Az 1990-es rendszerváltozás után kismértékben javult ez az arány
A Babeş–Bolyai Tudományegyetem (BBTE) Bölcsészettudományi Karán öt éve zajlik az erdélyi magyar női írók munkásságát feltáró kutatás. Ennek eredményeképpen 2022-ben jelent meg az Erdélyi magyar női írók című kiadvány, most pedig a Nyugtalan színskála. Erdélyi magyar női szerzők című könyv. A két kiadványban húsz női szerzőről olvashatunk.
„A társadalom fele nőkből áll, és az ő történeteik különböző okokból nagyon sokáig hiányoztak a nagy narratívákból. Irodalomtörténészként úgy gondolom, a mi feladatunk, hogy visszamenőleg újraépítsük ezeket. Az utóbbi évtizedekben szükségünk van kontextusokra, hogy tudjuk, az irodalmi művek körül milyen társadalmi mozgások vannak. A kontextuális perspektíva legitimitása nem kérdőjelezhető meg” – kezdte előadását Balázs Imre József irodalomtörténész, egyetemi oktató, aki számára azért is fontos az erdélyi magyar női irodalom hagyománya, mert első összefüggő irodalomtörténeti munkáját 2003-ban Hervay Gizella költészetéről írta.
Balázs Imre József elmondta: az egyetemen az erdélyi magyar irodalom tantárgyat oktatja, amelyben az elmúlt száz év történetét tanítja. Öt éve találta ki, hogy a szemináriumon női szerzők regényeit, novellás- és versesköteteit olvassák. Az olvasás és a művekről való beszélgetés nagyon fontos, amikor a bölcsészeten a hallgatók kilencven százaléka nő.
„Meg kell találni azokat a műveket, amelyek közelebb állnak a mostani diákok helyzetéhez, tapasztalati világához. Eddig nagyon jó visszajelzéseket kaptam e téren a hallgatóktól” – mondta.
Az irodalomtörténész szerint a női szerzők irodalmi munkásságának felelevenítésekor nemcsak arról van szó, hogy egy-egy női szerzőt kiemeljünk a feledésből, hanem az igazi feladat és kihívás az, hogy a műveket össze tudják kapcsolni, és egyfajta hálózatot kialakítani, amely által ezek „dialógusba lépnek egymással”.
Balázs Imre Józseftől megtudtuk: a Helikon Írótársaságnak 1926 és 1944 között 55 tagja volt, ebből csak három volt nő (Berde Mária, P. Gulácsy Irén és Szabó Mária), ez pedig 5,45 százalékot jelent. Az Erdélyi Szépmíves Céh sorozatban 1925 és 1944 között 164 kötet jelent meg, de csak hatnak volt női szerzője (3,79 százalék). A kolozsvári magyar színház színpadán 1918 és 1940 között 82 színmű szerepelt, de ebből csak ötnek volt alkotója nő (6,09 százalék). A Kántor Lajos és Láng Gusztáv által írt irodalomtörténeti munkában, amely az 1945 és 1970 közötti szerzőket mutatja be, csak hat női szerző szerepel, ami öt százalékot jelent. A rendszerváltás utáni írókról szólva, 1995 és 2015 között az Előretolt Helyőrség keretében 86 kötet jelent meg, ebből 13-nak volt női szerzője (15,11 százalék. Az Erdélyi Magyar Írók Ligájának (E-MIL) 2025 novemberében 145 tagja volt, ebből 36 nőt tartanak nyilván (24,28 százalék). A Címtelen föld című, 2020-ban megjelent versantológiában 11 nő és 15 férfi kapott helyet.
„Az erdélyi magyar nőirodalom sokféle: például P. Gulácsy Irén, Szabó Mária, Anka Éva életműve a konzervativizmusuk miatt került ki az olvasók figyelméből 1945 után. A két világháború közötti baloldali női írók között találjuk Erdélyi Ágnest vagy Becski Irént. A holokausztirodalom női szerzői között pedig Harsányi Zimra, Simon Magda, Földes Mária nevét említem. A periférikus műfajok, mint például a gyermekirodalom, a történelmi regények, a színpadi művek alkotói közül Marton Lili, Csire Gabriella, Nagy Borbála és Földes Mária neve merül fel” – ismertetett néhány női szerzőt Balázs Imre József.
Megtudtuk: a szocialista Románia az az irodalmi közeg, amelyben a jogegyenlőség első ránézésre megvalósul, de a társadalom mentálisan még nem állt készen a munkamegosztásra. A szocialista Romániában a női szerzők pályafutását író férjeik karrierjeivel kapcsolták össze, azaz a női alkotókhoz a hozzájuk kapcsolódó férfiakon keresztül jutunk el, mint Varró Ilona és Székely János, Hervay Gizella és Szilágyi Domokos, Telegdi Magda és Veress Zoltán esetében. A férfi és a női szerzők között dominancia létezik a férfiak javára, ugyanakkor a női szerzők más-mást emelnek ki egy-egy műfajban, mint a férfiak.
„A női irodalmi hagyomány hiányzik az eddigi irodalomtörténetekből. Ezért ennek jelenleg a feltárás, a visszamenőleges átértékelés feladatát is vállalnia kell. Továbbá újfajta, nem hierarchikus struktúrák, hálózatos logikák alkalmazásának a lehetőségét is meg kell teremteni” – összegzett Balázs Imre József irodalomtörténész.
