Mások viszont legszívesebben megszabadulnának a rendezvénytől, s augusztus első hétvégéjén menekülnek a kincses városból, majd visszaköltözve hangosan szapulják a rendezvényszervezőket és fesztiválozókat, mert tönkreteszik a Sétateret, elveszik a közterületet, kisajátítják az arénákat, és álmatlan éjszakákat okoznak több ezer kolozsvárinak, főleg a gyermekkórházban éppen gyógyuló kisgyermekeknek.
Az Untoldnak a két tábort, a hódolókat és a gyűlölködőket, egyaránt kezelnie kell, előbbi moderálása azonban könnyen megy, hiszen a fesztiválélménnyel, kicsi odafigyeléssel ki tudják elégíteni ezek igényeit. A bírálatok mérsékelése azonban sokkal nehezebb feladat, a gyűlölködés és állandó háborgás kioltása hosszú, komoly munkát igényel a szervezők részéről. A fesztiválnak évről évre, és egyre erőteljesebben kell igazolni a kolozsvári lakosok számára azt, hogy ők jót tesznek a városnak, a környéknek, nekik. De az, hogy a helyi lakosokban még mindig nem tudatosult, milyen előny, hogy egy ilyen fesztivál megszervezésére városukban kerül sor, arra enged következtetni, hogy a szervezők nem végeznek túl jó munkát. A kolozsváriak java részében már csak az Untold név is rémálmokat ébreszt, s nem érzik át, hogy azért hatalmas teljesítmény a város számára ez a rendezvény, még akkor is, ha sokak számára rendkívül bosszantó.
Úgy tűnik, mintha a szervezőknek, valamilyen számomra érthetetlen okból, nem is prioritása a helyi lakosság megbékítése, és nem áll, jelenleg, érdekükben, hogy a városlakókkal közös nevezőre jussanak. Nem is törekednek megoldáskeresésre, nem orvosolják azokat a problémákat, amelyekkel a legtöbben vádolják őket, minthogy túl hangos a zene, zavaróak a fényeffektek, a tűzijáték, s hogy kisajátítják a Sétateret. Ezeket a véleményeket más koncertbeosztással, vagy mondjuk kedvezményes bérletekkel könnyen lehetne mérsékelni. Ám mégsem lépnek tudatosan ebbe az irányba, inkább csak látszólag tesznek azért, hogy a kolozsvári közhangulat enyhüljön.
Ilyen tessék-lássék törekvés volt a napokban kiadott közleményük is, amely szerint az untoldozók 45 millió euróval gazdagítják a várost, hiszen a 300 ezer nem Kolozs megyei fesztiválozó nagyjából ennyit költ el a négy nap alatt. Abban nem kételkedem, hogy óriási összeget hagynak itt a résztvevők – négy éjszakára a szállás legalább 100 euró egy helyi lakosnál, étel-ital vásárlása még egyszer ennyi, hogy csak az alapszükségeteket vegyük figyelembe –, ám a számítás, amit a szervezők végeznek egy matematikust vagy statisztikai elemzőt megmosolyogtathatnak.
A szervezők közleménye szerint a fesztiválon a négy nap alatt megközelítőleg 370 ezer ember fordult meg, a szervezők „becslése” (így írják ők!) szerint a fesztiválközönség 20%-a Kolozs megyei, 60% más romániai helyről érkezett a városba, további 20% pedig külföldről. Ez a 300 ezer nem kolozsvári fesztiválozó a négy nap alatt fejenként áltagban 150 eurót hagyott a kincses városban, tehát ezt a 600 lejt nem a fesztiválterületen költötték el, hanem szállást, múzeumbelépőket, a közlekedést, étkezést és italozást finanszírozták ebből. „Egyszerű számítással” (írják megint a szervezők) ez 45 millió eurót jelent a városnak.
Számomra nemcsak ez a becsült 150 euró nem stimmel, de a 300 ezer nem kolozsvári fesztiválozó sem. A fesztiválon mind a négy nap 90 ezernél többen tomboltak, ha ezeket a számokat összeadjuk, valóban kijön a 370 ezer ember, viszont ez az adat a napi emberfluktuációra vonatkozik – hogy hányan mentek be aznap a fesztiválra – és nem az egyéni résztvevőket összesíti – azaz hányan vettek bérletet vagy napijegyet. Emiatt egy bérlettel rendelkező személy, aki mind a négy nap bement a fesztiválra, nem egyszer szerepel a statisztikában, hanem négyszer. Az Untold-matek szerint így ő négy embernek felel meg, hiszen négy nap ment be, azaz négyszer szerepel a napi statisztikában és a négynapi összesítésben. (És ha egy egyéni fesztiválozó az Untold-matek szerint négy fesztiválozó, akkor nem 150 eurót költ el Kolozsváron, hanem 600-at.) A másik problémám az, hogy ebből a feltételezett 300 ezer emberből nem mindenki töltött négy napot Kolozsváron, így nem is költhette el a feltételezett 150 eurót.
Szintén a közhangulatot akarták oldani a szervezők azzal, hogy eldicsekedték, mennyit költenek ők a közösségre. Mint írják, több mint egymillió lejt fektetnek a Sétatérbe, az általuk használt 10 ezer négyzetméternyi területet, és további, a „városlakók által nap mint nap használt” 50 ezer négyzetmétert fogják ebből az összegből helyreállítani, felújítani és kiszépíteni.
Az Aréna gyepének rendbehozatalára 370 ezer lejt már elkülönítettek, és zajlik a további kárfelmérés, ezeket is megtérítik majd, ígérik a közleményben. A szervezők a gyermekkórház kis betegeiről sem feledkeztek meg, számukra légkondicionáló berendezéseket adományoznak, ebből 16-ot július végéig már beszereltek, és további 25-öt augusztus végéig. A befektetés összesen 30 ezer euróba került.
Ám azt már „csendben” írják, hogy a fesztivál idei teljes költségvetése 16 millió euró. Ebből nagyjából 254 ezret fordítanak a park, és a sportaréna helyreállítására, és további 30 ezret a kórháznak adnak, azaz – egyszerű matek, mondom én – a teljes költségvetés kevesebb mint 2%-át költik a kolozsváriakra. (2018-ban a fesztivált szervező Untold S.R.L.-nek 7 millió lej profitja volt, kétszer akkora, mint egy évvel korábban.)
A profit.ro interjút készített a fesztivál főszervezőjével, Edy Cherejivel, aki szerint egy jó fellépő 700 ezer euróba kerül, egy kisebb DJ-t 100 és 400 ezer euró közötti árért lehet elhozni koncertezni. Tehát a kolozsváriak egy nevesebb lemezlovasnyit érnek a szervezőknek. Ennél azért lehetne kicsit jobban törekedni a helyiek magukhoz édesgetésében…
Tompa Réka fotója
