Köztudott az is, megfontolt politikus már a választási eredményhirdetés másnapján kezdi a következő kampányt. Ilyen logika alapján tehát bajban vannak a pártok, hiszen egyikük háza táján sincs jelenleg olyan személy, aki egyértelműen alkalmasnak tűnik a feladatra, nemhogy ugrásra készen állna. Bárhogy is, a 2024-es esztendő különleges csillagállást jelent a román politikában: húsz év után most ismét egybeesik a parlamenti választás az elnökválasztással, és ugyanabban az évben jár le az önkormányzati, illetve az európai parlamenti képviselők mandátuma is. Az elnökjelölteknek ilyenformán hatványozottan megnő a szerepe a választók mobilizálásában, egy karizmatikus személy komoly húzóerőt jelenthet pártja számára a 2024-es megmérettetések során.
Tudja ezt jól a Szociáldemokrata Párt (PSD) is. Marcel Ciolacu elnök szerint ezentúl nem ragaszkodnak a kialakult szokásjoghoz, miszerint a párt elnökére hárul az elnökjelölti szerep. Belátták ugyanis, hogy ez nem vezetett eredményre. Ezért azt is fontolóra veszik, hogy egy PSD-hez közel álló személyiséget kérjenek fel erre a szerepre – mondta. Lefordítva ez durván annyit jelenthet: a szociáldemokratáknál sincs raktáron rátermett jelölt, Ciolacu maga is esélytelen, és ezt ő is tudja. Tekintettel arra, hogy 2004-től minden PSD-elnökjelölt alulmaradt az államfői tisztségért vívott harcban (Adrian Năstase, Mircea Geoană, Victor Ponta és Viorica Dăncilă), jó lesz stratégiát váltani.
Felpörgött az élet a két kormánypártnál: mind a liberálisok, mind a fúzió hivatalossá tételére váró USR és PLUS tisztújító kongresszusra készül. A tét nemcsak a pártelnökség, hanem – ezzel együtt – az elnökjelölti tisztség is. A Nemzeti Liberális Pártban (PNL) az újabb elnöki mandátumra pályázó Ludovic Orban már bejelentette, nem idegen tőle a gondolat, hogy politikai karrierje a Cotroceni-palotában kulmináljon. Elemzők szerint azonban a mérget azért Orban még ne vegye be újraválasztására, hiszen kemény lobbit folytatnak ellene Florin Cîţu hívei, élükön Emil Boc kolozsvári polgármesterrel. Sokak úgy számolják, a jelenlegi kormányfőnek komoly esélye van a pártelnöki tisztség átvételére. Az más kérdés, elmélkednek ugyanezek, hogy milyen következményekkel jár a párt szempontjából, ha egyik vagy másik jelölt nyer. Anynyi bizonyos: mindkettő ismertsége/népszerűsége meglehetősen alacsony, a PNL tehát egyikkel sem jár különösebben jól, ha valóban a pártelnököt illeti meg az elnökjelöltség.
Emil Boc neve szintén felmerült ilyen összefüggésben. Polgármesterünk, akinek kevésbé dicsőséges miniszterelnöki pályafutását sikeres kolozsvári városgazdaimidzse bőven ellensúlyozta az elmúlt években, cáfolta a híresztelést. Egyes értesülések szerint Boc a párton belül még mindig „tájidegen”, tekintettel PDL-s, vagyis hát Băsescuhoz közeli múltjára. Bukaresti források úgy tudják, Iohannis inkább a kolozsvári Rareş Bogdant látná utódjául. A vitaműsorai és nem utolsósorban magyarellenes hangulatkeltései okán ismertté vált Bogdan, aki a PNL-be való belépését követően rövid idő alatt az alelnökségig vitte, jelenleg EP-képviselő Brüsszelben.
Az egyesülő USR és PLUS mindkét vezető egyénisége, Dan Barna és Dacian Cioloş is bejelentette, hogy mind a pártelnöki tisztséget, mind az elnökjelöltséget megpályázzák. Cioloş állítólag már oda is szúrt Barnának, miszerint azt annyira lefoglalja miniszterelnök-helyettesi tisztsége, hogy más funkciókkal kár lenne terhelni. Barna meg visszajelzett: amennyiben a kormány sikeresen teljesít, ez az ő ázsióját/ esélyét is növeli. Dan Barna különben nem remekelt 2019- ben, a kétpárti szövetség elnökjelöltje a szavazatok alig 15,02 százalékát szerezte meg. Másrészt Cioloş sem az a kimondottan megnyerő személyiség, úgyhogy az USR–PLUS-nál is nyitott lesz még egy ideig az alkalmas elnökjelölt kérdése.
Értesülések szerint többen javasolják a temesvári polgármestert, Dominic Fritzet is. A fiatal, alig 38 éves városvezető afféle Klaus Iohannis-fazon, fiatalabb, elevenebb – romlatlanabb – kiadásban. Akár esélyes jelöltnek is számíthat 2024-ben.
Elnökjelöltek kerestetnek tehát. A verseny rendszerint nagyon szoros a bal- és jobboldali jelöltek között. 1996-ban Emil Constantinescu például alig 4 százalékkal, 2004-ben és 2009- ben Traian Băsescu 1, illetve 0,3 százalékkal nyert. Iohannis előnye már nagyobb volt 2014- ben, 8,86 százalékkal előzte meg Victor Pontát, 2019-ben pedig masszív 32,18 százalékkal Viorica Dăncilát. (Bár sokan azt hittük, nem is kerül sor második fordulóra…)
S hogy milyen a valóban rátermett elnökjelölt? Fogas kérdés. Valószínűleg olyasvalaki, aki minél szélesebb körben el tudja hitetni magáról, hogy az. Tudjuk viszont, hogy milyen a vesztes fajta. Például a levitézlett kormányfők kategóriája. Még akkor is, ha Emil Bocnak hívják az illetőt.
