Harmadik Arany Pálmáját kaphatja Michael Haneke
A 75 éves osztrák rendező lehet az első filmes, aki harmadszor megkapja az Arany Pálmát, amelyet két előző filmjéért, 2009-ben A fehér szalagért, 2012-ben pedig a Szerelemért már hazavihetett.
A Happy End 2016 nyarán az észak-franciaországi Calais-ban játszódik, és egy kastélyban élő gazdag francia nagypolgári család belső viszonyait mutatja be. Jóllehet a filmet úgy harangozta be a világsajtó, hogy annak egyik központi eleme a migránsválság, miután Calais-ban működött tavaly őszig Európa egyik legnagyobb migránstábora, az alkotásban csak néhány kép erejéig és jelzésszerűen tűnnek fel a város utcáin kóborló illegális bevándorlók, a történetben nem kapnak meghatározó szerepet.
A film főszereplői az öngyilkos hajlamú, szenilis családfő, Georges, akit a 86 éves Jean-Louis Trintignant alakít, és lánya, Anne (Isabelle Huppert), aki a család építkezési vállalkozását vezeti, és szeretné az egyik fiának átadni. Erre nem sok remény van, miután a családja ellen harcoló, kiégett és részeges fiú hanyagsága miatt az egyik munkás meghal az építkezésen. Anne másik fia (Mathieu Kassovitz) orvos, és képtelen mély érzelmekre a második felesége és néhány hónapos gyermekük iránt.
Ebbe a minden illúziótól mentes környezetbe érkezik meg, és nem találja a helyét a 13 éves Eve (Fantine Harduin), aki Thomas előző házasságából származik, és akit az apja évek óta nem látott. Miután a kislány anyja gyógyszer-túladagolásban meghal, apja családja veszi magához, ahol a lány öngyilkosságot követ el. A film egyik legerősebb jelenete a megmentett Eve és az öngyilkosságra készülő nagyapja közötti párbeszéd.
„A film egy európai burzsoá család hétköznapjait mutatja be. Nem reménytelennek látom a családot, hanem realistán” – mondta Haneke cannes-i sajtótájékoztatóján. Szerinte a családtagok érzelmi ürességük miatt képtelenek az őket körülvevő emberekkel kommunikálni, nevezetesen marokkói alkalmazottaikkal vagy a vállalatuknál dolgozó munkásokkal, akik egy-egy rövid jelenetben tűnnek fel a filmben.
A Happy Endből visszaköszönnek Haneke korábbi alkotásainak témái: az angyalarcú gyerekek kegyetlensége (A fehér szalag), az eutanázia (Szerelem), a szexuális megalázás (A zongoratanárnő) és természetesen a kívülállóktól és a másságtól tartó nagypolgárság bezárkózása.
A kritikusokat nagyon megosztotta a Happy End. A sajtó egy része szerint Haneke ezúttal meg sem közelíti előző alkotásainak színvonalát, mások szerint viszont karrierje egyik legjobb filmjét készítette el. Sokan a francia nagypolgárságról filmeket készítő Claude Chabrol alkotásaival állítják párhuzamba a Happy Endet. Haneke ugyanis most először humort is csempészett a történetmesélésbe, amelyhez viszont végig a reménytelenség párosul, és megtartotta a szokásos hideg, távolságtartó, de nagyon pontos rendezési stílusát is.
A film igazi meglepetése Jean-Louis Trintignant összetett és meggyőző alakítása, aki 1969 után másodszor nyerheti el a legjobb férfi alakítás díját.
A félidejéhez érkezett fesztiválon a kritikusok rangsorában továbbra is Andrej Zvjagincev orosz rendező Loveless (Szeretethiány) című filmje és egy francia alkotás, Robin Campillo 120 battements par minute (Percenként 120 szívverés) című filmje áll az élen.
Nagy tapsot kapott Kristóf György első filmje
Nagy tapssal jutalmazta a fesztivál közönsége Kristóf György Out című első játékfilmjét, amelyet hétfőn mutattak be a második legfontosabb versenyszekcióban, az Un Certain regard (Egy bizonyos nézőpont) nevű válogatásában.
A művészfilmek kategóriájának számító versenybe idén 18 alkotás kapott meghívást, köztük hat elsőfilm, de itt versenyez a 2008-ban Az osztály című filmjéért Arany Pálmát nyert Laurent Cantet legújabb alkotása is.
A kassai születésű Kristóf György a miskolci egyetem filozófia szakos hallgatója volt, majd a prágai FAMU-n végzett filmrendező szakon, Out című filmtervével 2015-ben részt vett a cannes-i filmfesztivál Atelier elnevezésű filmterv-fejlesztő fórumán.
Filmjének főhőse Ágoston, egy ötven év feletti szlovákiai magyar férfi, aki miután elvesztette hegesztői állását, családját hátrahagyva a lettországi Rigában vállal hajógyári munkát, és minden vágya, hogy a tengerből egy nagy halat kifogjon. A történet az ő kelet-európai útkeresésének és egzisztenciavesztésének története, abszurd humorral elmesélve.
A szlovák–magyar–cseh–francia–lett koprodukció készítésében számos magyar alkotó vett részt, a főszerepben például Terhes Sándor látható, a film operatőre Pohárnok Gergely, a társforgatókönyvíró a rendező mellett Horváth Eszter és Papp Gábor.
Kristóf György a bemutató után az MTI-nek Cannes-ban elmondta: filmje személyes ihletésű, miután az édesapja többször kénytelen volt külföldön munkát vállalni. De azért is a szülei generációjáról szól a film, mert számukra a munkahely elvesztésének és a külföldi álláskeresésnek sokkal nagyobb a tétje Közép-Európában, mint a rendszerváltás után született mai fiatalságnak. A fiatal rendező a személyes érintettség mellett a társadalmi témák megfogalmazásában a közép-európai lét lényegének átadását is fontosnak tartja.
A rendező arra is felhívta a figyelmet, hogy a filmjét ugyanúgy magáénak érzi Magyarország, Szlovákia és Csehország, pedig az egészet Lettországban forgatta, többségében magyar alkotói gárdával, az utómunkát pedig Prágában csinálta. Mindez szerinte az ő közép-európai identitását mutatja.
„Ez az én utamból következik, négy országban éltem eddig, nincs egy olyan város, amit most otthonomnak tudnék nevezni” – hangsúlyozta.
Jóllehet Kristóf György Prágában végezte a filmes iskolát, Enyedi Ildikót tartja mesterének, aki ugyan nem vette fel a budapesti Színművészeti Egyetemre, de a szárnyai alá vette, elvitte magával forgatásokra és az osztálya óráira is beengedte.
Kristóf György Terhes Sándort szereplőválogatáson választotta ki a film főszerepére. Úgy látja, hogy a krétakörös alternatív színházas múltjának köszönhetően könnyeden és felszabadultan alakította a szerepet. A színész az MTI-nek elmondta: a forgatás előtt egy évvel a rendező elküldte őt teljesen egyedül a forgatási helyszínekre, még egy rigai halászhajón is megfordult, hogy teljesen magáévá tegye a főhős gondolkodását. Terhes Sándor nem beszél szlovákul, de a film miatt szlovákul és oroszul is megtanulta a teljes dialógusokat.
(Borítókép: Az érzéketlen, széteső nagypolgári francia család)
