Vajon tényleg szükségünk van a napon lebarnulni, illetve egészséges-e, ha süttetjük magunkat, tehát intenzíven napozunk? Ma már egyre többen figyelmeztetnek a napozással járó kockázatokra, annak egészségre káros hatásaira. „A bőr barnulása tulajdonképpen a bőr védekezési reakciója a napból vagy egyéb mesterséges UV-forrásokból (pl. szoláriumból) származó ultraibolya (UV) sugárzás által okozott károsodással szemben. Következésképpen a lebarnult bőr a nap által okozott károsodás jele, tehát nincs olyan, hogy „egészséges barnulás”. Aki intenzíven és sokáig napozik, az leég.” – olvasható a Nemzetközi Rákkutató Ügynökség honlapján az Európai Rákellenes Kódexben, amely az Európai Bizottság kezdeményezése, célja pedig a tájékoztatás.
A napozásról, annak hatásairól, a bőr és ezzel egészségünk védelméről dr. Németh Enikő bőrgyógyász szakorvost, a Promedical Center munkatársát kérdeztük.
– Több helyen olvashatjuk, hogy a napozás fontos a D-vitamin-hiány elkerülése érdekében. Ez lehetne az egyik ok a napozásra, a másik pedig a tetszetős barna bőrszín, hogy ne maradjunk „sápadtak”. Ugyanakkor azt is halljuk, a túlzott napozás káros, egészségtelen. Mi a valóság, mihez tartsuk magunkat?
– Valóban sokan a D-vitamin szempontjából nézik ezt a kérdést, hiszen persze, a D-vitaminra szükség van. De azt be lehet vinni a szervezetbe tablettákkal, cseppekkel, a bőrrák kockázata nélkül. Sőt, azt is tudni kell, hogy D-vitamin termelődéséhez a szervezetben elég kevés adag napsugárzásra van szükség, messze nem annyi kellene ehhez, mint amennyihez már hozzászoktatták ezt a generációt, amelyik behódolt ennek a napozási divatnak. Túlfeszítették ezt a divatot, hiszen tudjuk, ezt is az ember találta ki az 1960-1970-es években, amikor divattá vált a „szép barna” bőr. Azelőtt ugyanis épp az ellenkezőjének, a szép fehér bőr divatjának hódoltak. Sajnos ennek a divatnak isszuk a levét, mert a bőrrák kockázatával járt. Kimutatott tény, hogy aki behódolt ennek a divatnak, annál évtizedek után elég nagy valószínűséggel megjelenik itt-ott egy kisebb fajta bőrrák. Sajnos már csak akkor, utólag és elkésve gondolkodik el az ember, hogy túlzásba vitte a napozást.
– Akkor tehát mennyi ideig napozhatunk úgymond biztonságosan, illetve beszélhetünk-e egészséges barnulásról?
– Bőrgyógyászati szemmel nem ajánlott a napozás. Amint előbb is említettem, amit divatba hoztak a múlt század hatvanas-hetvenes éveiben, az mind fölösleges. A naptól védekezni kell, és pont. Nem barnulni kell. Valahogy úgy kell ezt elképzelni, mint az alkoholizmust. Az ember találta ki az alkoholt és isszuk, mert egy társadalmi divat, megszokás lett, holott lényegében a szervezetnek arra nincs szüksége, az toxikus az agysejtekre, a májra. Hasonló a napozás is. Persze, hogy termelődik a D-vitamin egy bizonyos szinttől, de azt a keveset, amire szükségünk van, megkapjuk anélkül, hogy kifeküdjünk a napra és csokibarnára süttessük magunkat. Akkor is megkapjuk mindenhonnan a szükséges ultraibolya sugárzást, ha kerüljük a napot, ha az árnyékban tartózkodunk többet. Például el kell mennem a városközpontig, ez egy 30 perces séta, és ha az árnyékos oldalt választom, biztos lehetek abban, hogy ennyi idő alatt jócskán ér a nap, még ha nem is direkt módon. Az árnyékban is mindenhonnan visszatükröződik az aszfaltról, porszemekről, különböző felületekről annyi ibolyántúli sugárzás, amennyi szükséges, hogy aztán termelődjön a D-vitamin.
A naptól tehát főleg védekezni kell, mert mindenképpen kapunk sugárzást, amelynek hosszú távú krónikus hatása nyomán megjelenik a bőr öregedése, a napfoltok, vagy aztán a bőrrák. Tehát ez az a három legfőbb probléma, amit előidéz a napozás, és aminek utólag nem örvendünk. Lényegében sejtroncsolást idéz elő a napozás, mutációk jönnek létre, s aztán később alakulnak ki a bőrrákok, mindez már ki van mutatva, bárki utánaolvashat. Az emberek többsége azonban még mindig követi azt a trendet, hogy elmegy vakációzni, és ha nyár, akkor kiül napozni. Erről lassan le fogunk szokni, mert mi, bőrgyógyászok már jó néhány éve, sőt évtizede elkezdtük húzni a vészharangot, hogy sokkal óvatosabban kellene viselkedni, komolyabban venni a veszélyt. Sajnos még mindig ezzel mutatják ki sokan, hogy vakációzni voltak. Sokan engem is megkérdeznek szabadság után, hogy nem vakációról jöttem-e, mert nem vagyok lebarnulva… Szép is lenne, mondom, hogy barna legyek, miután annyit védekeztem…
– Hogyan védekezzünk a sugárzás ellen?
– Egyénre szabott a védekezés, mindenki úgy járjon el, ahogy neki kényelmesebb, számára jobb. Például jól lehet védekezni megfelelő ruházattal, széles karimájú kalapot ajánlunk, ami árnyékot tartson az egész arcnak, nyaknak, vállaknak. Hosszú ujjú fehér, vagy világos színű lezser ruházat a megfelelő, amit a nagy melegben el tudjunk viselni, de eltakarja a bőrfelületet. A napszemüveg viselése nagyon fontos, mert a nap a szemet is károsan érinti hosszú távon, azt mondják, a szürkehályog is attól fejlődik ki. Pillanatnyi mellékhatásai is vannak a napsugárzásnak, szemviszketés, irritációk, tehát az ibolyántúli sugárzásnak a pillanatnyi hatásait is érzi mind a szem, mind a bőr, ezért mindenképp védekezni kell, ruházattal, mechanikusan. A másik védekezési eszköz a napvédő krémek, a szabadon hagyott bőrfelületet, az arcot, karokat, nyakat, lábszárakat védeni kell. Ha szállodában ülünk a szobában, akkor nem, de ha például az ablak előtt vagyunk, megint más a helyzet – az emberek elfelejtik, hogy az ablak is bizonyos hullámhosszú napsugárzást, ibolyántúli sugárzást átenged, ezért itt is védekezni kell.
A napból érkező sugárzás látható fényt tartalmaz, valamint infravörös sugárzást, amit hőként érzékelünk, ezen felül pedig láthatatlan ultraibolya (UV) sugárzást is. Az optikai napsugárzás létfontosságú a Föld (pl. a fotoszintézishez), valamint az emberek számára. A nagyon rövid hullámhosszú UV (UV-C) sugárzást teljes mértékben elnyeli az ózonréteg a felső légkörben, de valamennyi rövid hullámhosszú UV (UV-B) és hosszú hullámhosszú UV (UV-A) sugárzás eléri a Föld felszínét. Az UV-B sugárzás szükséges az emberi bőrben a D-vitamin előállításához, az UV-B és UV-A sugárzás azonban károsítja a bőrt, ami hosszú távon a bőr rákos megbetegedéseit okozhatja. (Európai Rákellenes Kódex)
– Mikor forduljunk orvoshoz? És itt elsősorban nem a napszúrásra gondolok, habár ez az első jele a túlzott idejű napon tartózkodásnak.
– A nap pillanatnyi hatása a napszúrás is lehet, amikor már általános probléma a fejfájás, szemsajgás, rosszullét. A hosszú távú mellékhatás, amit mondtam, a bőröregedés, bőrpigmentáció, különböző foltok, pöttyök, színeződések, barnák, világosabbak – és a bőrrákok, amelyek megjelenhetnek különböző formákban. Például valami megjelenik a bőrön, amiről nem tudjuk, hogy mi, nem hasonlít semmi addigi ismert folthoz, esetleg egy különösebb anyajegynek tűnik, de laikusként nem tudjuk, mi lehet. Ha bőrgyógyászhoz fordulunk, vagy megnyugtat, hogy valóban csak egy újabb napfolt, de megtörténhet, hogy egy apró bőrrák. Több fajta bőrrák van, különböző súlyosságúak, a szelídebbektől egészen a melanomáig, az a legfélelmetesebb, legagresszívebb bőrrák. Bebizonyított tény, hogy a melanoma kialakulásában nagy szerepe van a krónikus napsugárzásnak. Tehát genetikailag is kialakulhat,erre jobban oda kell figyelniük azoknak, akiknél diagnosztizáltak első fokú rokonnál melanomát, például anya, testvér esetében, azoknak nagyon ellenjavallott a krónikus napsugárzás, és nagyon oda kell figyeljenek a nap elleni védelemre. Tehát mindenképp figyeljük, leltározgassuk egy kicsit a bőrünket, és ha olyasmit látunk, ami addig nem volt ott, jó megmutatni egy bőrgyógyásznak.
Romániában a melanoma előfordulási gyakorisága növekszik, a legfrissebb becslések szerint évente 11,8 eset jut 100 000 lakosra, ami évente 2247 új esetet jelent – tájékoztatott közleményben a Romániai Melanoma Egyesület. A melanoma a negyedik leggyakoribb rákos megbetegedés a 0-44 évesek körében, a gyermekeket és a legjobb munkaképes korban lévő fiatal felnőtteket érinti. Aggasztó, hogy a romániai betegek 5 éves túlélési aránya becslések szerint mindössze 50%, szemben a nyugati országok 90%-ával, és a melanomás esetek 25%-át előrehaladott stádiumban fedezik fel. Az egyesület rámutat, hogy még az olyan rutinvizsgálatokkal, mint a nyirokcsomók ultrahangvizsgálata, a melanóma kockázatának kitett betegek nyomon követése, az utólagos elemzések és az orvosi beavatkozások a gyógyulás érdekében, még mindig vannak problémák. Ezeket a gyakorlatban a betegek fizetik, annak ellenére, hogy létezik a kiadások visszatérítésére vonatkozó intézkedés – írják a közleményben.
