SZILÁGYI JÚLIA
Kiváló orvos volt, hű és figyelmes barát, világra nyitott elméjű, művelt és szellemes ember, a sokoldalú értelmiséginek lassan kiveszőfélben lévő értékes példánya. Hosszú, hasznos és tartalmas életet élt, tudott örülni a szépen fejlődő gyermek felnőttkorban is érvényes ragaszkodásának. Örülni minden jónak és szépnek, lett légyen az zene, vers vagy okos szó. Kiérdemelt tekintélyét szerényen viselte. A feléje sugárzó tiszteletet és szeretetet őszinte emberséggel viszonozta. Humora nem csak őt magát segítette abban, hogy elviselje a hivalkodó butaságot, az ízléstelenséget és érzéketlenséget, a durva önzést. Az a tudat, hogy van, hogy él közöttünk egy ilyen ember, azokra is hatott, akik nem tartoztak közvetlen környezetéhez.
Sivárabb lesz ez a város nélküle, aki sokat tett érte, a város, amelynek – szeretném hinni –, élete nehéz óráiban is érezhette a megbecsülését.
Népszerűsége kifejezetten civil természetű volt. A hivatalosság nem látszott méltányolni benne a tudásnak, az emberi méltóságnak, a hagyományos polgári értékeknek örökösét, olyan tulajdonságokét, mint a lelkiismeret, a hivatástudat, és nem utolsó sorban a jó modor. Azt az emberi teljességet, amelyet Lőwy doktor létével és lényével képviselt. Az örökölt és továbadott kultúrát magatartásban, hivatástudatban, szóban és írásban, a mindennapok gyakorlataként, nem pedig ünnepélyes gesztusokban fejezte ki.
Világjáró polgár volt, több nyelv tudója, a demokrata európaiság találkozott személyiségében a sajátos, helyi értékek ismerőjének és alkalmazójának érdemeivel. Ha kifogyott a magas tudományból egy-egy nehéz esetben, bátran, ötletesen alkalmazta a népi gyógyászatot. „Egy éjszakai ügyeleten többet tanultam Lőwy doktortól gyermekgyógyászatból, mint egy egész szemeszter egyetemi előadásaiból”, mondta róla sok-sok éve, egy akkor harmadéves orvostanhallgató. Hogy osztályszempontok vagy etnikai elfogultság távolította el az egyetem, a klinikák világából, csak találgathatjuk. A legtöbb mellőzőttől eltérően sosem panaszkodott. Mikor egyik születésnapján egyetemi termet töltött meg tisztelőinek tömege, és sokan kiszorultak a folyósóra, hogy akár nyitott ajtóból hallgassák Lőwy doktort és méltatóit, olyan jelenlét tanúi lehettünk, amelyet nem kellett mozgosítással biztosítani. A hiteles érték megbecsülése bizonyult a legeredményesebb mozgósításnak.
Egy élet becsülete előtt hajtunk fejet, amikor doktor Lőwy Károlyt temetjük. Nem felejtjük el, emlékét tovább adjuk az utánunk jövőknek.
