Az idei Vibe fesztivál Fashion Corner részlegén igen sok ember megfordult, ki azért, hogy megszépüljön, elsajátítson vagy megalkosson különböző divatcikkeket, ki pedig azért, hogy segítséget nyújtson az arra járóknak workshopok, előadások, illetve stílustanácsadás által. A meghívottak közt volt Fejér Henrietta is, aki az ékszerkészítés művészetébe igyekezett beavatni az érdeklődőket betekintést nyújtva saját munkásságának világába is. Vele, vagyis a Herjettsstuffs védjegy megalkotójával beszélgettünk.
Az első általa készített ékszer 2019-ben készült el: egy nyaklánc, amellyel saját magát „lepte meg”, és amely különleges érzelmi töltettel bírt. Egy időre aztán abba is maradt az ékszerkészítés és elkezdett mandalákat rajzolni, illetve hímezni.
- Ha jól emlékszem, legelőször 2021 januárjában gyártottam gyűrűket. Mandalákat készíteni és hímezni ma is szoktam, de már egyre ritkábban, csak puszta szórakozásból. Igaz, régebb hímeztem rendelésre, de ezt most átengedem más kisvállalkozóknak, ez ugyanis másképp kapcsol ki, mint az ékszerkészítés – nosztalgiázik a kezdetekről.
Attól, hogy valaki, valami sérült, vagy valamiben nem tökéletes, nem kell eldobni, hiszen ugyanannyira értékes, vallja Henrietta
Kézműves ékszereit jelenleg drótból és féldrágakövekből készíti, de a továbbiakban szeretne elegánsabb alapanyagokkal dolgozni, amilyen például az ezüst. Állítása szerint erre is tett már kísérletet, de még nagyon az elején van. Bár minden iparágba előbb bele kell tanulni, amely gyakran nagyon hosszú időt igényel, Henrietta már most be tudja azonosítani a kezdő ezüstművesek problémáit: drága az alapanyag, ezért hogyha valamit elront, akár 100 lej is lehet a kár, nem úgy, mint a 10 banis drótok esetében; engedély kell az ezüstre; maga a munkafolyamat sokkal összetettebb; több energiát és időt igényel, mint egy drótékszer megalkotása. Állítása szerint a másik alapanyagot, a féldrágaköveket nem nehéz beszerezni, de vigyázni kell, mert sokan hamisítják ezeket üvegből, fontos tudni, melyik beszerző a megbízható.
- Ami a szívem csücske, az a sea glass ékszerek, mely kicsi újrahasznosítást is, tehát természetvédelmet is hordoz magában. A sea glass, más néven sellőkönny hosszú utat tesz meg, amíg a tengerpartra kerül. Üvegek formájában kezdi meg az életét, amelyeket a tengerbe dobnak szemétként. Ezek összetörnek, majd a hullámok - és az idő - simára csiszolja. Ez a természet módja arra, hogy az emberi hulladékból (is) szépet alkosson. Jelenleg ezekből készítek nyakláncokat, gyűrűket, fülbevalókat, bokaláncokat. Igazából mindenfélét. Hogyha van elképzelés, akkor azt megpróbálom megvalósítani – áradozik kedvenc alapanyagáról.Elmondta azt is: ha csak saját használatra alkot, akkor a maga elképzeléseinek ad formát. De ha rendelésre készül valamilyen ékszer, akkor először megbeszéli a vevővel, milyen stílusút, színűt szeretne az illető, és persze a méretek egyeztetése is nagyon fontos. A rendelésre készülő ékszerek megalkotását sem tartja „kötött folyamatnak”, hiszen az alkotói szabadság így is érvényesül, de nagyon fontos, hogy a végső termék azért a vásárló kedvére legyen. És hogy honnan származik az ihlet?
- Hazudnék, ha nem ismerném be, hogy gyakran a Pinterestről gyűjtök ötleteket, ahogy mindenki más – kacagja el magát. – De inkább magamból, meg a természetből inspirálódok. Nagy segítségemre vannak a Youtube oktató videók, de olyan soha sincs, hogy valamit teljesen lemásolnék, mindig próbálok belevinni valamit magamból, a saját elképzeléseimből – magyarázta. Hozzátette: a megrendelők kérésére sem tud engedni ebből az elvből.- Ha a megrendelők elküldenek egy képet valaki más művésztől, azzal a kéréssel, hogy pont ugyanolyant szeretnének, én azt nem fogom lemásolni, ugyanúgy megcsinálni, mert a vevő azt kérte. Egyrészt azért, mert nem is lehet pont úgy megcsinálni, de ha tudnám, se tenném, mert akkor az nem az én ékszerem – fedte fel alkotásai egyediségének titkát.Ékszerein megfigyelhető, hogy mindig nagyon figyel a részletekre, nem csak kézműves termékeinél, hanem azok csomagolásánál is. Véleménye szerint ez utóbbiban van egy kis öncélúság, hiszen nagyon szeret kreatív csomagolásokat készíteni. Úgy gondolja, ha valaki egy kisvállalkozót támogat a rendelésével, bár nem kötelező, de ajánlott odafigyelni, hogy már magának az ékszernek a kicsomagolása egy élménnyel érjen fel.
- Fontosnak tartom, hogy úgy kommunikáljak az emberekkel, ahogy én is elvárnám, hogy velem kommunikáljon egy olyan valaki, akinek a pénzemet fogom oda adni. És ha már a kommunikációnál tartunk, fontosnak tartom azt is, hogy ne csak a szépet és a jót mutassam meg az embereknek, hanem a kevésbé esztétikus részleteket is. Például, ha van egy seb a kezemen, amit az ékszerkészítési folyamat alatt szereztem. Az a tapasztalatom, hogy az emberek ezt megértéssel fogadják, értékelik, hogy nemcsak a beállított művészi képeket kapják, hanem a valóságot tükrözőeket is, vélekedett.Elmondta azt is: rendszerint nem csak munkája eredményét, hanem az ékszerkészítés során felmerülő gondolatait is megosztja azokkal, akik érdeklődést mutatnak munkái iránt.
- Volt egyszer egy sea glass üvegem, nagyon szép kék volt. De elrontottam a fúrását, elrepedt, ezért már nem tudtam úgy felhasználni, hogy el is tudjam adni, így félre dobtam a sarokba. Aztán egyik nap elővettem, és arra gondoltam, attól, hogy valaki sérült, vagy valamiben nem tökéletes, nem kell eldobni, mert ugyanannyira értékes. Ezért az elrontott kövecskét megcsináltam magamnak nyaklánc formájában, amit azóta is hordok – mutat rá a nyakán lógó medálra. És ez volt a poszt lényege is: mindannyiunkban van hiba, külső vagy belső, de attól még ugyanúgy értékesek vagyunk, mint ez a kis kő, amit én elrontottam, de utána ugyanúgy nyakláncba hordom, ékszerként viselem – meséli.Kisvállalkozása a világjárvány alatt indult, amikor még meg sem fordult a fejében, hogy ebből bármi nagyobb is létrejöhet, így sosem volt szempont a konkurenciával való verseny. Az idő múlásával azonban ez kicsit megváltozott, hiszen a rengeteg tanulás, a média és reklám világával való megismerkedés során sok tapasztalatot szerzett, más nézőpontból figyeli a dolgokat. A többi kisvállalkozóra azonban továbbra sem konkurenciaként tekint, hanem mint alkotótársaira.
- Egyre többen vannak, akiknél látom, hogy lemásolják az ékszereimet, de ez valahogy mégsem idegesít. Most is, amikor jöttem a Vibe fesztiválra, megkérdezték, nem félek-e attól, hogyha a workshopon megmutatom, hogyan kell készíteni egy gyűrűt, sokan elkezdik saját maguk is csinálni? Nem, nem félek ettől. Nekem két évembe került, amíg eljutottam oda, ahol most tartok. Úgyhogy amire ők is eljutnak oda - és kívánom, hogy nagyon sokan elérjék ezt a szintet -, addig remélhetőleg én már valahol teljesen más szinten leszek – vallja.Henrietta a jövőbeli terveire is kitért. Mint mondta, szeretné vállalkozását magasabb szintre fejleszteni, különböző, akár külföldi képzések elvégzése árán is. Szeretne többet foglalkozni a marketinggel, hiszen nagyon fontos, hogy a kisvállalkozók ne csak előállítsák a terméket, hanem azt is fontos tudniuk, hogyan lehet azokat megfelelően reklámozni, értékesíteni.
