Karácsonyra, szilveszterre sütünk-főzünk, akárhogy is nézzük, több időt szánunk konyhai tevékenységeinkre, mint az év átlagos napján vagy hét végéjén. De hát ünnepkor mindig ez szokott történni. Nemcsak a lelkünkkel, hanem a hasunkkal is szoktunk ünnepelni. És mi tagadás, könnyű ilyenkor túlennünk magunkat. Főleg szilveszter éjszakáján. A szilveszter, az új év köszöntése hagyományosan a bőségről szól. Az új évbe toppanásunk milyensége elvileg meghatározza az egész évünket, ezért szeretünk gondoskodni arról, hogy ne szenvedjünk hiányt semmiben. A töltött káposzta, a füstölt finomságok, a zsíros halak után szinte kéri a szervezetünk a könnyű ételeket. Bár nem kötelező nehéz fogásokban lubickolni szilveszterkor sem, akkor is lehet salátákkal „hígítani” a tömény menüsort.
A céklasaláta ötletét a Budapesten élő barátnőm ültette a fejembe, aki céklasalátát készített szilveszterre. A hegyekben voltam éppen, amikor ennek fényképét elküldte, s mi tagadás, olyan mélyen belémoltotta a céklasaláta gondolatát, hogy amikor hazaérkeztünk, tudtam, hogy az lesz az első dolog, amit készíteni fogok. Annál is inkább, mert a hegyi tanyáról friss telemea sajttal jöttünk le, és már az úton hazafele a cékla és a telemea összetársításán járt a fejemben. A saláta összeállításakor azzal kellett gazdálkodnom, ami itthon volt, mivel az ünnepek után a bolt még nem nyitott ki. Céklám volt, telemea sajtom úgyszintén, csak a többit kellett hozzágondolni.
Hozzávalók:
3 db. kisebb főtt cékla
150 g telemea sajt (kiáztatva)
fél vagy egy egész cukkini (nekem csak egy fél volt itthon, de nyugodtan mehet bele egy egész is, mert talál a céklához)
100 g zöldpaszuly (fagyasztott)
2-3 ek. olívaolaj
3 ek. méz
1 bő marék dió
1 bő marék mikrozöld
Az öntethez: 1 ek. olívaolaj, ujjbegynyi gyömbér lereszelve, fél citrom leve, fél kk. só, 1 ek. méz
Elkészítés:
A diót karamellizálom a mézzel, ez csupán pár percet vesz igénybe, megéri. Nem baj, ha nem használjuk fel az egészet a salátához, mert a gyermekek, vendégek szívesen elropogtatják majd az édes köntösbe öltöztetett diót. Három evőkanál mézet megolvasztok, beleforgatom a diót, majd az egészet egy sütőpapírral bélelt tepsire terítem, s 175 fokon nagyjából 5 percre a sütőbe tolom. Érdemes a közelben maradni, mert ha nem akarjuk, hogy a dió feketére süljön, akkor kell kivenni, amikor a színe fényes, aranybarnára váltott. Minden sütő másképp süt, ezért jó, ha figyeljük, mi történik a sütőben. Amikor kész van, kivesszük, és hagyjuk a tepsiben kihűlni.
A cukkinit vékony csíkokra vágom, s egy evőkanál olívaolajon, nagyobb lángon megdinsztelem. Félreteszem, majd ugyanígy járok el a zöldpaszullyal, azzal a különbséggel, hogy a lángot picit alacsonyabbra állítom, hogy a paszuly megpuhuljon, ne csupán megégjen. Ha megvagyok vele, félreteszem hűlni.
Míg a dinsztelt zöldségek hűlnek, a főtt céklát és a telemeát kis kockákra vágom. Az öntethez a gyömbért lereszelem, elkeverem a mézzel, a citromlével, az olívaolajjal és a sóval. Ezek után egy nagyobb edénybe gyűjtöm a céklát, a megdinsztelt paszulyt, a cukkinit és a telemeát, s az öntettel összekeverem. Ki-ki ízlése szerint adhat hozzá még gyömbért vagy citromot. Mikrozölddel és mézes dióval tálalom.
Könnyű, frissítő, laktató, és igen ízletes finomság. Az édes cékla nagyon jól illik az enyhén sós telemeához, a zöldségek kellemesen lazítják a cékla édességét, a citrom, az olívaolaj és a gyömbér gyönyörűen bekeretezik a falatokat. A ropogós, mézes dió és mikrozöldek megadják a salátának azt az eleganciát, amellyel ünnepi szintre emeljük ezt a remek gasztroalkotást. Végeredményben az ünnepi hangulatunk még tart, s ha barátok látogatnak meg, bátran megkínálhatjuk őket is. Önmagában is isteni, de sültek mellé is társítható.
