A negyedórás dokumentumfilm a magyar film történetének korai kihívásairól szól, beleértve a nitrocelluloid filmtekercsek gyúlékonyságát, amelyek számos tragikus tűzesetet idéztek elő a némafilm korszakában. Az épségben megmaradt tekercsek sem voltak biztonságban, ezeket értékes ezüsttartalmuk miatt sokszor inkább újrahasznosították, ennek következtében szintén sok film elveszett. Ezek pusztulása a gépházban is folytatódott, hiszen sokszor maguk a gépészek vágták ki a nekik tetsző jeleneteket, emiatt különösen nagy veszélyben voltak a pikáns részletek.
A dokumentumfilm kiemeli olyan filmstúdiók kulcsszerepét, mint Janovics Jenő kolozsvári műhelye. Itt olyan rendezők kezdték pályafutásukat, mint Kertész Mihály vagy Korda Sándor. Sajnos az ő korai alkotásaik közül is számos darab elveszett.
A hangosfilm megjelenése fordulópontot jelentett a filmek kulturális megítélésében és megőrzésük fontosságában, de elmaradt a filmarchívumok létrehozása, ez vezetett Magyarország némafilmjei több mint 90 százalékának elvesztéséhez. Ez történt a legelső megrendezett magyar némafilmmel, A táncz című alkotással is.
A dokumentumfilm részletesen beszámol a második világháború alatti és utáni kihívásokról, különösen a háború alatt borospincékbe menekített filmek tragédiájáról és a politikai cenzúráról is.
A magyar filmek már az 1910-es évektől kezdve eljutottak a világ minden tájára, így ma is van remény arra, hogy előkerülhetnek külföldi archívumokból és hagyatékokból értékes darabok. Bár a nitro-nyersanyag nem megfelelő tárolása komoly károkat okozhat a régi filmeknek, a digitális technológia és az adatbázisok segítségével ma hatékonyabban azonosíthatók akár a töredékek is.
Ezt a munkát segítik továbbá az archívumok, hiszen 1957-ben mindössze 12 magyar néma játékfilm volt a Filmarchívum gyűjteményében, de széleskörű nemzetközi együttműködésnek köszönhetően ez szám mostanra csaknem hetvenre emelkedett.
Az Elveszett magyar filmek című alkotást Löwensohn Enikő rendezte Weisz Barnabással együtt, aki az animációt is készítette. A zeneszerző Lelkes Botond, a forgatókönyvíró Löwensohn Enikő és Hussein Evin, a narrátor Hegyi Barbara, a producer pedig Ráduly György volt.
