Igehirdetésében az iskolalelkész arról „faggatta” a diákokat, hogy ki szeretne főnök lenni. Kormányozni, vezetni sokan szeretnének, de evezni, hajtani is kell a hajót – folytatta –, hiszen különben nem tud előre haladni. A lényeg, hogy ki-ki megtalálja, mi a feladata, s ez akkor könnyű, ha azokra figyelünk, akik a javunkat akarják – és nem azokra, akik csak a kedvünkben akarnak járni. Arra kérte a tanárokat, szülőket, hogy ne kormánykereket, hanem evezőt adjanak a gyermekek kezébe, hogy tudjanak haladni, és büszkék lehessenek arra, amit így elértek. „Ha pedig szeretet vezényel bennünket, akkor biztosan előre jutunk” – tette hozzá.
A negyedik osztályos Soós Ádám Nimród szavalata után Vörös Alpár iskolaigazgató szólt a diákokhoz, az iskola centenáriuma jegyében. „Száz tanév megformált egy olyan iskolát, amelyre büszkék lehetünk, amely szerethető, és amely, talán így vakáció után, hiányzott is egy kicsit”. Emlékeztetett: 1919 őszén nyitotta meg kapuit a Református Leánykollégium, amelynek immár több mint ötezer diák koptatta padjait. Előrevetítette, hogy a következő fél évben számos rendezvény járja körül az elmúlt 100 évet, de egyben előre is tekintenek, azt keresve, milyen legyen a 200 éves Apáczai.
A 101. tanévnyitó résztvevőit köszöntve Mild Zsuzsanna arra emlékezett, hogy 1959-ben, 60 évvel ezelőtt ő mondta az elsősök részéről a köszöntő verset a tanévnyitón. Édesanyja egyébként az iskolában tanított, így, mint összeszámolta, családtagjai összesen 87 évet töltöttek az iskola falai között. S hogy miért íratták őt pont ide? Nem csak azért, mert jók voltak a tanárok, hanem azért is, mert volt egy csapatszellem, egy közösség. „Ennek az iskolának lelke volt és van: azért írattuk ide az unokámat is” – összegzett.
Vallasek Júlia szülőként arra emlékezett, amikor kilencedikesként először lépte át az iskola küszöbét. Röviden szólt az iskolaalapítás körülményeiről, majd a centenáriumi év jelmondatáról – „Egy szó, mint száz: Apáczai” –elmondta, azért is szereti, mert egyszerre világos és mégsem: mindenkinek értelmeznie kell egy kicsit. Azt kívánta a diákoknak, hogy töltsék meg tartalommal, élményekkel ezt a tanévet, hogy ne csak úgy emlékezzenek majd vissza rá, mint az iskola 101. tanévére – így lesz számukra hiteles a jelmondat.
Duy Erika a polgármesteri hivatal képviseletében arra hívta fel a diákok figyelmét, hogy miközben gyerekként vagy majd fiatal felnőttként próbálnak eleget tenni a kihívásoknak, soha ne feledjék az olyan örökérvényű értékeket, mint az emberszeretet, becsület vagy szorgalom, de az anyanyelvnek se fordítsanak soha hátat, végül egy Ady-idézettel kívánt sok sikert az új tanévben.
