Euróra érlelődve

Persze, nem a csicsásság számított, hanem a gazdasági (no meg a politikai) jobb érdekek és előnyök, és ha a szakemberek azt állítják, ezt az euró jobban képviseli és az eurózóna megteremti, akkor valószínűleg ezt kell követni, célként kitűzni. Ugyan akadnak még mindig ellenvélemények és bizonyítások is, amelyek kétségbe vonják az eurónak, a közös valuta bevezetésének az egységesen jótékony hatását a nemzetgazdaságokra, a cél továbbra is az: az eurózónán kívüli EU-tagállamok csatlakozása az eurózónához. Magyarország és Lengyelország jövőre tervezte, Románia kezdeti elképzelése 2020-at célozta meg, majd valamivel reálisabb meggondolásból a kormányzó párt, a Szociáldemokrata Párt 2024-et szavazta meg az eurózónához való csatlakozás, a közös valuta bevezetésének időpontjaként. Szkeptikusabbak azt is mondhatnák, addig halasztanak, amíg már nem lesz szükség a bevezetésére, mert felszámolja önmagát az unió, vagy józanabb rálátással a gazdasági helyzetre elvetik a hazai döntéshozók az eurózónás ábrándokat. Mert egyelőre valóban csak ábrándozásról van szó.Eltekintve annak firtatásától, hogy egyáltalán kell-e nekünk, vagy szükséges-e a közös valuta bevezetése, a kérdés most tényleg az, hogy hol áll a hazai gazdaság ettől a lehetőségtől. Gazdasági elemzők szerint nagyon távol. Elég, ha megnézzük a valutaváltó irodák árfolyamát, hogy érzékeljük, hol tart a lej az euróhoz viszonyítva, ami máris egy rossz indulás lenne – leegyszerűsített példa, de érthető, hogy nem mindegy, valamire tíz lejt fizetünk vagy tíz eurót. Az eurózóna országaihoz viszonyított gazdasági és társadalmi kiegyenlítődés tehát sok mindent feltételez, infláció, gazdasági növekedés, termelékenység, versenyképesség, költségvetési politikák, továbbá jogi szabályozás terén is. Romániában pedig még az is probléma, hogy egyáltalán reális képet kapjunk a gazdasági helyzetről. Ezt példázzák az egymásnak ellentmondó nyilatkozatok, amelyekből tegnap is lehetett válogatni bőven.