A kolozsvári színházkedvelők minden év őszén lázasan frissítik a színház weboldalát, várva, hogy élesítsék a jegyvásárlást az Interferenciákra, hiszen mindenki tudja: a jegyeket pikk-pakk elkapkodják. De az Interferenciák nemcsak az előadásokról szól, a szervezők kísérőprogramokkal is várják az érdeklődőket, legyen az kerekasztal-beszélgetés, könyvbemutató vagy kiállítás. A fesztivál idei kiadását november 3-án, vasárnap nyitották meg, Tompa Gábor, a Kolozsvári Állami Magyar Színház igazgatója két „kamarakiállítást” ajánlott a jelenlévők figyelmébe: az egyik a kolozsvári magyar színjátszás történetét dolgozza fel és Nemes nyomokon. Színház a kolozsvári Farkas utcában címet viseli, a másik pedig a Bukaresti Nemzeti Színház fotóművészének multimédiás tárlata, A festmények (r)evolúciója. Az utóbbiról az igazgató mellett Florin Ghioca is beszélt. Felidézte: amikor teatrológia szakos hallgató volt Kolozsváron, mindig vágyakozott a sétatéri színház emeleti előcsarnokába, és hálás, hogy most itt állíthat ki. A fesztivál ideje alatt látogatható kiállítás a Bukaresti I. L. Caragiale Nemzeti Színház és a Román Nemzeti Művészeti Múzeum (RNMM) közös munkája. Tizenegy színész tizenegy festmény történetét és restaurálásának körülményeit meséli el, a multimédiás jelleget a fényképek alján található QR kódok adják, amelyeket beszkennelve hallgathatjuk, ahogy a színművészek a képekről beszélnek. De mi köze ennek a rendszerváltáshoz? Florin Ghioca kifejtette: olyan festményeket választott, amelyek az 1989-es forradalomban megsérültek, lövés érte őket és restaurálásra szorultak. A tárlatot először a világjárvány idején, 2020 decemberében nyitották meg, a korlátozások miatt a RNMM kerítése előtt. 2023-ban becsületes megnyitót is kapott Kisinyovban, a Román Nemzeti Színházak találkozóján, idén pedig a Kolozsvári Állami Magyar színházban.
A tizenegy mesélő között Ion Caramitru színművész, rendező, egykori kulturális miniszter is szerepel, aki Tompa Gábor szerint, kiemelt szereplője a tárlatnak. Caramitru 2021-ben halt meg, ő maga szemtanúja volt az 1989-es eseményeknek, így különös nyomatékot ad a történetnek az, hogy az ő szájából hangzik el. A színházigazgató úgy gondolja, ezzel a rendszerváltás mellett a nemrég elhunyt színművésznek is emléket állít a kiállítás.
Florin Ghioca szerint a kiállítás ötvözi a különböző művészeteket (színházat, képzőművészetet, fényképészetet) és ezeken keresztül igyekszik a történelmet megmutatni. Azt a történelmet, amely nem található meg az iskolai tankönyvekben és nem tanulható meg az iskolapadban. Hiszen, ahogy ő maga fogalmazott: ha elfelejtjük a történelmet, arra ítéltetünk, hogy újraéljük.
