Négykerekű gyöngyszemek után kutatnak a „régészek”
Talán már közhely: Erdély fővárosában ritkaságszámba megy a jó autószerelő. Hát még az olyan, amelyik megfelelő szakmai hozzáértéssel, tehetséggel is rendelkezik, s örömét leli az időigényes, sziszifuszi munkákban! Az már egyenesen hab a tortán, ha az illető még barátságos is, hangsúlyával, hanglejtésével, vicceivel megnyugtatja az ügyfelet, akivel nemcsak szavakkal, hanem mozdulataival, tekintetével is érzékelteti, hogy ura a helyzetnek, és megold minden problémát. Nem csoda, hogy a visszatérő ügyfelek nagy száma miatt már csak ajánlással lehet eljutni egy ilyen szerelőhöz, aki sok más szerelőhöz képest kevesebb, de alaposabb munkát végez.
Ilyen szerelő az elsősorban veterán autók restaurálásával, totálkárosnak minősített autók forgalomba hozásával foglalkozó kolozsvári Misti Csaba. Neki és Tonk Mártonnak, a Sapientia – Erdélyi Magyar Tudományegyetem kolozsvári kara dékánjának köszönhetően nyertem betekintést a veterán autók világába.
Tonk Márton és az indigókék 1500-as Ladája (A szerző felvételei)
„Olyan ez, mint a bélyeggyűjtés”
A retroautó-tulajdonosok április végi találkozója előtti órákban, azaz „hajnali” fél nyolc tájt Csabának a Corneliu Coposu (Maxim Gorkij) utcai műhelye előtt várakozunk. Nyílik az ajtó, ellenőriz a kutya – továbbmehetünk. A ház mellett már ott van a hajdanán a Protestáns Teológiai Intézettől vásárolt Ford Transit típusú mikrobusz, aztán természetesen a műhelybe is bekukkantunk: onnan egy restaurálás alatt levő, 1980-ban gyártott Ford Taurus néz vissza ránk.
Prémium tartalom
Ha érdekli a teljes történet, legyen prémium tag vagy ha már az, jelentkezzen be!
