Az esemény kezdetén Tompa Gábor elmondta: Részegh Botond visszatérő vendég az Interferenciákon, hiszen nem ez az első alkalom, hogy munkái kiállítás formájában részei a programsorozatnak. Az igazgató kiemelte: Részegh Botond alkotásai a korábbi alkalmakhoz hasonlóan most is különleges módon kapcsolódnak a fesztivál tematikájához. A művek a félelem/remény szópár fényében „másféleképpen szólalnak meg”, hiszen az angyal – attól függően, hogy melyik alakjára gondolunk – jelenthet egyszer félelmet, máskor pedig reményt – tette hozzá.
A folytatásban Tompa Gábor részletet olvasott fel a Kis magyar angelológia – földi mondatok Részegh Botond angyalaihoz című kiadványból, Totth Benedek gondolatait tolmácsolva:
„Van, aki látja az angyalokat. Meglátja őket. Észreveszi őket. Érzékeli a létezésüket, a közelségüket, a jelenvalóságukat. Nem hiszem, hogy ez azon múlik, hogy valaki nyitott szemmel jár-e. Az angyalokat – legalábbis a hétköznapi változatban – kevesen vesszük észre. Bár a fene se tudja, erről nincsenek statisztikai adatok. Az angyalok ellenállnak a statisztikának. Annyi viszont bizonyossággal kijelenthető, hogy vannak, akik látják őket. És ezek között vannak olyanok is, akik képesek megrajzolni ezeket a természetfölötti, szellemi lényeket. Úgy, mintha köztünk járnának. Lehet, hogy ők tényleg mi vagyunk, csak szárnyak nélkül? Ezek a vonalak nem körülzárnak egy-egy formát, angyalit vagy emberit, hanem megnyitják a végtelent. Ezek a gyönyörű torzók, az egymáshoz préselődő hétköznapok és testek esztétikája, összegabalyodó és szétváló végtelen vonalak, amikor már csak a vágy marad, a vágy utáni vágy, a test sóvárgása a test után, az ölelés után, hogy ideig-óráig egymás tenyerén lehessünk, és élvezzük a biztonság illúzióját, hogy belekóstoljunk kicsit az angyallétbe. Mert, amikor ezeket a képeket nézzük, újra meg újra megérezzük, hogy egyszerre vagyunk otthon és vagyunk idegenek ebben a megfejthetetlen világban, egymás testébe zárva.”
Részlet az egyik kiállított munkából
A képzőművész kiemelte: nagyon régóta foglalkoztatja a szabadság, mint fogalom, amely egyre elcsépeltebb, közben pedig – Visky Andrást idézve – nagyon nehéz szó is. „Nem igazán tudnám megmondani, mit is értünk szabadság alatt. A karantén második hónapja talán életem egyik legszebb időszaka volt. (…) Azt éreztem, hogy kicsit néha le kell faragjunk ebből az úgymond nagy »szabadságból« és a belső szabadságunk felé kell forduljunk, ahol kontemplálni lehet, ahol el lehet képzelni például azt is – a sorozathoz visszakanyarodva –, hogy milyen lehet az angyal” – fogalmazott Részegh Botond.
A négyszer két-két táblán elhelyezkedő alkotások kapcsán Tompa Gábor úgy fogalmazott: a kiállítás – az általában zsúfolt galériákkal szemben – kevesebb művet sorakoztat fel, mindez pedig lehetővé teszi, hogy többet időzzünk előttük és nyugodt tempóban ismerkedjünk az anyaggal – és az angyallal is.
Részegh Botond Hétköznapi angyal című tárlata az Interferenciák utolsó napjáig, november 27-ig tekinthető meg a Tranzit Házban, naponta 12 és 17 óra között.
Borítókép: elidőzni az angyalokkal, pillanat a megnyitóról. A fotók a szerző felvételei
