Sokat nyom a latba a helyiség és a helység nagysága
A kisvállalkozók tiltakozása miatt a honatyák módosítottak ugyan a törvénytervezeten, de bizonyos hátrányos megkülönböztetések a kis cégekre nézve a jogszabály végső alakjában is fennmaradtak. A sajátos adót azok a cégek fizetik, amelyek fő vagy melléktevékenysége turizmusra, élelmezésre, vendéglői szolgáltatásra, italfelszolgálásra vonatkozik, beleértve a kempingeket, mikrovállalkozásokat is. Az adó kiszámításánál egy alapösszeget alkalmaznak, amelyhez még különféle tényezőket vesznek figyelembe, ezekkel növelve az adóösszeget. Ilyen úgynevezett koefficiensek: a település rangja, a vendéglő nagysága, idénymunka jellege. Például a vendéglők számára az egykulcsos adó 1400 lejből indul ki, amelyhez hozzáadják az illető település rangját (a legkisebb 3, ami a községre vonatkozik, a legnagyobb pedig 17, amely a fővárosra érvényes). Egy másik koefficiens a vendéglő hasznos felületének nagyságát tükrözi: minél nagyobb a területe, annál nagyobb az adó. A szezonális működésre és a műszaki ellátottságra vonatkozó koefficiensek csökkentik az egykulcsos adó nagyságát. A Capital szerint Bukarestben egy harminc négyzetméter hasznos felületű vendéglő évi adója körülbelül 11 800 lejre fog rúgni, ami 85-90 euró/négyzetméternek felel meg. Ugyanakkor egy 800-1000 négyzetméteres nagyvendéglő adója négyzetméterenként 15-17 euró, miközben egy 200 négyzetméteresé 36 euró lesz. A bárok számára 900 lej az alapadó, a fagylaltot és élelmiszert forgalmazó mozgóárusok stabil 1500 lejjel adóznak évente. A szállodák a szobák és a település függvényében adóznak: például egy harminc férőhelyes és háromcsillagos vidéki szállodáért évente 2010 lejt kell fizetni, de egy ugyanolyan kategóriájú kolozsvárinak már 9200 lej lesz az adója. Azok a szállodák, motelek, panziók és más hasonló vendéglátóegységek, amelyek vendéglővel vagy bárral rendelkeznek, csak az elszállásolási tevékenységükkel adókötelesek.
