Csónakos és vízibiciklis premier a nagyszebeni Astrán
Immár többedik alkalommal sikerült eljutni a nagyszebeni Astrára, ám ezúttal a nemzetközi dokumentumfilm-fesztivál előrehozott időpontjáról csupán az utolsó utáni pillanatban szereztem tudomást. Ennek ellenére a filmes seregszemle második és a harmadik napján több produkciót sikerült megnézni.
A péntek esti nyitányt követően szombaton az első vetítést az Astra Néphagyományok Szabadtéri Múzeumának a filmvetítésre létrehozott amfiteátrumában szervezték. A közönség a Maria Cinar-Jiga által készített, a hagyományos falusi és állattartó életmódot megőrizni próbáló romániai ukrán családot bemutató Între lumi (Világok közt) című produkcióját, majd a különböző nyugat-európai országokban dolgozott nők történetéről szóló Reflexii în Est (Keleti reflexiók) című filmet nézhette meg.
Igen érdekesnek és izgalmasnak bizonyult a román hadsereg 1944. augusztus 23-án bekövetkezett pálfordulását átélt, jelenleg egy bukaresti idősotthonban élő zsidó nők és férfiak álláspontjának bemutatásával próbálkozó August 23 1944/2019 című film. A rendező szándéka nem történelmi tények felelevenítése, az erkölcsi fonalak követése volt, hanem a zavaros időszak jelenleg koros túlélői véleményének bemutatása. Az ideológiai beállítottság, az élettapasztalat, valamint az életük során folytatott tanulmányok, de a családi háttér is nagyon meghatározza, hogy az Antonescu-rezsim túlélői hogyan vélekednek a hirtelen átállásról, a szovjet csapatok bevonulásáról, illetve a kommunizmus meghonosodásáról.
Premier: csónakokból és vízibiciklikből filmet (Alex Damian felvétele)
Szombaton este nyolc órától került sor a már említett premierre: a falumúzeum tavára evezők és tekerők csónakról vagy vízibicikliről követhették figyelemmel a Mother Nature (Anyatermészet), a The Ocean (Az óceán) és a Povestea lui Fatat (Fatat története) című filmeket. Akinek a vízi alkalmatosságokon nem jutott hely, az a parton elhelyezett padokon ülve nézhette meg a produkciókat. A vetítés elején és végén a Zece Prăjini rézfúvós zenekar szórakoztatta a közönséget, a zenészeket csónakkal juttatták el a tavon lévő színpadra, azaz kompra…
Vasárnap egy sokak számára ismeretlen ellenálló 1983-as tevékenységéről szóló filmet nézhetett meg a közönség. Ion Bugan illegálisan vásárolt írógéppel röpcédulákat gyártott és szórt szét, illetve személygépkocsijára illesztett, a Ceaușescu-diktatúrát elítélő feliratokkal végigvezetett Bukarest központján. A film a magánakciónak a családra gyakorolt következményeit is nyomon követi: a Szekuritáté Irattárát Vizsgáló Országos Bizottság öt ezer oldalas anyagot bocsátott a disszidens lánya, Carmen Bugan írónő rendelkezésére…
A vasárnap délután vetített Nostalgia dictaturii (A diktatúra nosztalgiája) című film volt számomra az utolsó. A román társadalom bizonyos rétegeiben nyomon követhető nosztalgiát, a kommunista diktatúra idealizálását jól követi nyomon és magyarázza meg a rendező, Marius Barna. A fiatalok és középkorúak számára eléggé érthetetlen sóvárgást politológusok, szociológusok elemzik.
