Elhamarkodottnak tartják a törvényt a termelők, kereskedők
Azok a régi szép idők... amikor nyári éjszakák nyitott ablakainál ki bosszúsan, ki a jól ismert hangok kiváltotta otthonosságérzéssel fordult a másik oldalára a tejesember csörömpölésétől! Aki előző este elfelejtette, még gyorsan leszaladhatott az üres tejesüvegekkel a teliekért cserébe, úgyis érdemes volt mielőbb behozni a friss tejet, mert olykor egy-két liternek lába kelt, s aki későn ébredt, annak már nem jutott, hiába volt rendes bérletes. Akkoriban az üres üvegeket a tejesember szedte össze, vagy a felesleget elvittük az iskolába (bár egy idő után inkább már üvegpénzt kértek), de léteztek külön üvegbeváltó központok, ahol mindenféle üvegpalackot visszaválthattunk pénzre. A boltban is elfogadták a csereüveget, ha sört vagy literes ásványvizet vásároltunk, de akkoriban könnyebben kivitelezhető volt ez a gyakorlat, az átkosban ugyanis egyetlen élelmiszerbolt-hálózat létezett, az Alimentara – és alighanem hely is volt bőven az üres üvegek tárolására, hiszen áru alig volt, legalábbis a nyolcvanas években. Ma viszont minden utcasarkon van egy bolt, ahol palackozott termékeket is árusítanak, ami alaposan megnehezíti azt a tervet, hogy mindenhol kötelező legyen pénz ellenében visszafogadni az üres üvegeket, ugyanis erre egész egyszerűen nincs elég hely. Idézzük csak fel a tömbház előtti bódét, amely még az alig méternyi járdából is leharap egy darabocskát és a pléhgarázsokat használja raktárnak, miközben az autókat az utcán parkolja, vagy a földszinti 10 négyzetméteres ruhaszárítóban berendezett boltfülkécskét. Na, ott annyi hely sincs, amennyi van... A törvény ugyan ezt is rendezni próbálja a boltok által megszabható bizonyos limit formájában, de az érintettek szerint a rendelkezés további pontosításra vár. Úgyhogy kis- és nagytermelők és kereskedők tucatjai fogalmazták meg észrevételeiket és módosító javaslataikat, a Szabad Kereskedelemért és Kommunikációért Koalíció (CLCC) kétezres tagsága körében vitatta meg a kormányhatározat-tervezetet és kéri a közvita meghosszabbítását.
A kereskedők többek között nehezményezik, hogy áruvásárláskor ki kell fizetniük a csomagolóanyagok garanciáját, amit csak akkor fognak visszakapni, amikor a termékeket eladták, a vásárlók a kiürült csomagolóanyagokat visszaváltották, és az üres palackok visszakerülnek a rendszerbe. A kiskereskedők szintjén ez fizetésképtelenséget okoz – érvelnek.
A finn visszaváltási rendszer igencsak hatékonynak tűnikA garanciavisszaváltási rendszer az újra felhasználható üvegekre nem, csak az egyhasználatosokra vonatkozik, amelyek bár nem újra felhasználhatók, de más formában újrahasznosíthatók. Vagyis nem vihetünk vissza majd bármilyen palackot, alumíniumdobozt, csak azokat, amelyeket speciális jelképpel megjelölnek. Ugyanakkor vigyázni kell a vonalkódra is, ha az sérül, az automaták nem ismerik fel és nem fogadják el. Azokba nem dobhatunk majd bele sérült, hiányos palackokat, sem maradékot tartalmazókat. A palackokat a boltok személyzeténél vagy a boltok által működtetett automatáknál lehetne majd beváltani, cserébe pedig nem pénzt, hanem az adott boltban levásárolható értékjegyet kapunk, amit a végső fogyasztó nem feltétlenül díjaz. Egy másik szervezet figyelemre méltó módosító javaslata inkább virtuális kártyát ajánl, amelyen megjelenne az üvegpénzünk, amit bankkártyára utalhatunk vagy készpénzként felvehetünk.
Elképzelések szerint a rendszert termelőkből és forgalmazókból, azok képviselőiből álló nonprofit szervezet működtetné. Az eredeti tervek szerint a kormányhatározat 2021. január 1-től lépne életbe, a teljes infrastruktúra felépítésére egy év állna rendelkezésre a működtető szervezet kijelölésétől számítva, 2022 márciusában pedig már 50 banival drágábban vásárolhatjuk meg a 0,1–3 literes üvegekbe, dobozokba palackozott üdítőket, alkoholos italokat stb. (az 50 banis garancia 2023-tól változhat). A hazai ásványvíztermelőket tömörítő APEMIN szerint ez túl korai. Indoklásukban Skócia és Litvánia példáját említik, ahol nemrég vezettek be hasonló rendszert, amelynek maradéktalan alkalmazásához a tapasztalatok szerint mintegy két évre volt szükség. Románia lakossága és területe ráadásul Litvániáénál nagyobb, ugyanakkor hiányos az infrastruktúra, jelentős különbség van a városok és falvak között, és a lakosság tájékoztatását és nevelését célzó hatékony programok sem léteznek – magyarázzák.
A Hargita Gyöngye ásványvíz-palackozó például a termelőkre rótt visszaváltási kötelezettségeket kifogásolja arra hivatkozva, hogy egyrészt túl magasak a kiszabott arányok, másrészt termelőkként nem befolyásolhatják a visszaváltási arány alakulását, szerintük az a kereskedőkön és a vásárlókon múlik. A tervezet a jogszabály alkalmazásának első évére minimum 75%-os visszaváltási teljesítményt ír elő, a második évére 80, a további évekre pedig 90%-osat. A tervezet ugyanakkor a célmennyiségig hiányzó üvegekért bírságot helyez kilátásba: minden egyes darabért a garancia dupláját, vagyis 1 lejt.
Akárhogyan is, a környezetvédelmi minisztérium hétfőn, december 14-én 10 órától nyilvános videókonferenciát szervez a témában a Webex platformon, a vita élőben követhető lesz a Ministerul Mediului – România nevű Facebook-oldalon.
