Megjelent a Szabadság és az EKE – Kolozsvár 1891 turistamelléklete, az Erdély szeptemberi számában.Szerző: WANEK FERENC
Borítókép: SZÉKELY ÁRPÁDA kőzetek, amelyek a Veres-mart (Râpa Roşie) oldalát alkotják, földtörténetileg a késő-kréta időből valók, azaz úgy 72–66 millió évesek. Emberi léptékkel ez irtózatosan soknak tűnik, de a Föld létéhez viszonyítva kevés idő. Ha a Föld teljes korához (4,7 milliárd év) viszonyítjuk, mégpedig úgy, hogy azt egy évnek vesszük, akkor bizony ezeknek a rétegeknek a születését éppen karácsony napjára pontosíthatjuk. Keletkezési körülményeiről a geológusoknak sikerült megállapítaniuk, hogy itt, akkor, szárazföld-peremi, folyóvízi delta-szerű vidék volt. Ez egyrészt bosszantó is a szakemberek számára, mert a korazonosítást megnehezíti a standard rétegbeosztás alapjául szolgáló tengeri kövületek teljes hiánya (csak áthalmozott, korábbi ilyen állatmaradványokra lelni, azok meg félrevezetők). Szerencsére, igen ritka, de nagyon értékes szárazföldi gerinces-maradványok is előkerültek innen.
No, éppen ezek a gerinces-maradványok adják meg az őslénytani értékét e helynek. Igaz, az ilyen deltavidéki szárazföldi üledékek, mintegy meleg éghajlatú szigetvilág termékei, ugyan csak foltonként, de elég széles elterjedésűek a Hátszegi-medencétől nagyjából eddig – legalábbis a felszínen. Hiszen látjuk, itt is rendesen pusztítja az erózió, másutt meg fiatalabb üledékek fedik. De ahol e rétegek felszín-közelben is vannak, vastag, a közelmúltban (negyedidőszak) lerakódott folyami üledékek vagy talaj fedi őket. Ez teszi kiváltságossá a helyet. Itt találta Vremir Mátyás, az alig hónapja eltemetett fiatal és rendkívül tehetséges őslénytanászunk a világ eddig ismert legnagyobb szárnyfesztávolságú repülő őshüllőjének csontmaradványait is.
Amint az elején már írtam, a későkréta-kori rétegeket egyrészt folyóvízi, másrészt csepp- és árkos erózió alakította. Az ilyen, növényzettől megfosztott eróziós felszínt nevezik a szakemberek angol eredetű szóval badlands-nek. Ezért helyes a magyar neve: Veres-mart – mert vízerózió alakította meredek felszín („mart”), nem pedig suvadás vagy csuszamlás („szakadék”). (A románban is „râpă” nem „ruptură”.)
A szabdalt felszínen, a napfényre kitettség és a nedvesség változatossága révén, apró, nagyon sokféle élőhely, velük együtt lokális élettársulások alakulhattak ki.
Amint említettem, botanikailag is nevezetes, hiszen ilyen jelleggel is helyezték eredetileg védelem alá. A döntően sztyepp-típusú növénytársulásaiból kimagasló értékű a csikófark (Ephedra distachya), egy ősi, primitív, nyitvatermő magvas növény, amely legközelebb Torda hasadékánál fordul elő, ott is szigorú védelem alatt. De nem ez az egyetlen flóraritkasága a helynek, hiszen virít itt egy őshonos (endemikus) szegfű-féle (Dianthus serotinus) is, meg más is.
Az esztétikai értékét nemcsak az eróziós formák adják, hanem az a különlegesség is, amit a bevezetőben „rizalit”-ként nevesítettem. Ez a szó az építőművészetben használatos, az épületek függőleges tagolását megtörő, rendszerint a homlokzat egészét átfogó, kiugró vízszintes díszítőelem neve. Itt számunkra ezt az elemet a laza, durvatörmelékes rétegek közzé ritmikusan beépült agyagosabb, ellenállóbb rétegecskék alkotják.
Tartsatok hát velünk, mindezt közelebbről megismerni, megcsodálni. Csoportos kirándulás október 11-én, vasárnap (részletek a bakancslistában).
