Négynapos pünkösdi túrázást szervezett a Clubul Montan Apuseni
A hosszú hétvégét megtoldottam még egy nappal, s így péntektől hétfőig távol lehettem a betondzsungeltől. A koronavírus-járvány idején Geberán Bianka kezdeményezésére és útvonaltervezése alapján jártam már a világhírű, az UNESCO-világörökségi listán szereplő több bukovinai kolostornál, most viszont a turisztikai látványosságok mellett a néhány évvel ezelőtt átadott Via Transilvanica gyalogos túraútvonal első és további két szakaszát tehettem meg jászvásári, bukaresti, nagyszebeni és kolozsvári természetjáró és -kedvelő „zarándokok” társaságában.
Hétfőnként az motivál, hogy a hétvégi kikapcsolódást tervezem, legyen az gyalogtúrázás az Erdélyi Kárpát-Egyesület (EKE), a Román Alpin Klub kolozsvári részlege vagy a Dan Moisa vezette Clubul Montan Apuseni (Erdélyi-szigethegység Klub) szervezésében, akár lovaglás Sztánán a De Martin Lajos irányította Sztánai Lovasoknál, barlangászás a Kolozsvári Amatőr Barlangász Klub (KABK) tagjaival és szimpatizánsaival, illetve biciklizés a Kertész Levente által létrehozott és működtetett Kolozsvár Teker (Clujul Pedalează) csapatával.
Lévén, hogy a baráti társaság két nagy túraszervező nagymestere, Hám Péter (Top Trekkers Team) és Sallai János (Ski, bike, hike) már más jellegű túrákat és külföldi utazásokat szervez, így néhány éve új emberek társaságában gyalogtúrázom.
Ismerőseim, barátaim és kollégáim is megállapították: amennyiben hétvégenként nem szabadulok el a betondzsungelből, és szombaton meg vasárnap is a „friss” szmogot szívom, a következő munkahéten szinte semmire sem vagyok jó – hiányzik az ihlet, a témák felkutatására és feldolgozására vonatkozó motiváció. A számomra teljesen új útvonalon és új emberek társaságában megejtett négynapos pünkösdi kiruccanás egy hétig ismét feltöltött energiával, bár napi körülbelül 20 kilométert tettünk meg, s a szintkülönbség sem volt ám elhanyagolható: 1000-1300 méter között mozgott.
Via Transilvanica? Mehet a story és a live!
Az El Camino de Santiago (Szent Jakab-út) zarándokút és más tematikus gyalogos útvonalak modellje alapján néhány évvel ezelőtt nálunk is természetjáró, turisztikai és kulturális, ám több helyen gasztronómiai elemeket is tartalmazó hálózatot hoztak létre.
A Via Transilvanica egy hosszú távú gyalogos, kerékpáros és lovas túraútvonal, amelyet a Tășuleasa Social nevű civil szervezet hozott létre. Az útvonal elsődleges célja, hogy bemutassa Románia természeti, kulturális, történelmi, gasztronómiai és etnikai sokszínűségét. A Via Transilvanica különlegessége, hogy egyfajta „romániai El Camino”-ként is emlegetik, mivel nemcsak fizikai kihívást, hanem lelki, kulturális és közösségi élményt is nyújt.
A Via Transilvanica teljes hossza 1400 kilométer, a kiindulópont a Szucsáva megyei Putnán, a végpont pedig a Mehedinţi megyei Drobeta-Turnu Severin városában, a Duna partján van. A hegyvidéki ösvényeken haladó, helyenként nehéz, jelentős szintkülönbséggel rendelkező, máshol pedig a legelőket, mezőket átszelő, lapos területen áthaladó túraútvonal Bukovinán, Erdélyen, Székelyföldön, Szászföldön, Máramaroson, a Mezőségen, a Déli-Kárpátok vidékén és a Bánságon, azaz 10 romániai megyén halad át.
A kezdeményezők szerint a Via Transilvanica célja nemcsak a természetjárás népszerűsítése, hanem Románia kulturális és történelmi örökségének újrafelfedezése is. Kinyilatkoztatott céljuk, hogy az út során a túrázók találkozzanak a különféle etnikai közösségekkel (románok, magyarok, szászok, romák, székelyek, szerbek stb.), megcsodálhassák a régi várakat, a világhírű kolostorokat, betekintést nyerhessenek a falusi közösségek életébe és természeti csodákat láthassanak.
A Via Transilvania tulajdonképpen mozgásra serkenti azokat is, akik szedentáris életet élnek, lévén, hogy több szakasza a kezdők számára is megtehető. A kihívás mozgósító erővel hat a fiatal generációra is, ugyanis a Tik-Tok, az Instagram, a Facetime, a Facebook-sztorik, bejegyzések, shorts-ok, élő közvetítések (live-ok) által a család, a baráti társaság, az iskolai vagy egyetemi közösség is láthatja, milyen kiemelkedő fizikai teljesítményre képes valaki. A túraútvonal jelentős mértékben hozzájárul a falusi közösségek fejlődéséhez, a külföldi és hazai turisták ugyanis az említett régiókban, kistérségekben igénybe veszik a különböző szolgáltatásokat: közlekedés, szállás, étkezés, ellátás.
A gyalogtúrázóknak, kerékpárosoknak és lovasoknak ajánlott Via Transilvanica román, magyar és szász faragóművészek által készített andezitoszlopokkal (mindegyik egyedi műalkotás), illetve fákra, kövekre, sziklákra festett, narancssárga körbe helyezett T betűvel kijelölt gyalogos turistaútvonal, az oszlopok mindegyike egyedi, kézzel faragott és díszített. A szakaszok térképen, GPS koordinátákkal, valamint online elérhetők a Via Transilvanica hivatalos weboldalán.
A Grădiniţa-hágó felfedezésére tett kísérlet
A péntek reggeli, Kolozsvárról történő induláskor még nem volt biztos, ki, mikor és hogyan csatlakozik a Via Transilvanica különböző szakaszaihoz. Dan Moisa rugalmasan kezelte a helyzetet: a paraméterek (település, szállás, az indulás időpontja) mindenki számára ismert, így csak fennakadás esetén lehet változás. Kocsijában még két hölgy, Tatiana és Mara foglalt helyet, jómagam egyedül indultam a gépkocsimmal. Tudtuk: a résztvevők egyik helyről a másikra szállításánál, a végpontoknál elhelyezett kocsik biztosításánál az én 19 éves, tűzpiros Dacia Logan típusú járművemre is szükség lesz…
Pénteki bemelegítő programunkban a Beszterce-Naszód megyei Kisilva (Ilva Mică) település környékén felépített látványos vasútvonal megtekintése szerepelt, itt ugyanis a vasúti infrastruktúra igazi mérnöki remekmű. A legérdekesebb látnivalók a hegyek és erdők között rejtőző Larion-viadukt és az erdő mélyén megbúvó Larion vasútállomás. Az ívelt viadukton található vasúti vágány egy fenyvesekkel körülvett mély völgyön halad át.
A csodás szerkezet monolit pillérekből és ívek sorozatából áll, hangsúlyos a tájba simuló robusztus megjelenése. A vonat panorámaútjának része a villamosított vonalon közlekedő szerelvények látványos áthaladása különleges élményt nyújt mind télen, mind pedig nyáron – a táj csodaszép. Ez a rész Kisilva-Dorna Vátra (Vatra Dornei) – Szucsáva vasúti útvonalszakasz része, amelyet már a második világháború előtt megépítettek, s amellyel a Keleti-Kárpátok átkelését oldották meg.
Vasútállomás a fenyőerdő közepén
Ahonnan már nem lehetett tovább haladni, leparkoltuk az autókat és gyalogosan folytattuk utunkat, az erdő közepén található Larion-vasútállomást kerestük. Előbb a viaduktot tekintettük meg, majd a fenyőerdőben haladva felbukkantak az építéskor a munkásokat elszállásoló épületek és eszköz-, illetve anyagraktárak tűntek fel. Egyikben a kommunizmus idején használt jellegzetes bukósisakra bukkantunk.
Erről ötlött fel bennem: milyen emberpróbáló munka zajlott itt, mennyi emberi sorsot meghatározott az itt végzett tevékenység. Egyének, családok, amelyeket közvetlenül befolyásolt ennek a rendkívüli infrastrukturális beruházásnak a megvalósítása.
Úgy döntünk, elmegyünk a vasútállomásig. A sínpár baloldalán, körülbelül 1 kilométer távolságban épületeket pillantottunk meg, előbb azt hittük, az az úticélunk, közben az ingatlan hirtelen a bal oldalunkon tűnt fel. Kutyaugatás hallatszott az erdőből, megtorpantunk. Dan vissza akart fordulni, nem tudtuk, mit őriz az eb: tanyát, tetemet, lakóházat vagy hétvégi vityillót – bár tudtuk, utóbbiakból mégsem lehetnek itt, ezen az elszigetelt, villanyáram, közművesítés nélküli helyen. Köveket vettünk fel a töltésről a védekezésre gondolva, majd tovább haladtunk. Hirtelen vasúti egyenruhába öltözött férfi jelent meg.
Alaposan meglepődtünk, de ő is. Mesélte, annyira kanyargós és nehezen követhető itt a vasútvonal, hogy hajdanán, amikor nem volt digitális térkép, Google Maps vagy helymeghatározó rendszer (GPS), az egyik kollégája elindult a közeli vasútállomásra, és 8 óra múlva ugyanoda tért vissza…
A közelben található Larion viadukt a Kisilva–Pojorâta 502‑es számú, villamosított hegyi vasútvonalon helyezkedik el, amelyet 1938‑ban fejeztek be, jelentősége egyben katonai és kereskedelmi, lévén, hogy átszeli a Keleti-Kárpátokat. A Larion–viadukt látványa miatt a vasútvonal ezen szakaszán számos fotó és videofelvétel készült – a vonat vezetőfülkéjéből rögzítve a látvány különösképpen lenyűgöző.
FOLYTATJUK
