Kofi Atta Annan az Aranypart (ma: Ghána) Kumasi városában született 1938. április 8-án. Apja, a fante törzs főnöke a brit gyarmati közigazgatás időszakában tartományi kormányzó volt. Kofi Annan a helyi egyetem közgazdasági szakát végezte el, majd az Egyesült Államokban folytatott posztgraduális tanulmányokat, később a híres bostoni MIT egyetemen diplomázott vezetési ismeretekből. A nevezetes genfi diplomataképző elvégzése után, 1962-ben lépett az ENSZ szolgálatába.
A következő évtizedekben dolgozott az Afrikai Gazdasági Bizottság, az Egészségügyi Világszervezet (WHO), a Menekültügyi Főbiztosság (UNHCR) és a New York-i ENSZ-központ apparátusában. Kuvait 1990-es iraki lerohanását követően a világszervezet őt küldte Bagdadba, hogy kieszközölje az Irakban maradt ENSZ-alkalmazottak és külföldiek kimenekítését, a nyugati túszok hazatérését. Annan 1993-tól két évig az ENSZ-főtitkár békefenntartó műveletekért felelős helyettese, 1995-96-ban az ENSZ boszniai különmegbízottja volt.
A világszervezet szolgálatában eltöltött harmincnégy év után, 1996. december 17-én az ENSZ Közgyűlése az egyiptomi Butrosz Gáli utódaként őt választotta meg az ENSZ hetedik főtitkárának. Személyében első ízben töltötte be fekete-afrikai politikus a tisztséget, és ő volt az első, aki az ENSZ munkatársai közül lépett elő főtitkárrá. Tisztségében 2001. június 29-én ellenszavazat nélkül erősítették meg újabb ötéves időszakra, mandátuma 2006 végén járt le.
Hivatali idejének egyik legnagyobb sikerét 1998 februárjában érte el, amikor sikerült rávennie Szaddám Huszein iraki elnököt, hogy palotáit megnyissa a világszervezet fegyverzetellenőrei előtt. Ezzel elhárította a már elkerülhetetlennek látszó amerikai légitámadásokat; más kérdés, hogy az Annan által helytelenített háború öt év múlva mégiscsak kitört. Neve már 1999-ben szerepelt a Nobel-békedíjra jelöltek között, a kitüntetést aztán 2001-ben kapta meg a világszervezettel közösen. Az indoklás úgy említette Annant, mint aki csaknem egész életét a világszervezetnek szentelte, "új életet lehelt" az ENSZ-be, harcolt az emberi jogokért, az AIDS és a nemzetközi terrorizmus ellen. A diplomata a Nobel-békedíjjal járó összeget a küldetésük teljesítése közben meghalt ENSZ-munkatársak árváinak nevelésére ajánlotta fel.
Megbízatásának lejártát követően az afrikai kontinens élelmiszer-termelésének fejlesztését célzó "zöld forradalom" útját egyengette. Tagja volt a tekintélyes politikusokból (egyebek között Desmond Tutu dél-afrikai anglikán érsek, Marti Ahtisaari finn diplomata, Jimmy Carter volt amerikai elnök - mindannyian Nobel-békedíjasok) álló Vének Tanácsának. 2007 és 2010 között elnöke volt az általa alapított, genfi székhelyű Globális Humanitárius Fórumnak, élén állt az Africa Progress Panel (APP) elnevezésű, ismert személyiségekből álló tíztagú csoportnak, amely az Afrika és egyben a világ számára fontos problémákat boncolgatja.
Annan 2008 elején sikeres közvetítést folytatott Kenyában a kormány és az ellenzék között az elnökválasztás után kialakult válság feloldásában. 2012-ben az ENSZ és az Arab Liga szíriai ügyekkel foglalkozó különmegbízottjaként tevékenykedett, de miután a nevével jelzett béketerv nem valósult meg, néhány hónap után visszaadta megbízatását.
Kofi Annan munkásságát a Nobel-békedíj mellett számos más kitüntetéssel is elismerték. 2001-ben megkapta a Philadelphia Szabadság Érmet, 2003-ban az Európai Parlament Szaharov-díját. 2005-ben Németországban Béke-éremmel, 2007-ben Stockholmban Olof Palme-díjjal, 2008-ban Budapesten a Közép-Európai Egyetem (CEU) Nyílt társadalom díjával, 2012-ben Kínában Konfuciusz-békedíjjal tüntették ki.
Annan nemcsak kiváló diplomata és igazgatási szakértő, hanem szókimondó és jó humorú ember volt, a legnehezebb helyzetekben is meg tudta őrizni hidegvérét és józanságát. A BBC-nek adott nyilatkozatában természeténél fogva békítő alkatúnak jellemezte magát, aki tud igen határozott is lenni, ha szükséges és kitartani, ha elvi kérdésekről van szó. Emlékiratai 2012-ben jelentek meg.
