Kovács Gergely érsek: a Jézus Társasága az örök értékek őrzője és továbbadója
A kolozsvári Babeş–Bolyai Tudományegyetem Aula Magna termében szervezett tegnapi ünnepség elején Daniel David, a BBTE rektora hangsúlyozta: a történelmi kötelezettségen túlmenően a jezsuita rend generálisa, Arturo Sosa Abascal nagyszerű személyisége miatt döntött a tudományegyetem a díszdoktorok sorába való felvétele mellett. Az intézmény számára megtisztelő, hogy a generális atya elfogadta, hogy csatlakozzon a BBTE közösségéhez, amely jelenleg a kontinens legösszetettebb teológiai kínálatával rendelkezik. A rektor kiemelte ugyanakkor a kolozsvári jezsuita tanítás fontosságát.
Arturo Sosa Abascal: Az egyház a közösségek közössége
Laudációt mondott többek között Diósi Dávid tb. kanonok, BBTE Római Katolikus Teológia Kar dékánja, egyetemi professzor, a liturgika, gregorián zene, módszertan és posztmodern kor tanára. Elmondotta: a jezsuita nevelés ma is kiemelt fontosságú világszerte, nem csupán a dicső múlt, hanem a jövő szempontjából is: aktív életre, mások megbecsülésére készít fel. Ezután a kitüntetett életrajzát ismertette: a 75 éves Abascal Arturo Sosa atya 1948. november 12-én született a venezuelai Caracasban, ő a jezsuita rend 31. generálisa, aki 2016. október 14-től tölti be nagy felelősséggel járó, világszerte fontossággal bíró hivatalát.
Arturo Sosa Abascal 1966-ban lépett be a Jézus Társaságába. 1972-től filozófiai tanulmányokat folytatott Chilében az Andrés Bello Egyetemen. 1977-ben szentelték pappá. 1990-ben Caracasban, a venezuelai Központi Egyetemen politikatudományból szerzett doktorátust. Beszél spanyolul, olaszul, valamint angolul és ért franciául.
Rendi szolgálatát szülőhazájában kezdte el, ahol több éven át a Gumilla társadalomtudományi és szociális központ vezetője volt. 1996 és 2004 között a venezuelai provinciának volt a tartományfőnöke. Élete nagy részében az oktatás és a politikatudományok kutatása volt a fő tevékenységi területe. Oktatója és tanácstagja volt az Andrés Bello Katolikus Alapítványnak, majd a Tachirai Katolikus Egyetem rektori tisztségét töltötte be. 2004-ben a washingtoni Georgetown Egyetem latin-amerikai Tanulmányi Központ megbízott tanára lett. Közben számos publikációt jelentetett meg, főként hazája, Venezuela történetéről és az ország politikai életéről.
2008-ban, a 35. rendi nagygyűlésen elődje, Adolfo Nicolas generális kinevezte tanácsnoknak venezuelai székhellyel. 2014-től már Rómában töltötte be a legfőbb rendi elöljáró delegátusának feladatát, a rend római házai és intézményei irányítása terén. Feladatkörébe tartozott a Gregoriana Pápai Egyetem, a Pápai Biblikus Intézet, a Pápai Keleti Intézet, a Specola Vaticana Csillagvizsgáló, valamint a Civiltà Cattolica folyóirat, illetve több római nemzetközi jezsuita kollégium felügyelete.
A generálist köszöntötte és méltatta Kovács Gergely gyulafehérvári érsek, Claudiu Pop, kolozsvár-szamosújvári görögkatolikus megyéspüspök, valamint Cristian Barta, a Görögkatolikus Teológia Kar dékánja. Kovács Gergely rámutatott: a Jézus Társasága egyik fő feladata az örök értékek őrzése és továbbadása.
A díszdoktori oklevél átadását követően, székfoglaló beszédében Arturo Sosa Abascal a szinodalitás alapvető jelentéséről, a téma transzcendenciájáról, a latin-amerikai egyház szinodalitásának újdonságairól és eredményeiről, az egyházról, mint a közösségek közösségéről tartott előadást, rámutatva az egyházi lét szervezeti és korszakos akadályaira is. Nyomatékosította, hogy a Jézus Társasága hozzá kíván járulni az egyház szinodális jövőjéhez, amelyben az egyetemi munka egésze és különösen a teológiai reflexió nagyon fontos szerepet játszik.
Az eseményt megtisztelte jelenlétével több főpásztor, tanár, a tudományos élet személyiségei
Az ünnepség befejezéseként elhangzott Európa himnusza, mialatt a teremben lévő képernyőkön kivetítették az erdélyi jezsuiták történetét, kitérve a kolozsvári tudományos életben betöltött szerepükre és a fontos eseményekre.
Megjegyezném, hogy a legfőbb jezsuita rendi elöljárót, a „generálist” életre szólóan az általános rendi gyűlés választja meg, a Jézus Társasága alkotmányának előírása szerint. Feladatát élete végéig (illetve lemondásáig) látja el. A megválasztás tényét bejelentik a mindenkori római pápának, aki megerősíti a személyt, az pedig eskütétele után teljes jogkörrel tölti be a generálisi feladatokat.
A jezsuiták a nagyvilágban…
A Jézus Társasága a katolikus egyház egyik legtöbb tagot számláló férfi szerzetesrendje, amelyet Loyolai Szent Ignác alapított 1540-ben és III. Pál pápa hagyott jóvá. Ignác többekkel együtt alapította meg ezt a közösséget, általa pedig egy alapvető lelki eszközt, a Lelkigyakorlatokat hagyta az egyházra. Ezért 1922-ben XI. Piusz pápa Loyolai Szent Ignácot a lelkigyakorlatok védőszentjévé tette.
A történelem folyamán a Jézus Társasága sok viszontagságon ment keresztül. Így XIV. Kelemen pápa 1773-ban elrendelte feloszlatását, Isten akaratából azonban VII. Piusz pápa 1814-ben visszaállította a rendet. A belépők hosszú, minőségi képzési folyamaton mennek át – ez általában 10–12 év –, amely a két éves novíciátussal kezdődik, mély szellemi képzéssel folytatódik. A papságra készülők esetében a képzés magába foglalja az ehhez szükséges filozófiai és teológiai tanulmányokat. Sok jezsuita amellett, hogy teológiai licenciátust szerez, további képzést végez más szakágakban is.
A rendalapító akarata szerint a jezsuiták a szokásos három szerzetesi fogadalom – szegénység, tisztaság és engedelmesség – mellett egy negyedik fogadalmat is tesznek, a mindenkori pápának való engedelmességre, hogy rendelkezhessen velük, ha valamilyen sajátos küldetésre választaná ki őket.
Napjainban a jezsuiták a Föld öt kontinensének 127 országában szolgálnak rendtartományokban, amelyekek régiónként asszisztenciákat alkotnak. A legtöbb kontinensen a rendtagok már az első időktől jelen vannak. Először Európában, mivel itteni alapításról van szó, majd Ázsiában, ahova a társalapító Xavéri Szent Ferenc 1542-ben érkezett. Számos országot bejárva apostoli és szociális feladatokat teljesített. Kolumbusz felfedezése után néhány évtizeddel Latin-Amerikába is megérkeztek a rend misszionáriusai: 1549-ben Brazíliába, 1572-ben Mexikóba. Afrika területén pedig 1553-ban Etiópiában, 1560-ban Zimbabweban, 1574-ben Kongóban kezdték meg missziós szolgálatukat. Óceániába, illetve Ausztráliába csak 288 év múlva, 1848-ban érkeztek.
A jezsuiták értékes társadalmi tevékenységet, menekültszolgálatot, intellektuális apostolkodást végeznek, de kitűnnek a plébániai és a keresztény közösségi szolgálatban, illetve a nevelés és oktatás területén is.
…és Erdélyben. A kolozsvári egyetem kezdetei
Ami Erdélyt illeti, az első tizenegy jezsuita Báthory István fejedelem – a későbbi lengyel király – meghívására 1579. október 20-án jött Kolozsvárra. Csupán másfél év után megnyitották az első jezsuita iskolát, amely hamarosan felsőfokú képzéssé alakult át, teológiai, filozófiai és jogi karokat foglalva magába. Ez jelentette a kolozsvári egyetem kezdetét. A 16. és 17. század folyamán a kálvinista fejedelmek uralkodása idején háromszor is (1588, 1610, 1652) kiutasították a jezsuitákat a fejedelemség területéről. A Jézus Társasága feloszlatásakor 1773-ban a jezsuiták tizenegy erdélyi városban működtettek iskolát és rendházat. Az 1858-ban történt visszaállítás után ismét folytatták itteni szolgálatukat.
1938-ban a romániai közösség vice-provinciává alakult. Tíz év múlva, 1948-ban a kommunista hatalomátvételkor hat városban voltak jelen. A külföldieket kiutasították, a többieket pedig kolostorba zárták, illetve megfigyelés alatt tartották. Kilenc letartóztatott rendtag összesen 70 évet töltött börtönben. Azzal vádolták alaptalanul őket, hogy a Vatikán szolgái, a kommunizmus ellenségei és a nép boldogságának veszélyeztetői. Az 1989-es rendszerváltáskor két jezsuita pap és öt szerzetes testvér volt még életben.
Kovács Gergely érsek, Daniel David rektor, Claudiu Pop megyéspüspök gratulál az új díszdoktornak
A rendszerváltás után Kolozsváron 2001-ben létesítették a Hajnal negyedi Tudor Arghezi utcában a Manréza Lelkiségi Központot, amely számos rendezvénynek, lelkigyakorlatnak, imatalálkozóknak, képzéseknek, konferenciáknak adott otthont. A marosvásárhelyi Endes István páter közösség tagjai pedig a Jezsuita Egyetemi Lelkészség és Kollégium keretében szolgálnak.
(Borítókép: a díszoklevél átadásának mozzanata, balról jobbra: Daniel David, Arturo Sosa Abascal és Florin Streteanu, a BBTE Szenátusának elnöke; fotók: a szerző felvételei)
