A francia futball első sztárja sorozatban három BEK-döntőt nyert a Real Madriddal (1957, 1958 és 1959) – amelyben együtt játszott Puskás Ferenccel és Alfredo di Stefanóval –, és 1958-ban kapta meg az Aranylabdát, amikor a francia válogatottal harmadik lett a svédországi világbajnokságon.
A lengyel bevándorlók gyermekeként Raymond Kopaszewski néven született támadó középpályás a másodosztályú Angers-ban 1949-ben kezdte pályafutását, majd két év múlva a Stade Reimshez került, amellyel 1953-ban és 1955-ben is bajnok lett, 1956-ban pedig spanyol sikerrel zárult BEK-döntőt játszott a Real Madrid ellen. A következő idényben már a „blancók” mezét húzhatta magára, a Real Madriddal kétszer nyert spanyol bajnoki címet (1957 és 1958).
Az Aranylabdáért rendezett szavazáson az 1958-as győzelme előtt 1956-ban és 1957-ben harmadik, 1959-ben pedig második volt.
A Reimshez 1959-ben tért haza, még két bajnoki címhez segítette csapatát (1960, 1962), s 1967-ben vonult vissza.
„Én voltam az első francia labdarúgó, aki elhagyta az országot. Akkoriban ezért sokan árulónak tartottak engem” – nyilatkozott korábban.
Nagyszerű cselező készségével, kivételes játékfelfogásával, taktikai érettségével tűnt ki, de pályafutása elején alacsony termete miatt nem mindenkit győzött meg.
„Amikor 18 éves voltam, a régióból több klubtól, a Lenstól, a Lille-tól, a Roubaix-től és a Valenciennes-től eljöttek megnézni engem, de túl kicsinek találtak” – emlékezett vissza egyik nyilatkozatában a 168 centis futballista.
Nagyszerű játékát az 1958-as világbajnokságon a torna legjobbjának járó díjjal ismerték el.
