A Both Noémi Zsuzsanna történész, muzeológus által összeállított, bevezető tanulmánnyal ellátott kétnyelvű kiadvány Szigetvári Ferenc fotóhagyatékából tett közzé válogatást: a kolozsvári születésű, a múlt század közepén Nagyenyeden praktizáló szülészorvos, amatőr fotósként is maradandót alkotott. A fotóhagyatékról készült katalógust október 27-én mutatták be az önképzőköri esten.
A rendezvényt megtisztelték jelenlétükkel a leszármazottak, köztük Szigetvári Ferenc lányai, Réka és Tünde, akik köszönetet mondtak mindazoknak, akik lehetővé tették a katalógus megjelenését, ugyanakkor elérzékenyülten meséltek édesapjukról és az ő munkásságáról. „A 2021-ben megjelent katalógus szép ajándék édesapám 100. születésnapja alkalmából” – mondta Mélász-Szigetvári Réka.
Elsőként Both Noémi Zsuzsanna ismertette a Székely Nemzeti Múzeum fotógyűjteményének jelentőségét: megemlítette, hogy már az 1879-es leltárban szerepelnek fényképek, a 19. század végére kultúrtörténeti archívummá válnak ezek, az első világháború óta pedig már tudatosan vásárol az intézmény fotókat.
Számos területen értékesíthető a gyűjtemény
Ezt követően a múzeum munkatársa röviden ismertette Szigetvári Ferenc életét és munkásságát, kitért saját kutatásaira, többek között a fényképész megfigyelési dossziéjából megszerzett információkra, majd hangsúlyozta az életmű fontosságát: „Széles körű gyűjteményről van szó, amelyet sokféle szempontból fel lehet használni, például építészek, restaurátorok használják fel ezeket a fotókat, de hasonlóképp értékesíthető a művészettörténet, a történetírás és a társadalomtudományok terén” – mondta Both Noémi Zsuzsanna, majd megköszönte Szőcsné Gazda Enikőnek a lektorálást, a Bethlen Gábor Alapnak pedig az anyagi támogatást.
Gyermekjátékok
Jánó Mihály történész felvázolta, hogyan került hozzá az értékes hagyaték: édesapja és Szigetvári Ferenc Kézdivásárhelyen voltak orvosok és jó barátok, e kapcsolatnak köszönhetően került kapcsolatba a fotógráfus Csetri Elekkel, aki Jánó Mihály nagybátyja. Szigetvári Ferenc még életében Csetri Elekre bízta gyűjteményét, aki évekig őrizte azt, de miután belátta, hogy már nem fogja tudni feldolgozni, unokaöccse, Jánó Mihály rendelkezésére bocsátotta, aki – a szélesebb nyilvánosság érdekeit szem előtt tartva – átadta a Székely Nemzeti Múzeumnak.
A Szigetvári Ferenc-hagyaték néhány száz nagyításból, mintegy hatezer negatívból, illetve Erdély és Moldva történelmi emlékeire, épített örökségére vonatkozó, települések és régiók szerint csoportosított, irattartónyi szakirodalom alapján készített cédulákból áll. A fotós által csomagolt és adatolt negatívok digitalizálása és savmentes papírba való csomagolása Both Noémi Zsuzsanna és Szőcsné Gazda Enikő munkája, 2021 nyarán fejeződött be. A fényképek két nagy tematika, az épületábrázolások és a privát felvételek szerint csoportosíthatók, ezeket a területi és időbeli szóródás, az esztétikai szempontok valamint a fotók állagának minősége alapján válogatták ki a Székely Nemzeti Múzeum által Sepsiszentgyörgyön 2021-ben kiadott, 181 oldalas katalógusba.
Szigetvári Ferenc, a nagy műveltségű orvos, fotográfus
„Szigetvári Ferenc azon nagy műveltségű orvosgenerációhoz tartozott, akik rengeteget olvastak, jól ismerték Erdély történetét, klasszikus zenét hallgattak és számos más hobbijuk is volt a szakma mellett” – hangsúlyozta a bemutatón Jánó Mihály művészettörténész.
Szigetvári Ferenc 1921. augusztus 31-én, római katolikus családban látta meg a napvilágot Kolozsváron. A kolozsvári piarista gimnáziumban érettségizett 1940-ben, és még ebben az évben felvételt nyert a kolozsvári orvosi egyetemre. Miután egy szemesztert Budapesten tanult, 1944 októberében besorozták és Németországba vitték, ahol katona-diákként a következő évben abszolvált a Halléba menekült Pázmány Péter Katolikus Egyetemen.
Az egyetem elvégzése után Kézdivásárhelyen kapott állást, Nagyenyedre 1951-ben került, ott szerezte meg a szülész-nőgyógyász szakorvosi képesítést. Az 1960-as évek eleje nehéz időszak volt a család életében. Jóllehet Szigetvári Ferencet kollégái és betegei egyaránt kiváló szaktudással és emberséges bánásmóddal jellemezték, egyik páciense abortusz közben életét vesztette, amelynek folytán nyomozás indult ellene. A vizsgálat eredményeként gondatlanságból elkövetett emberölés miatt nyolc hónap börtönbüntetésre ítélték.
Szigetvári Ferenc 1963-ban Naszódon kezdett új életet, később Bánffyhunyadon telepedett le, ahol a rendszerváltást követően az RMDSZ helyi vezetőségi tagjaként is szerepet vállalt. A kéthetente megjelenő Kalotaszeg című kiadványnak társszerkesztője és szerzője volt, a lapban közölte tanulmányait a magyarvalkói, a nádasdaróci és az egeresi református templomról.
Nagyenyed, sírkő
Tragikus hirtelenséggel, gombamérgezésben hunyt el 1991. augusztus 20-án. Szüleivel együtt a Házsongárdi temetőben, a 88. számú védett sírban nyugszik.
Szigetvári Ferencet széles körű érdeklődés jellemezte: kedvenc szabadidős tevékenysége a fotózás volt, emellett a régészet és a történelem is a szenvedélyei közé tartozott. Élénk kapcsolatot tartott fenn számos vele kortárs történésszel, társadalomkutatóval. Nagyenyeden közeli viszonyt ápolt az európai színvonalú történésszel, Dankanits Ádámmal, a helybeli történeti múzeum igazgatójával. Együttműködtek az Enyed környéki feltárásoknál, Szigetvári Ferenc fotódokumentációt is készített. A történészek közül Csetri Elekkel került közelebbi kapcsolatba, de felkereste a korszak olyan fontos erdélyi tudósait is, mint Szabó T. Attila és Jakó Zsigmond.
Minden érdekes helyet lefotózott, dokumentált
Kirándulásai során folyamatosan fotózott. Mindenekelőtt kastélyokat, kúriákat, várakat, templomokat és temetőket dokumentált. Többnyire egyedül járt, de volt úgy, hogy Dankanits Ádám vagy később lányai társaságában utazta be szűkebb vagy tágabb lakóhelyének nevezetességeit.
Filmjeit maga hívta elő, és a képeit is otthon berendezett laboratóriumában nagyította, professzionális szintű munkával. Az archiválásra és a felvételek adatolására szintén gondot fordított. Illegális abortuszok végzésére és pornográf tartalmú könyvek, illetve fényképek birtoklására és terjesztésére vonatkozó feljelentés miatt 1975-ben Szigetvári Ferencnél házkutatást tartottak. Terhességmegszakításra alkalmas eszközöket nem találtak, ehelyett négy háború előtti, történelmi témájú kiadványt, mintegy 300 jegyzetcédulát és 83 fényképet koboztak el tőle. Szigetvári Ferenc potenciális veszélyt jelentett a rendszernek, 1976-ban nyitottak számára dossziét és 1981-ig állt a Szekuritáté megfigyelése alatt: attól tartottak, hogy az erdélyi magyarok épített örökségére vonatkozó, több évtizedes munkával felgyűjtött és rendszerezett adatokat feldolgozva közzé szeretné tenni. Miután sikerült meggyőznie vallatóit, hogy céduláit és felvételeit saját maga számára készítette, nem áll szándékában kutatómunkát végezni és publikálni, jegyzeteit és felvételeit visszaszolgáltatták. A vissza nem adott könyvek közül Szigetvári Orbán Balázs A Székelyföld leírása 4. kötetét sajnálta leginkább, amelyik óriási segítségére volt a munkájában.
Szigetvári Ferencnek az 1950-es években készült fotói a legértékesebbek, ezek nagy része Enyeden és környékén készült, ezért esett a választás erre a városra a katalógus bemutatására.
