Merkel megoldotta ugyan a kormányválságot. Példátlan politikai hátraarcot mutatott be, melytől – amint azt a Die Welt kitűnő publicistája, Stephan Aust megjegyzi – „egész Európa fejre állt… Kísérletet tett arra, hogy Horst Seehofert minden eszközzel kijátssza, s amikor nem sikerült, egyszerre engedett, sőt a seehoferi mesterterv élére állt. Szeret mindig az élen állni… Elolvasta a mestertervet, megértette és aztán megszólalt: »Wirshaffendas«.”
A híres mondat, mely nagyjából annyit jelent, hogy „nyélbe ütjük a dolgot” először a Willkommenskultur (azaz az Istenhozottkultúra) igenlése kapcsán hangzott el, most annak elutasítását erősíti meg. A kancellárasszonyt nem nagyon látszik zavarni, hogy fordulata „az Európai Uniót az összeomlás szélére sodorta, az EU államfőit éjszakai konferenciaőrületbe kergette és a migrációs politikában olyan fordulatot idézett elő, mely később a fullasztó hőség és a hazugságok felhőjét hömpölygette a kontinens fölé.”
A kancellárasszonyi nyugalom persze puszta látszat. Maga Aust már a címben is Sommernachtsalbtraum-ról beszél, mely a magyar terminológia szerint szentvánéjilázálmot jelent.
Seehofer 27 pontos mestertevének 12. pontját, mely a már regisztrált migránsoknak az első regisztráció helyszínére, azaz Görögországba vagy Itáliába való visszatoloncolását irányozza elő,AngelaMerkel kezdetben hevesen elutasította.Vagy azért, mert nem akarta megérteni miről is van szó, vagy azért mert nagyon is megértette, hogy ennek a pontnak a végrehajtása visszamenőlegesen is nyilvánvalóvá teszi a jelenlegi menekültpolitika teljes értelmetlenségét, ellentmondásosságát és zűrzavarát. Ezt az elvet ugyanis a merkeli politika leghűségesebb szövetségese Franciaország az olaszokkal szemben szinte már kezdettől gyakorolja. A franciák csak 2016-ban 70 000 menedékkérőt fordítottak vissza Itáliába azzal az érvvel, hogy ott regisztráltak őket először és Olaszországban a menekültek biztonságban vannak.
A Seehofer-terv nyilvánvalóan azt jelenti, hogy ha a németek lezárják határaikat, sorra az összes érintett ország ugyanezt fogja tenni. Amelyik nem, annak azzal kell számolnia, hogy a teljes menekülthullám nála fog feltorlódni. Magyarán: a schengeni rendszer összeomlik.
A kormányválság megoldását egy olyan kompromisszum jelentette, melyet a magyar kormányzat már a kezdet kezdetén bevezetett. Ezt a megoldást, a senkiföldjén létrehozott befele (mármint a befogadó állam fele) zárt, kifele (a kibocsátó állam irányában) továbbra is nyitott menekülttáborokat annak idején a nemzetközi sajtó az emberi jogok súlyos megsértése gyanánt az embertelen bánásmód példáiként aposztrofálta, sőt attól sem riadt vissza, hogy a létesítményeket (a magyar fasizmus múlhatatlanságára való elegáns utalással) koncentrációs táborok gyanánt emlegesse.
A megoldás végül még tovább „puhult” A menedékkérőketa rendőrségi laktanyákban helyezik el, s ott kell bevárniuk kérelmük jogosultságának elbírálását. Azaz: többé valóban senki nem tartózkodhat illegálisan az ország területén.
Mindez persze nem sokat változtat azon, hogy a német bevándorlási törvény tömeges visszaélésekre teremtett és máig is lehetőségetteremthet.
„A kancellári hivatal – írja Aust – ma is úgy működik, mint egy túlméretezett mosoda, melyből csupán egy minden valóságvonatkozásuktól megtisztított világkép elemei kerülhetnek nyilvánosságra.” A német sajtó által – a „menekültfordulat kancellárasszonya”-ként emlegetett – Angela Merkel a brüsszeli zarándoklatot követően is Seehofer programjának „koordonátora” gyanánt aktivál. Anélkül játssza a maga kettős játékát, hogy a legkisebb jelét adná annak, hogy tudatában lenne, mit is tesz.
A lázálom igazi mélysége a külső határok védelme körüli bonyodalmakban tárulkozik fel. A megoldást az angolok már a kezdet kezdetén „feltalálták” (ha kellett egyáltalán). Vállalták, hogy magukból az afrikai menekülttáborokból maguk válogatnak ki 20 000 valóságos menekültet, s repülőgépen szállítják őket Angliába.
Akkor az Unió – AngelaMerkellel az élen – ezt a javaslatot a magyar kormány intézkedéseihez hasonló embertelenség címkéjével utasította el. Pedig akkor talán még lehetséges lehetett volna. Ma már az érintett államok sem rajonganak az ötletért.
A végeredmény közismert. Brexitnek hívják.
Magyarország nem lépett ki az Unióból, ellene éppen kötelezettségszegési eljárások sorozata folyik, miközben a magyarok gyakorlatilag minden ötletét előbb-utóbb és így vagy-úgy az Unió minden állama kénytelen volt vagy ma is kénytelen átvenni.
Ez azonban korántsem jelent bűnbocsánatot.
Európa a szentivánéji lázálom miatti minden lelkiismeretfurdalását az – egyébként önként jelentkező – bűnbakon, Magyarországon veri le. A magyar ember ehhez annyira hozzászokott már, hogy fel sem veszi.Ha a Nyugatnak mindez örömet szerez, miért ne szerezzük ezt meg neki. Merő emberbarátságból…
Elvégre az egyik legősibb megtisztulási rítusról van szó. A keresztény Európa soha nem szorult rá még ennyi– megtisztulásra. A bűnbak szerepét most mi játsszuk. De ők sem fognak kimaradni. Minden jel arra vall, hogy előbb-utóbb mindenki sorra kerül.
Jobb mihamarabb túlesni rajta.
