeresen, s többnyire hírfoszlányokat kapnak el. Információkat szereznek beszélgetések során is, viszont kevesen olvasnak politikáról. A románokhoz képest a magyar diákok szállnak inkább vitába politikai témákról; esetükben 40 százalékos volt ez az arány.
Arra is felkérték az alanyokat a kutatók, soroljanak fel néhány olyan politikai eseményt, amelyről az utóbbi időben hallottak. Meglepő módon, a diákoknak fele nem tudta ezt megtenni; Udvarhelyen például a tanulók 58%-a nem említett meg egyetlen történést sem; legtájékozottabbaknak a kolozsvári diákok bizonyultak – itt a magyar diákok 62 %-a átlagban egy eseményt megjelölt. A román tanulóknál a kormánnyal kapcsolatos történések jelentek meg hangsúlyosan, a magyaroknál viszont a magyarországi események is. A kolozsváriak sok esetben az autonómia szót írták ennél a kérdésnél az ívre.
Tasnádi Márta tanár elmondta: azt tapasztalta, a diákok általában nincsenek tisztában a politikai – többek között uniós – intézmények sajátosságaival, azok tevékenységi körével. Sok diáknak a viszonyulásában erősen érződik egyébként az otthoni beszélgetések hatása, a szülő álláspontja – tette hozzá az oktató. „Az egyik nagy kihívás a szülő számára pontosan az, hogy úgy magyarázzon el politikával kapcsolatos dolgokat a gyerekének, hogy lehetőleg minél kevesebb értékítélet legyen benne; a feladat az lenne, hogy elérjük: a fiatalok képesek legyenek kritikusan értelmezni a híreket, s hogy maguk szűrjék le saját megállapításaikat, ne éljünk vissza a szülői tekintéllyel” – vélekedett Makkai Bence grafikus.
Mostis Gergő kulturális menedzser tapasztalata szerint többnyire politikai vlogokat, Youtube-videókat néznek azok a fiatalok, akikkel – például a K+ közösségi térben – együtt dolgozik. Egymást is gyakorlatilag a vlogok által győzik meg arról, hogy mi a trend, mi az, ami követendő. Fontos számukra az előadásmód fiatalos, energikus, korhű jellege. „Ezek valóban audiovizuális hírfoszlányok, ezek alapján még nem lehet gondolatmeneteket, értékítéleteket összerakni, viszont nagy hatással vannak rájuk” – emelte ki.
Kína, mint előnyös példa
A kérdőívekben a demokráciáról, az ország helyzetéről is faggatták a megkérdezetteket; meglepő volt, hogy voltak diákok – főként román tanulók Kolozsváron – akik a diktatórikus megoldást előnybe helyezték a demokratikus államberendezkedéssel szemben. A diákok túlnyomó többsége, 80%-as mégis a demokráciát választotta, érvként megjelent náluk a szabadság, a többségi döntéshozatal; a magyar tanulóknál megfogalmazódott az az álláspont is, hogy egy diktatúrában „a magyarság el lenne nyomva.”
A diktatúrát valószínűleg másként képzelik el, mint a kommunizmus alatt, a korrupció, a sikkasztások ellenszereként. A diktatúra mellett voksoló magyaroknál a rend s fegyelem igénye is megfogalmazódott. Kínát többen előnyös példaként említették; úgy vélték, hasonló rendszerrel itt is hasonló fejlődést lehetne elérni. A demokrácia ismérvei között többnyire fontosnak tartották a politikai szabadságjogokat, a törvény előtti, társadalmi egyenlőséget, a többpártrendszert viszont kevésbé. Kolozsváron a diákok 70 százaléka kiemelte a női egyenjogúság jelentőségét is. A gazdasági szempontok nagyjából a középmezőnyben vannak náluk, a decentralizáció pedig a magyarok számára fontos. Fejlettség szempontjából egy 14-es listán Romániát a 11-ik, Magyarországot a 8. helyre rangsorolták. Legfejlettebbnek az Egyesült Államokat, Németországot, Kínát minősítették. A demokrácia értékelésénél a kolozsvári magyar diákok Magyarországot a 6. helyre sorolták, Romániát pedig Etiópia elé, az utolsó előtti helyre. A fejlettség és demokrácia vonatkozásában a magyar diákok különben magasabbra rangsorolták Romániát és Magyarországot is, mint a román társaik. Összességében azonban, egy tízes skálán mindkét etnikum diákjai megbuktatnák mindkét vonatkozásban az országot, korántsem elégedettek a demokrácia és fejlettség szintjével.
Fölösleges a parlament?
A politikusokban, a parlamentben és a kormányban általában nem bíznak meg, a román diákoknál a rendfenntartó intézmények, a korrupcióellenes ügyésszég, rendőrség, hadsereg vannak előkelőbb helyen. Kolozsváron a román diákok 39%-a vélte úgy, hogy az ország meglenne parlament nélkül is, a magyar diáknak pedig 33 %-a gondolkodik hasonlóan.
Mostis Gergő szerint, a fiatalok úgymond „a politikai cirkuszt” látva fogalmazhatták meg egyfajta idealizált diktatúra iránti igényüket. Makkai Bence szerint, elképzelhető ugyanakkor, hogy nem meséltek nekik eleget arról, hogy milyenek voltak a kommunizmus legsötétebb évtizedei, milyen volt az a típusú félelem, amelyben akkor éltek az emberek, azzal együtt, hogy mindenkinek volt lakása, állása és fizetése – amelyre nem volt mit vásárolni. Mostis Gergő szerint, a közép-kelet európai, balkáni társadalmak életét túlságosan is átitatja a politika, miközben ennek nem kellene feltétlenül így lennie; feltehetőleg úgy is érezhetik a fiatalok, hogy egy diktatúrában nem lenne jelen állandóan a napi politika állandó ingadozása, vitatása.
Elégedetlenek a tanügyi rendszerrel
Tasnádi Márta megállapította: a diákok életét elsősorban a tanügyi rendelkezések befolyásolják, és egyáltalán nem elégedettek az oktatási rendszerrel, többször felmerül az bennük, hogy „nem tanulhatják azt, amit szeretnének.”A rendet a diákok valószínűleg először a tanügyi rendszerben látnák érvényesülni – tette hozzá az oktató. Makkai Bence úgy vélte, naponta egymásnak feszül a diákok életében az a háttér, amelyet a szülőktől kapnak, az énkép, amelyet összeraknak maguk számára, és a szűkebb-tágabb világuknak a történései, amelyek nem feltétlenül egyeznek elvárásaikkal. Ha pedig túl erősek lesznek ezek a szembenállások, abból eleve az a megállapítás szűrődik le, hogy egy adott rendszer rossz, más kellene helyette. „Ez a rendszer, amelyben most élnek, nem tetszik, ezért játszanak el a diktatúra gondolatával” – erősítette meg Mostis Gergő.
A jó állampolgár tartsa be a törvényeket, éljen szavazati jogával – vélte a kutatásban megkérdezett kolozsvári és székelyföldi magyar fiatalok többsége; az adók és illetékek fizetésének fontosságát a középmezőnybe rangsorolták, s nem tartják túl fontosnak, hogy vegyenek részt önkéntes munkában és aktívan politizáljanak – ismertette Varga Szilvia. Viszont, a kolozsvári magyar fiatalok 40%-a tagja valamilyen szervezetnek, s ugyanez tapasztalható Sepsiszentgyörgyön is; ez valószínűleg hozzájárul látókörük szélesítéséhez is. Tüntetésen a kolozsvári román diákok 31, a magyar tanulók 21 százaléka vett már részt, Székelyföldön valamivel alacsonyabb ez az arány.
A román-magyar viszony értékelését firtató kérdésekből derült ki, hogy a magyarok közül sokkal többen minősítik konfliktusosnak ezt a viszonyt, mint a román fiatalok, s összességében kevesen vélik úgy, hogy együttműködés volna bármilyen téren a két etnikum között. A román diákok főleg Székelyudvarhelyen értékelték konfliktusosnak az etnikumközi kapcsolatot. Ugyanakkor, magasabb volt a magyar fiatalok körében azok aránya, akiket zavar, hogy a környezetükben román nyelven szólalnak meg. Általánosságban a magyar diákok nagy aránya úgy vélte, túl kevés joggal rendelkeznek a kisebbségek, a románok nagy része szerint viszont annyi joggal bírnak a kisebbségek, amennyire szükségük van.
„Ha túllépnének félelmeinken, nyelvi gátjainkon, akkor kinyílna a világ; a két etnikum közötti kommunikációt elsősorban a nyelvtudás hiánya akadályozza” – vélte Makkai Bence. Tasnádi Márta tapasztalat szerint, a különböző diákszervezetek tudnak együtt működni, s ha megvan a jószándék rá, akkor megvan az esély arra, hogy közös nevezőre juthassanak.
Borítókép: Planetárium Café, az előadás (forrás - magyarnapok.ro)
