Iskolai tanulmányait szülőfalujában kezdte, majd Aradon fejezte be, 1956-ban. Teológiai pályára készült, édesapja példáját követve. A lelki erények felfedezésére, a valódi, nemes és szép értékek keresésére indult útnak Fazekasvarsándról Kolozsvárra. Abban az évben kezdte el a teológiát, amikor Magyarországon egyre forrongóbb lett a politikai hangulat és ennek hulláma lassan átcsapott Erdélyre is. Az októberi eseményeket követő megtorlások a reménykedő, lelkes egyetemisták és tanáraik jórészének életét gyökeresen megváltoztatta, megtörte. Essig József szilárdan kitartott és elvégezte a papi szemináriumot, ám végül új életpálya fele irányult, ahol felhasználhatta művészi adottságait, a szobrászat és a technika terén szerzett tapasztalatait, ismereteit. Ebben volt nagy segítségére az első fényképezőgépe. Nagy lelkesedéssel iratkozott be különböző fotós önképző körökbe, hogy minél alaposabban elsajátítsa a művészi képrögzítés technikáját. 1977-től a kolozsvári Fotóklub, majd a romániai Fotóművészek Szövetségének tagjaként különböző szakmai versenyeken 18 országos díjban részesült. Ekkor kezdett el fotókiállításokat is szervezni Kolozsváron és Bukarestben. A fotózásban lelte örömét. Legtitkosabb vágyai beteljesülését látta abban, hogy megőrizheti a jövő generáció számára kora eseményeit, emlékeit, hírességeinek képmását vagy az egyszerű emberek markáns arcvonásait, a kalotaszegi falvak színes életképeit, az erdélyi tájak lenyűgöző szépségeit, s mindezt a saját szemszögén keresztül.
Az 1990-es változás az ő életében is új, szakmai, szellemi és lelki kihívásokat hozott. Amint azt önéletrajzában kifejti, a mindennapi élet sokasodó eseményeinek, történéseinek, kihívásainak minél hitelesebb és alaposabb rögzítésére videokamerát vásárolt azzal a céllal, hogy „felvételeket készítek minden kulturális eseményről, amit dokumentum célból megőrizzek és digitálisan lementsek az utókornak”. 1990. március 15.-én alkalmazta Csép Sándor rádió- és televízióműsor-szerkesztő a Kolozsvári Televízió magyar adásának szerkesztőségébe operatőrként. Elapadhatatlan tudásvágyának, sokrétű érdeklődésének és tehetségének köszönhetően hamarosan tévészerkesztőként és filmrendezőként is megismerhette a nézőközönség. Filmjeiben a sokszínű erdélyi magyar kisebbség mindennapi életét, jelentősebb eseményeit mutatta be egy-egy különleges személyiség, vagy az egyszerű ember portréján keresztül. Vérbeli dokumentarista volt. Portréival, dokumentumfilmjeivel több szakmai fesztiválon is részt vett itthon és Magyarországon, ahol jelentős díjakkal jutalmazták alkotásait.
Essig Józsefet nehezen lehetett szóra bírni a nyilvánosság előtt. Ő inkább a kamerája mögül kommunikált, üzent, méltatott, kommentált.
Szívügye a 2001-ben a feleségével, Essig-Kacsó Klára képzőművésszel létrehozott Reményik Sándor Művészstúdió Alapítvány volt. Ezt tartotta legfontosabb életművének. Konferenciákat, emlékünnepségeket szervezett és létrehozta a Zsoboki Képzőművészeti Alkotó- és Fotótábort is. Az itt készített alkotásokból kiállításokat szervezett Kolozsváron és Erdély különböző városaiban. Utolsó jelentős foglalatossága épp a zsoboki tábor 25 éves évfordulójának a megszervezése volt. Saját lakása tágas pincehelyiségében megvalósította másik álmát, a STARS (Studio Art Reményik Sándor) pincegalériát, ahol kiállíthatta a zsoboki tábor alkotásait, vagy kevésbé ismert, fiatal alkotóknak adott lehetőséget a nyilvánosság előtt való megmutatkozásra. Mindig nyitott volt a tehetséges, pályakezdő fiatal fotósok, filmesek, tévések felé, tanácsokkal, tapasztalatának önzetlen megosztásával segítve szakmai tudásuk gyarapítását, karrierjük fejlődését.
1989-től haláláig kifejtett értékmegőrző, fáradhatatlan tevékenysége nyomán hatalmas fotó és videóadattár maradt fenn Kolozsvár és Erdély társadalmi, kulturális, művészeti életéről, fontosabb eseményeiről, mindennapjairól. Lelkes támogatással, önzetlen odaadással és szerény hozzáállással fejtette ki áldásos tevékenységét kultúránkért, népünkért.
Essig József operatőri munkájával önzetlen támogatója volt a Kolozsvár Társaságnak. Az ott elhangzott előadások zömét felvette és megőrizte filmtárában. A vezetőség tagjaként, felhasználva szervezői tapasztalatát, számtalan hasznos tanáccsal, ötlettel segítette az egyesület tevékenységét.
1992-ben elnyerte a Magyar Újságírók Romániai Egyesületének operatőri díját.
2017-ben, a Kolozsvár Társaság javaslatára, az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület, a kiemelkedő fotósoknak, filmeseknek létrehozott Janovics Jenő díjjal tüntette ki, az erdélyi magyar közművelődés, a hagyományápolás, a művészet, a kultúra, valamint a magyar nyelv és identitástudat megőrzésének küzdelméért és példaértékű közéleti tevékenységéért.
2019-ben pedig, a Kolozsvár Társaság és más alapítványok kezdeményezésére a Magyar Köztársaság Elnöke, Áder János, a Magyar Arany Érdemkereszt adományozásával méltatta fáradhatatlan munkásságát, az erdélyi magyar kultúra, művészet és identitástudat megőrzése terén, az erdélyi magyar közművelődés szervezése terén kifejtett munkássága, a hagyományápolás és a magyar nyelv és kultúra megőrzésének terén nyújtott hathatós tevékenységéért.
Életének vezérmondata Reményik Sándor Öröktűz című versének híres idézete volt: „Egy lángot adok, ápold, add tovább”.
Drága Jóskánk, Isten nyugtasson békében!
Katona Zs. József, a Kolozsvár Társaság alelnöke
