A második világháború borzalmainak mindennapi árnyairól, és a kis dolgokban keresendő boldogságról hallhattunk péntek délután a Refo Caféban, ahol Maksay Ágnes újságíró és dokumentumfilm-rendező első kötetéről kérdezte Gorka Eszter bőronkológust. A kötetből Csutak Réka és Laczkó Vass Róbert kolozsvári színészek adtak elő levélrészleteket, majd Benkő Levente történész és újságíró méltatta a kötetet néhány szóval.
A könyvbemutató középpontjában két második világháború időszakában játszódó történetet feldolgozó kötet – a Várni foglak, a Várni fogunk – volt, amely két szerelmes levelezését tartalmazza. A kegyetlen mindennapokban a szerelem megtartó erőként van jelen, hiszen Feri és Ircsi a másik levele megérkezésének biztonságában él napról napra a folyton váratlan fordulatokat hozó világban. A családregény határán mozgó dokumentumregény nem a fronton zajló eseményeket jeleníti meg, sokkal hangsúlyosabban van jelen, hogy mi történik otthon, míg a katonák a harctéren hősiesen védik a hazát. „Történelmi utazás nyers és valós történelmi adatokkal, érzelmi hullámvasút Ircsi és Feri szerelmének beteljesülése révén. Két fiatal sorsán keresztül betekintést nyerünk a 30-as évek második és a 40-es évek első felének Magyarországába. Egyéni sorsokon, izgalmas, jól megformált karaktereken keresztül megelevenedik minden, amit erről az ellentmondásos korszakról tudnunk kellene” – foglalja össze Maksay Ágnes.
A két főszereplő mellett sok szerethető és megvethető karakterrel találkozhatunk az első kötetben, amelyek között valós és fiktív figurák is helyet kapnak. Gorka Eszter a fiktív hősöket is létező karakterek alapján építette fel, hiszen a nagyszülei által említett, képeken szereplő barátok jelennek meg a könyvben. A nagyszülők barátokhoz való hozzáállását, viszonyulását a szerző az elmeséltek alapján elevenítette fel. A karakterek helyenként fiktív, helyenként valós cselekményekbe bonyolódnak, attól függően, hogy mit tartalmaznak a barátokról is szóló levelek. „Nyilván nem tudom pontosan, hogy melyik barátjával volt ott a különböző eseményeknél, de fel van sorolva egy-két barát. Úgy kell elképzelni, mint mint a kirakós játékot, megvan a nagy összkép, hiszen meséltek róla, vannak levelek, de a hiányzó részeket nekem kellett összeraknom” – vallotta be a szerző.
Az eredeti levelek és fényképek által lesz nagyon különleges a szerző megközelítése, hiszen a levelek szubjektív tartalmától nagyon bensőségessé, intimmé válik a kötet tartalma is. A valódi levelek mellett fiktív levelek is olvashatók, hiszen többnyire Gorka Eszter nagyapjának levelei maradtak fenn – körülbelül 130-150 levél –, az Ircsi leveleinek nagy része elveszett a frontvonalon. Így a levelezések hitelesnek mondhatók, hiszen Feri válaszaihoz igazította Ircsi mondanivalóját, hogy így kerekedjen ki az előbbiekben említett kirakós. Nem csak magánlevelek szerepelnek a kötetben, hiszen a szerző hivatalos leveleket is beemel, így nyújt az olvasónak betekintést az időszak hangulatába. „A magánlevelek éppen személyességük és spontán keletkezésük révén sok olyan bizalmas információt tartalmaznak, amelyek más forrásokban nem találhatók meg. Magaménak éreztem a levélírók gondjait, közeli ismerősökként tekintettem a szereplőkre, mintha az én családtagjaim, nagyszüleim lettek volna. A családon kívül külön élvezet volt Horthy, Kállai, Imrédy vagy akár Hitler beszélgetéseibe belehallgatni. Nagyon jó volt párhuzamosan olvasni a politikai változásokról, illetve Ircsi és Feri kapcsolatának kiteljesedéséről” – fűzi hozzá Maksay Ágnes.
A Várni foglak című kötet kezdetben a vidám, gondtalan éveket mutatja be, majd innen fokozatosan válik Ircsi és Feri élete rémálommá a bekövetkező tragédiák miatt. A tragédiák kiemelik a tömegből az egyszerű embert, aki a társadalmi folyamatok miatt szürkeségbe borul, kénytelen küzdeni a mindennapok viharában, annak ellenére, hogy a vesztesek csoportjának a megtestesítője. Maksay Ágnes szerint itt válik a Gorka Eszter által emlegetett kirakós társasjátékká, hiszen bárki olvassa a háborús nagy társadalmi folyamatokat leíró jeleneteket, ha megpróbálja a levelek helyébe beilleszteni a saját nagyszüleitől hallottakat, máris megszületik az ő saját regénye. „A könyv végére érve kicsit már úgy érezzük, hogy magunkról, saját családunkról olvastunk, azokról, akik kimaradtak a történelemkönyvekből, de akik nélkül nincs történelem” – fogalmazott.
A szerző munkájának fontos részét képezte a forráskutatás is, hiszen a kor hangulatát és általános jellemzőit érzékeltető részekhez szükség volt más dokumentumokra is, mint a padláson talált levelek. Maksay Ágnes leckeszerű részeknek nevezte a keretnek szolgáló történelmi részeket, amelyekről az iskolában nem biztos, hogy tanultunk, de illene tudni róluk. A történelmi tények kapcsán Benkő Levente történész Johan Huizinga holland filozófust emlegette, aki szerint egy adott kort úgy lehet pontosan dokumentálni, ha mindent megnézünk: festményeket, újságcikkeket, levéltári forrásokat, szobrokat, tereket, mindent, ami a korhoz kapcsolódik. A történész szerint Gorka Eszter könyvében a holland filozófus által vallottak megtestesülnek. „Azért jó ez a könyv, mert 1938-tól kezdve 1945 áprilisáig az új hatalom készülő berendezkedését pontosan dokumentálja a legfontosabb történelmi eseményeken keresztül. Precízen végig lehet követni az első és második bécsi döntés részleteit. A regényesebb részek pedig pont arra jók, hogy kicsit feloldják és olvasmányosabbá tegyék a kötetet” – dicsérte a kiadványt Benkő Levente.
A Várni foglak és a Várni fogunk kötetek a Publio Kiadó gondozásában jelentek meg szerzői könyvkiadás keretében. A szerzői könyvkiadás, vagy többet használt nevén self-publishing az első kötetét kiadni akaró szerző számára ideális lehetőség, hiszen megkerüli a hagyományos kiadók eljárásait. A self-publishing jelenséghez végül a kötetek szerzője is hozzáfűzte véleményét, szerinte manapság nagyon sokan próbálnak könyvet írni önkifejezés céljából, vagy akár olyan célból, mint ő – hogy ne csak a családja, de mindenki ismerje meg nagyszülei történetét –, de nem minden esetben sikerül azt kiadni.
A kötetekkel a szerző célja elrettentő példát állítani egy letűnt kor emlékeinek felidézésével, és követendő példát mutatni a mindent kibíró szerelem révén.
