A világrend átalakulásáról, Európa jövőjéről beszélgettek a Vallásszabadság Házában
A szankciós politikák általában nem szokták háborús konfliktusok lezárulását eredményezni; másrészt, a mai napig nem tudni, milyen elképzeléseken, stratégiákon, számításokon alapultak a szankciócsomagok, amelyekben az Európai Unió vezetői megállapodtak – vélte Schmidt Mária. Hozzátette: az bizonyos, hogy az emberek azon aggódnak, hogy ha eljön a hideg, lesz-e elég fűtőanyag, üzemanyag Európában. Meglátása szerint, a szankciók nemcsak nem teremtettek kedvezőbb helyzetet az unió számára, hanem „az eddiginél rosszabb helyzetbe lavírozta magát Európa.”
Schiffer: Ez orosz-amerikai konfliktus
Schiffer András megállapítása szerint mindenképpen állást kellett február 24-e után foglalni, tekintettel arra, hogy egy állam agresszorként megrohanta egy másik állam területét; ilyen értelemben, a szankciók bevezetése elkerülhetetlen volt. Mindamellett, – mondta – ő abban reménykedett, hogy a szankciók fel fogják pörgetni a béketárgyalásokat. Ez nem így történt, sőt, azok az egyeztetések is megrekedtek, amelyek megindultak az orosz és az ukrán fél között.
Megjegyezte ugyanakkor: nem valami hiteles az „álszent, jóemberkedő duma, amelyet lassan fél éve a szankciós politikák mögé raknak.” Felidézte: amikor Oroszország megszállta Grúziát, nem merült fel szankciók bevezetésének gondolata; továbbá, voltak még a közelmúltban olyan fegyveres beavatkozások, amelyeket a nemzetközi jog nem szentesített: az Egyesült Államoknak például semmilyen felhatalmazása nem volt arra, hogy Szerbiát (1999-ben) bombázza. Arra sem volt jogalapja sem az amerikaiaknak, sem Törökországnak, sem Oroszországnak, hogy Szíriában különböző hadműveleteket hajtsanak végre, nem is beszélve a 2003-as iraki invázióról.
„Mindezek mellett, az orosz népnek nagy valószínűséggel más az ingerküszöbe, mint a miénk; másrészt, február 24-e után a nemzetközi közösségnek a háromnegyede nem állt be az amerikai érdekek mögé. Ilyen körülmények között, gazdasági és diplomáciai szinten is kinyílt a játéktér az oroszok számára, és nyilván nehezebben érhetnek célt a szankciók is”, jegyezte meg a politikus. A szankciós politikával ennek folytán minél hamarabb fel kellene hagyni, és tárgyalóasztalhoz ültetni az orosz és az amerikai felet, hiszen ez nyilvánvalóan egy orosz-amerikai konfliktus, nyomatékosította Schiffer András.
L. Simon: nemhogy a végét, a középét sem látjuk…
L. Simon László szerint nemhogy a végét, a középét sem látjuk ennek a háborúnak, az oroszoknak pedig vélhetőleg az az érdekük, hogy minél tovább húzzák, abból kiindulva, hogy „érezze meg Európa, mi a következménye a saját politikájának.” Mint mondta, meggyőződése, hogy az idén semmi előrelépés a béketárgyalások szintjén nem fog történni, az oroszok módszeresen haladnak továbbra is előre, újabb területeket foglalnak, és közben teljesen kiürítik a hátországot. Megállapítása szerint csak egy vonatkozásban, a gabonaszállítás kérdésében történt látványos megegyezés: török kezdeményezésre az ukránok megegyeztek az oroszokkal, hogy kimehetnek a - főként kukorica, és napraforgó rakományokat szállító - hajók az országból. Megjegyezte: ez egyébként az Egyesült Államoknak is érdekében állt, ugyanis, amint az elmúlt hónapokban kiderült, több millió hektárnyi termőföldet szereztek Ukrajnában – részben tulajdonosként, részben a földek fölötti rendelkezési jogot. Másrészt, mivel a teljes partszakaszt elaknásították, komoly manőverezést igényel, hogy ezek a teherszállító hajók kimenjenek az ukrán kikötőkből - volt már olyan is, amelyik felrobbant. Az Észak- és Közép-Afrikába irányuló gabonaexport ukrán részről valószínűleg nem fog megvalósulni, állapította meg L. Simon László. Az oroszok ezzel szemben, minden gabonamennyiséget el tudnak adni; az aszály-sújtotta Európának is érdeke, hogy az afrikai államokban ne legyen éhínség, jegyezte meg a kultúrpolitikus.
L. Simon László és Schmidt Mária - A beszélgetőpartnerek egyetértettek abban, hogy az Egyesült Államokat nemigen érdekli, hogy Európával mi fog történni
Gerő: Az Egyesült Államok érdeke egy háború gyengítette Oroszország
A morális szövegeknek, érveknek és érdekeknek nincs közük egymáshoz; a morális szövegek azért vannak, hogy legitimáljanak, úgymond burokba tegyenek bizonyos érdekeket – emelte ki Gerő András. Az Egyesült Államok érdeke az, hogy minél tovább tartson ez a konfliktus, hogy az gyengítse Oroszországot. Európa viszont, az érdekeit tekintve megosztott – mondta a történész.
„A britek beálltak az amerikai nyomvonalba; öntik a pénzt, fegyvert, agresszív verbalitást Ukrajnába, Ukrajnára”, jegyezte meg a szakember. Ugyanakkor Európa egy részének – többek közt magyaroknak, cseheknek, szlovákoknak, sőt a németeknek is – az érdeke, hogy minél hamarabb vége legyen ennek a háborúnak.
Békét teremteni azonban csak „érdek-összecsiszolással” lehet – hangsúlyozta Gerő András. Ez azt jelenti, hogy nem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy az oroszok uralják Ukrajna területének 20-25 százalékát, tette hozzá. „Bizonyos értelemben jelenleg reménytelennek tűnik a helyzet, mivel a békéhez az ukrán és az orosz fél is kompromisszumkészséget kellene tanúsítson, Amerika pedig maga is játékos ebben a játszmában. Ilyenképpen, úgy tűnik, ez a háború tartósan velünk marad”, jegyezte meg a történész.
L. Simon László szerint azonban, abból a tényből, hogy bizonyos európai vezetők militáns oroszellenes-nyilatkozatokat tesznek, nem következik egyenesen az, hogy az országuknak, s az EU-nak általában nem a béke lenne az érdeke.
Schmidt: Európa nem mer szembeszállni Amerikával
Az Egyesült Államoknak láthatóan vannak saját céljai, ezek mögé eszközöket tud rendelni, és elvárja azt is, hogy Európa is beálljon ezek mögé, vélte Schmidt Mária. Szerinte, „a probléma az, hogy Európának nincs egy olyan döntéshozó testülete, amely – Amerikával szembeállva – ki tudja jelenteni azt, hogy a kontinensnek mi a áll érdekében.” Hasonlóképpen, Németországnak sincs olyan vezetése, amely a német gazdasági érdekeket megfelelően képviselje, tette hozzá Schmidt Mária. Felvetette a kérdést: miközben Németország egyértelműen az olcsó orosz gáz importjára volt ráállva, mi vihette rá a német kancellárt arra, hogy elfogadja az Északi Áramlat II. vezeték beüzemelésének elvetését?
Gerő András kiemelte azt is: magyar értelmiségi emberként az a benyomása, hogy egyéni szinten is eszköztelen, de az országa, Magyarország sem játékos úgymond ebben a helyzetben. „Van néhány nagy játékos a történelemben, ők döntenek, és mi csak a következményeket látjuk”, jegyezte meg a történész. L. Simon László ellenben, úgy vélte, hogy igenis, „Magyarország is játszik; mint kiemelte, hogy az elmúlt hónapokban az európai politika nem alakult feltétlenül úgy, ahogy azt az amerikaiak szándéka szerint a németek végrehajtották volna, az a magyar kormányon, a miniszterelnökön s a külügyminiszteren múlott.”
Nagy játékos India és Kína is
A beszélgetőpartnerek egyetértettek abban, hogy nagy játékos India és Kína is – utóbbi a maga módján jól ki is használja ezt a háborús helyzetet. Schmidt Mária –összegzésként – rámutatott arra, hogy az amerikai stratégia középpontjában Kína van, neki erre a szuperhatalomra kell figyelni, amelynek kiterjedése, befolyása egyre nő. Ehhez képest, szerinte az Egyesült Államokat nemigen érdekli, hogy Európával mi fog történni. Az is tény – emelte ki a történész – hogy a világ több részén különböző mozgások indultak el, konfliktus-gócok alakultak ki, legyen szó Kínáról és Tajvanról, vagy akár Koszovóról és Szerbiáról; nagy kérdés, hogy mindez hova vezet, nem-e indít be egy konfliktusgóc egy újabb háborús helyzetet...
Borítókép: A kerekasztalt Gulyás István műsorvezető moderálta
