Az idők során a buddhizmusnak számos elágazása alakult ki, amelyek közül a legfontosabbak a théraváda és a mahájána, amelyek különböző módon értelmezik Buddha eredeti tanításait. A buddhizmus középpontjában nem a teremtő istenség, magasabb rendű lény áll, mint a kereszténység, a judaizmus és az iszlám esetében, hanem Gautama Sziddhárta (Buddha), aki a megvilágosodáshoz vezető utat tanította az embereknek. A cél a szenvedéstől és a félelemtől való megtisztulás, illetve az egyetemes harmóniához vezető út megtalálása.
A théraváda a buddhizmus legrégebbi és legkövetkezetesebb ága, míg a mahájána, amely a Dalai Láma által irányított tibeti buddhizmust is magában foglalja, a buddhisták körében a legtöbb követővel rendelkezik, és Buddha üzenetének szélesebb körű értelmezését nyújtja. A buddhizmus alapja a létezés három legfontosabb jellemzőjének a megértése: anicca (mulandóság), dukkha (elterjedt fordításában szenvedés, fájdalom, kellemetlenség) és anatta (a dolgok tartós lényegnélkülisége). A négy nemes igazság kimondja, hogy az élet szenvedéssel jár, ennek van oka, amely megszüntethető, és létezik módszer a megszüntetésre.
A buddhizmus az 1950–1960-as években kezdett terjedni Nyugat-Európában, az évtizedek során számos kegyhely és kolostor épült fel. A vallást általában békésnek, toleránsnak és pozitív szemléletűnek értelmezték Európában, ami a központok és követők számának jelentős növekedéséhez vezetett. Ennek eredményeként a buddhista tanítások hozzáférhetővé váltak a laikus közönség számára is, a különféle meditációs technikák pedig egyre népszerűbbek lettek, a stresszcsökkentés és az éberség fejlesztésének divatos formájaként.
Romániába a buddhizmus sokféle formában érkezett meg a 2000-es években, és a lakosság eleinte szkeptikusan fogadta. Buddhizmust tanulmányozó csoportok alakultak, amelyek külföldi buddhista intézményekhez kapcsolódtak, például a Mahájána Hagyomány Megőrzéséért Alapítványhoz (FPMT), amelyet 1975-ben Láma Thubten Yeshe (1935-1984) és a tavaly elhunyt Láma Zopa Rinpocse (1946–2023) buddhista szerzetesek alapítottak.
A rendezvényeknek szánt épület Tranyis faluban (Fotó: Győrffy Gábor)
A kolozsvári White Mahakala Buddhista Központ története az alapítóinak egyéni élettörténetével kapcsolódik össze. A központ neve a tibeti hagyomány azonos nevű – védelmező, pozitív energiát és jólétet hordozó – istenségének nevéből származik. „Az FPMT alapítvánnyal való kapcsolat első szintje tanulmányi csoport létrehozása, amelyen keresztül vállaltuk, hogy buddhista tanításokat kínálunk az érdeklődőknek. Az alapítvány megfelelő eljárásokat és tanácsadást biztosít az információk átadásához, ugyanakkor kapcsolatba kerülhettünk a spirituális vezetőkkel. Betartjuk az eljárásokat, ugyanakkor az FPMT tisztában van azzal, hogy a csoportok különböző módon működnek egyes országokban, mivel a társadalmi hagyományok is eltérőek” – mondja Marius Micu, a kolozsvári központ alapítója. A tanulmányi csoportok legalább kétéves próbaidőszak után válhatnak központokká. A kolozsvári szervezet, amelynek célja a mahájána buddhizmus tanításainak továbbadása, tulajdonképpen még a tanulmányi csoport szinten működik, a következő lépés a központ szervezeti szint, ami nagyobb kapacitást feltételez a folyamatos oktatási programok működtetésére.
Tevékenységek a székhelyen. (Fotó: White Mahakala Buddhista Központ)
Az építészeti egyetem elvégzése után Marius Micu arra a következtetésre jutott, hogy nem elegendő, ha önállóan tanulmányozza a buddhizmust, ezért európai buddhista központokat keresett fel, és végül egy éven keresztül önkénteskedett több, tibeti buddhizmushoz kapcsolódó szervezetben. Londonban vált buddhistává, ami egy szertartást feltételez, elismert mester jelenlétében. Két évig Németországban dolgozott építészként, közben kiépítette buddhista baráti hálózatát, és kapcsolatba lépett az FPMT központokkal. „Mégsem voltam boldog, spirituális űrt éreztem, vissza akartam térni Romániába” – vallja.
Marius 2017-ben tért haza, vásárolt egy telket a Kolozs megyei Tranyis (Tranișu) faluban, Bánffyhunyadtól 20 kilométerre, közel ahhoz a vidékhez, amelyhez családjának köszönhetően gyermekkora óta kötődik. Már akkor elkezdett terveket szőni, hogy sztúpát – szimbolikus buddhista vallási kegyhelyet – épít a telken. „Az első sztúpát Izlandon láttam, és építész lévén lenyűgöztek az építmény kiegyensúlyozott arányai, az a harmónia, amit árasztott. Ez a pillanat jelentette a revelációt számomra: éreztem, hogy sztúpát szeretnék építeni Romániában” – mondja Marius.
A sztúpa építése. (Fotó: Győrffy Gábor)
Nyugat-európai buddhista barátai segítségével közben tanfolyamokat kezdett szervezni. Különböző buddhista tanítóktól kapott inspirációt és útmutatást, például Láma Zopa Rinpocsetól és Robina Courtin buddhista apácától. A Robinával való találkozás 2017 tavaszán fordulópontot jelentett a közösség kialakításában. „Robina Bukarestben volt, és meghívtam őt Kolozsvárra, hogy előadást tartson. Óriási kaland volt megszervezni egy konferenciát száznál több résztvevővel. Robina személyében igazi spirituális vezetőre találtunk, aki víziót adott nekünk, és gyakorlati, szervezési dolgokban is tanácsot adott, például a szervezeti felépítéssel és a pénzügyi stratégiával kapcsolatban”.
A buddhizmus tanulmányozása révén Marius kezdte mélyebben megérteni a világ vallásaiban jelen lévő spiritualitás eszméket, a köztük lévő hasonlóságokat és különbségeket. „Az együttérzés része, amely az érzelmekhez és az emberek iránti nyitottsághoz köthető, kapcsolatba hoz az emberekkel, a feltétel nélküli szeretet és segítségnyújtás érzését adja. A kognitív rész, amely a bölcsességhez kapcsolódik, utat nyit a valóság és önmagunk mélyebb megismerése felé. A buddhizmusban mindkettő elsősorban a meditáción keresztül valósul meg, és a spirituális útnak mindkét elemére egyformán szükség van” – mondja Marius, akit a tibeti buddhista szellemi vezető, Dalai Láma vallásközi kommunikációról szóló tanításai segítettek abban, hogy felfedezze az etikának azokat az elemeit, amelyek az összes vallásban közösek, és amelyek az emberi spiritualitást irányítják.
A buddhista központ megnyitására 2017 őszén került sor, és idővel egyre több eseményt szerveztek itt: buddhista beszélgetőcsoportokat és meditációkat, jógaórákat, vegetáriánus főzőműhelyeket, filmvetítéseket stb. „Úgynevezett világi oktatási programokat is kezdtünk szervezni, olyan eseményeket, amelyek a buddhista spiritualitást támogatják, például mindfulness, jóga vagy érzelemkezelési foglalkozásokat, amelyek a nyugati pszichológia nyelvére lefordítva fejezhetik ki a buddhista gondolkodást. A szakemberek közül mindenki egyetértett azzal, hogy a buddhizmus egyfajta spirituális ernyő, amely a testre és a lélekre jótékonyan ható gyakorlatoknak adhat otthont” – magyarázza Marius.
A sztúpa építésének utolsó szakasza, Tenzin Gendun szerzetes jelenlétében. (Fotó: Mircea Lupescu)
Anca 2018 tavaszán kezdett el a központnál tevékenykedni, miután megnyílt a jelenlegi, Szappany/Tipografiei utcai székhely. Önkéntesként dolgozott a székhely átadásánál, elkezdte tanulni a buddhizmus tanait, és közben a szervezéssel, a központ projektjeinek megvalósításával foglalkozott. Rendszeresen szerveztek itt különböző, buddhizmussal kapcsolatos tanfolyamokat, többségüket angol nyelven: kezdőknek az Introduction to Buddhism (Bevezetés a buddhizmusba) és Buddhism in a Nutshell (Buddhizmus dióhéjban), haladóknak pedig a Discovering Buddhism (A buddhizmus felfedezése) tanfolyamokat. „A tanfolyam moduljaihoz különböző vendégelőadókat hívunk. Nagyon jó kapcsolatunk van a franciaországi Nalanda kolostorral, az FPMT első nyugat-európai kolostorával. Több vendégünk is volt ebből a kolostorból, akik a buddhizmus tanainak jó ismerői voltak: Gyaltsen volt az első szerzetes, akivel találkoztunk, Tharchin is tartott online előadásokat. Tenzin Gendun szerzetes éveken keresztül vendégünk volt, és tavaly indítottuk el vele a Kérdezz egy szerzetest nevű projektet: bárki meghívhatta őt teázni, hogy beszélgessenek a buddhista spiritualitás különböző aspektusairól. Több hónapot volt Kolozsváron, a karácsonyt a füzesmikolai ortodox kolostorban töltötte az ottani szerzetesekkel, akikkel szoros kapcsolatot alakított ki. Az olaszországi Congkapa Láma Intézetből érkezett hozzánk Tenzin Palmo, két hónappal ezelőtt pedig Dechen” – mondja Anca. A buddhizmust bemutató tanfolyam alapján idén júniusban is ötnapos elvonulást tartottak Tenzin Gendun szerzetes jelenlétében.
Emellett a központ még számos programot szervez, például pszichoterapeuták közreműködésével érzelmi egyensúlyra fókuszáló meditációkat, illetve meditációs technikák oktatását. A kapcsolódó programok közé tartoznak a tibeti tál koncertek, mandalafestő műhelyek, ahol az érdeklődők megkapják az anyagot és a festéket, majd néhány óra alatt elkészítik a mandalát, amelyet aztán hazavihetnek. Mantrakészítő workshopok is vannak; a mantrák papíron írt szent szövegek, amelyeket aztán a sztúpába helyeznek. A Silent Space (Csendes tér) projekt, amelyen bárki részt vehet, a szabad meditációhoz biztosít teret, a végén pedig a résztvevők megbeszélhetik a meditáció során szerzett tapasztalatokat.
A nyugati és a keleti gondolkodásmód között vannak egyes kulturális különbségek. „Mi európaiak hajlamosak vagyunk arra, hogy az életben konkrét célokat fogalmazzunk meg, amelyeket el akarunk érni, például a karrierhez és a családhoz kapcsolódó célokat, és közben úgy tűnik, elfelejtjük élvezni az életet. Akkor merülnek fel a kérdőjelek, amikor bekövetkezik a kiégés. Azonban gyakran nem állunk készen arra, hogy megfogalmazzuk az élet értelmére vonatkozó alapvető kérdéseket, nem vagyunk készek elfogadni, hogy döntéseinknek és cselekedeteinknek következményei vannak” – vallja Anca.
Jelenleg a központ a kétszobás kolozsvári székhelyen működik; az egyik szobában vannak elhelyezve a szent tárgyak és képek. A központ tevékenységeire azok jelentkeznek, akik szükségét érzik a személyes fejlődésnek. „Mindenki azokon a tevékenységeken vesz részt, amelyekhez kapcsolódni tud, és ameddig úgy érzi, hogy hasznára válnak. Az évek során több százan vettek részt a központ programjain, egyesek hosszabb, mások rövidebb ideig. Jelenleg körülbelül húszfős a stabil közönségünk; ők azok, akik rendszeresen kapcsolódnak a központhoz, olyan környezetet biztosítva, ahol alapvető érték a kölcsönös elfogadás és az együttérzés. Természetesen mindannyiunknak megvannak a sajátosságai, különbözőek és önállóak vagyunk; a kialakított befogadó környezetben mindenki kifejezheti az igényeit, közösségben fedezheti fel, hogy mire van szüksége ahhoz, hogy boldogabb legyen. Nem mindannyian vagyunk buddhista gyakorlók, különböző értékekkel érkezünk, és ezeket a csoporton belül szabadon integráljuk” – mondja Marius.
Marius már 2017 óta tervezi a sztúpa és az elvonulási központ építését, távol a város zajától, azonban úgy döntött, hogy először a városi központot hozza létre, hogy érdeklődőket toborozzon a központ tevékenységével, és ezután a sztúpa-projektnek is nagyobb hatása legyen. A Tranyis faluban levő telekre két épületet tervezett: a kisebbik, a tanítók rendelkezésére bocsátott ház már készen van, a nagyobb még épül – földszintjén rendezvényterem, az emeleten pedig a résztvevők szobái lesznek.
A sztúpa főként önkéntesek segítségével épült, valamivel fennebb, a domboldalon, az út másik oldalán; idén júniusra készült el, építéséhez egy képzett buddhista szerzetes mester hozzájárulása volt szükséges. A tranyisi sztúpa építéséhez így maga Láma Zopa Rinpocse adott útmutatást, ő határozta meg a típusát, pontos elhelyezését és az építés módját.
A sztúpáknak körkörös és négyzetes elemeket egyesítő alaprajzuk van, és különleges tárgyakat tartalmaznak: különböző szent helyekről származó földet, kis agyagtárgyakat, papírra írt és feltekert mantrák sokaságát. A különböző agyagtárgyak készítése önmagában is egy szertartás; a nagyobb sztúpák több tízezer ilyen tárgyat tartalmaznak. A tranyisi sztúpa kultikus hozzávalóit a közösség tagjai készítették, így évekig tartott például a sárga papírdarabokra nyomtatott mantrák elkészítése, amelyeket feltekerve narancssárga vászonba csomagoltak. „Megrendelhettük volna, hogy gyorsabban elkészítse őket valaki más, de mivel mi magunk készítettük, a közösség tagjai sokkal inkább átérzik a sztúpa értékét” – magyarázza Marius.
Tenzin Gendun buddhista szerzetes, aki a Tranyis faluban épített sztúpa építésének utolsó lépéseit ügyelte fel június 14–15-én, Sri Lankából származik, és az Egyesült Királyságban tanult; 1992-ben lett buddhista szerzetes, majd 2000-ben a franciaországi Nalanda kolostorba költözött, hogy tanulmányait folytassa. A kolozsvári White Mahakala Buddhista Központtal való együttműködése 5–6 évvel ezelőtt kezdődött, azóta számos előadást és workshopot tartott. „Mivel a sztúpa szent tárgyakat tartalmaz, erőteljes pozitív energiát áraszt, és azok, akik megtekintik vagy körbejárják, könnyebben kialakíthatják magukban a boldogság forrásait, az önzetlenséget, nagylelkűséget, hálát és türelmet. A buddhista gyakorlatok végső célja, hogy jobb emberekké váljunk, amihez hasznos eszközöket adnak: megismerjük elménket, jobban kezelhetjük gondolatainkat és érzelmeinket, hiszen az érzelmi jólét belülről, elménk működésének eredményeként jön, nem pedig külső örömökből, ahogyan azt gondolni szoktuk” – mondja Gendun. aki sokszor járt Romániában, és toleránsnak tartja az itteni társadalmat. „Érzem az emberekben a vágyat, hogy jobbá váljanak, ugyanakkor sok emberrel találkoztam, akik rezonáltak a buddhista gondolkodásra” – teszi hozzá.
A sztúpa építése több hónapig tartott. A helyszínen a munkálatokat a közösség egyik tagja, Szabó Castor vezette, aki Németországban született és nevelkedett, majd 2015-ben, húszévesen érkezett Romániába, hogy jobban megismerje azt a vidéket, ahonnan a szülei származnak, hiszen anyja erdélyi szász, apja pedig székely. Castor már ismerte a romániai életet: gyerekkorában évente látogatta nagyapját Brassóban. Miután Romániába érkezett, eleinte egy bukaresti német óvodában dolgozott önkéntesként, majd a Brassó melletti Szászhermányban, egy svájci mester által létrehozott műhelyben tanulta ki az orgonaépítő szakmát. A szakma elsajátítása után egy évig orgonaépítőként dolgozott. Bár elismeri, hogy nemes foglalkozás, Castor egy másik szakmát választott, amellyel jobban tudott azonosulni: az asztalosságot. „Romániában az emberek sokkal nyitottabbak a spiritualitás felé, mint Németországban. Itt erősebben jelen van a spirituális miszticizmus, amely legendákon és mítoszokon alapul; az emberek babonásabbak, a szó pozitív értelmében” – mondja Castor. Tavaly kezdett el részt venni a White Mahakala Buddhista Központ által szervezett programokon, mivel több útmutatásra volt szüksége, miután évekig egyedül tanulmányozta a buddhizmust. „Mélyen kötődöm a buddhista létmódhoz és filozófiához, és ezt a kapcsolatot szeretném hivatalossá tenni azzal, hogy buddhista leszek” – mondja. Buddhistának lenni egy beavatási szertartás, és mindenekelőtt öt fogalom betartását jelenti: megóvni az életet, nem venni el azt, ami nem jár nekünk, óvakodni a helytelen szexuális viselkedéstől, a hamis beszédtől és a bódító hatású, mérgező szerek fogyasztásától. „Sok hasonlóság van a kereszténység és a buddhizmus között, például a tízparancsolat és az öt fogadalom közel áll egymáshoz. Protestáns vallásban nőttem fel, nagyapám és dédapám lelkész volt, ezért a kereszténységnek különleges helye van az életemben, de a buddhizmustól kaptam a szélesebb életszemléletet, ezért buddhistának tartom magam” – mondja Szabó Castor.
A sztúpa a békét, a harmóniát és a szeretetet jelképezi, az öt elem lényegével együtt. Láma Zopa Rinpocse utasításai alapján az első erdélyi sztúpa Kadampa típusú, harang alakú, közel két méter magas. Castor úgy véli, hogy a sztúpa építésében való részvétele életének egyik legfontosabb projektje. „Különleges jelentősége van számomra, hogy tehetségem egy részét a sztúpa építésére fordíthattam, hozzájárulva ezzel a buddhizmus pozitív hatásainak terjedéséhez” – vallja.
A buddhista spirituális mesterek azt mondják, hogy a fájdalom és a boldogtalanság fő oka nem rajtunk kívül, hanem bennünk van. „A buddhista gyakorlat célja, hogy hozzájáruljon az egyén spirituális fejlődéséhez és önismeretéhez. Az elme megtanul összpontosítani és megnyugszik, ezáltal eléri a bölcsesség és az együttérzés teljes potenciálját. A valóság mélyebb megértése révén az ego átalakul, és energiája elkezd spirituális irányba működni” – összegez Marius.
Borítókép: Mircea Lupescu; Fotók: Győrffy Gábor és Mircea Lupescu
