A Nő a tükörben művészetterápiás Facebook-oldalról a magyar költészet napján
Bóta Tímea 2009-ben indította el Nő a tükörben nevet viselő blogját, ahová, mint fogalmazott, mai napig őt érdeklő és általa fontosnak tartott önismereti témákat boncolgató írásai kerülnek fel, hétköznapi nyelven szólítva meg az olvasókat. 2010-ben döntött úgy, hogy létrehozza a Nő a tükörben Facebook-oldalát is, de mivel a blogon nem jelent meg annyi írás, amivel rendszeresen működtetni lehetett volna az oldalt, így nekiállt képeket, dalokat, verseket megosztani a követőkkel. „Aztán egyszer csak a verseket elkezdték megerősíteni az emberek. Nagyon érdekes volt látni, hogy tulajdonképpen nem is én alakítottam a folytatást, hanem az a közösség, amely reagált. Nem volt a fejemben ekkor még koncepció, egyszerűen csak olvastam valamit, megosztottam és visszajeleztek rá, ebből lett igazából az oldal” – fogalmazott Tímea a Nő a tükörben kapcsán, amely annak ellenére, hogy tizenkét évvel ezelőtt kísérletezésként indult, ma 46 ezres követőtáborral rendelkezik.
Elmondta, az oldal indításakor a vershozó szerep újdonság volt számára, de humán beállítottságú emberként az irodalmat mindig is nagyon szerette, a költészet és a versek iránti rajongás folyamatosan jelen volt az életében. Tímea kiemelte, bár az oldal nevét a blogról vette át, ahol a tükör az önismeret szimbóluma volt, a névnek értelme van a költészet tekintetében is, hiszen az emberek pontosan ugyanazt csinálják a versekkel, mint az önismereti eszközökkel: elolvassák, és elkezdik magukon átengedni. „Az lehet az oldal sikerének a titka, hogy nem akar senkitől semmit, itt nincs rábeszélés. Ha valakinek szüksége van rá, megtalálja, ha viszont épp távolságot szeretne tartani tőle, megteheti. Vannak időszakok az életünkben, amikor inkább rászorulunk arra, hogy megtartson bennünket az irodalom vagy épp a közösség, máskor viszont nincs erre szükségünk, megtartjuk magunkat. Az a jó, ha az ember tudja, hogy amire épp szüksége van, azt hol éri el. Pont mint a pszichológusnál, hiszen oda sem járunk életünk végéig folyamatosan” – fogalmazott.
Esti szép vers-kép pár a Nő a tükörben oldalon (Kép: Robert Hutinski)
Mára az oldal védjegyévé, esszenciájává vált az esti szép rovat, amely minden nap végén – lezárásként, elfogadásként, elengedésként – magyar vagy magyarra fordított verssel és hozzáillő – a mondanivalót megerősítő vagy épp kiegészítő – képpel, illusztrációval várja az oldal kedvelőit. A „valami szép estére” és az „estére valami” elgondolásokból az évek során esti széppé formálódott és állandósult vers-kép párok mindennap Tímea gondoskodó, figyelmes és érzékeny választásainak eredményei, bármikor felkereshető biztos pontok a követők számára. „Ebben a rovatban szintén az a különleges, hogy gyakorlatilag a közösség hozta létre rajtam keresztül, az igény náluk jelent meg először, én inkább csak lekövettem” – mondta Tímea.
A művészet- és versterápiás Facebook-oldal működése azon egyszerű elven alapszik, hogy bár a problémáinkat nem oldja meg, de legalább rájöhetünk általa arra, hogy nem vagyunk egyedül azzal, amit érzünk és néha ennyi éppen elég. A versek alatt naponta megjelenő hozzászólások, a hasonló csónakban evező emberek összeverődése ad egyfajta kollektív megnyugvást és egyben kitartást, még úgy is, hogy a kommentelők egymás számára gyakorlatilag idegenek. Tímea szerint pedig éppen ettől gördül folyamatosan előre az egész: szakemberként is úgy látja, hogy ez a rengeteg ember estéről estére a kommentekben megtartó önismereti csoportként működik. Az oldal közössége nem ítélkezik, vigyáznak egymásra az emberek, ami napjaink kommentkultúrájában kifejezetten ritka, a Nő a tükörben oldal viszont valóban egyfajta béke szigete a Facebookon.
„Az is érdekes számomra, hogy mindenki csak annyit ad magából, amennyi még biztonságos, hiszen azért ez mégiscsak nyilvános oldal. Megindítja a vers az önreflexiót, történik belül, ami történik, de ami a hozzászólásokban megjelenik, olyan mintha már a pont lenne a folyamat végén: »ez most velem is így van«, vagy egyszerűen csak annyi, hogy »köszönöm«, esetleg néha valami személyesebb, de a nagy érzelmek belül zajlanak le. Olyanok a hozzászólások, mint a rituálék levezetései vagy a záró körök az önismereti csoportokban. Nagyon vigyáznak magukra és nagyon vigyáznak egymásra az oldal követői” – fejtette ki a kommentszekció dinamikáját Tímea. Elmondása szerint benne is folyamatosan munkálkodik a megtartó figyelem, szeretne minden olvasóra vigyázni, főleg akkor, amikor túl erős, túl fájdalmas vagy épp túl megosztó verset választ estére. Mint mondta, vannak költemények, amelyekben nincs sok kockázat, szépen lebegnek és nem mennek túl mélyre, de van néhány, ami tényleg csontig tud hatolni, így a hozzászólásokat is folyamatosan figyelemmel kíséri és adott esetben reagál is rájuk.
„Mivel pszichológusként dolgozom, néha úgy érzem, hogy jönnek, mennek a sorsok bennem. Nagyon sokszor, amikor verset keresek az estében, az aznapi történeteknek bolyong még a feszültsége, a szomorúsága bennem, máskor pedig egyszerűen csak jön egy olyan mondat az egyik kliensemtől, amiről érzem, hogy tovább fog hullámozni, benyomja a gombot és vezérvonallá válik az esti választásnál. Nem akarom túlmisztifikálni, mert végeredményben egyszerű folyamat: a sorsok megindítanak, megszületik a benyomás, aztán jön a vers, ami az oldalon keresztül tovább halad és több száz ember történetébe épül be” – mesélte a mindennapi versválasztás folyamatával kapcsolatban Tímea, kiemelve: az esti versekben gyakran saját „nyomorúságai” is kivetülnek, de aztán a reakciókból mindig kiderül, hogy több száz másik emberrel osztozik rajtuk egy időben.
A Nő a tükörben Facebook-oldal borítóképe
Mint mondta, soha nem szokott olyan verset megosztani az oldalon, amivel nem rezonál. „Mindegyik esti szépre rá tudok hangolódni, vagy azért, mert felzaklat, vagy azért, mert valamilyen érzelmet – akár pozitívat, akár negatívat – indít el bennem. A szakmámban is ezt gyakorlom: pszichológusként az emberekkel kell megtaláljam a kapcsolódási pontokat, itt az oldalon pedig a versekkel. Én nem értek az irodalomhoz, én az emberekhez értek és ezzel a szűrővel keresek verseket” – fogalmazott.
Az oldalon a versek révén egyetlen időpillanatban találkozik a követő, aki az esti szépben megtalálja a napját, önmagát, kedveli és hozzászól, a költő, aki valahol, valamikor az olvasóéhoz hasonló érzésekkel, gondolatokkal írta meg a költeményt – és néha szintén felbukkan a kommentszekcióban egy köszönömre –, valamint a vershez csatolt fotó vagy illusztráció készítője, aki vizuális formában ragadta meg az aznapi mondanivalót, üzenetet. Mindezen résztvevőket pedig Tímea, a vers-kép párok megosztója kapcsolja össze, létrehozva az időn és téren átívelő, élő és lélegző irodalmi hálózatot, a Nő a tükörben közösséget. Tímea szerint ettől tud gyógyító lenni az oldal: egyetlen pillanatba futnak bele a történetszálak, találkozik „az ő fájdalma és az én szomorúságom”. Az oldal kezelése közben pedig soha nem tud háttérben maradni a pszichológus sem, ahogy meséli, amikor néhány követő vissza-visszatér és hasonló hangulatú versekre reagál, mindig elkezdi érezni a történeteket, a szakításokat, a veszteségeket a kedvelések mögött.
A Facebook-oldalon a verseken kívül vannak zenemegosztások, idézetek, kulturális programajánlók, de Tímea gyakran társadalmi felelősségvállalásainak is hangot ad, legutóbb például a magyarországi tanársztrájk és az országgyűlési választásokon való szavazás fontossága kapcsán. „Bár ez alapvetően művészetterápiás oldal, azt gondolom, hogy mindenről lehet kulturáltan és normálisan beszélgetni. Pártpolitika sosem volt és nem is lesz, viszont a társadalmi témák fontosak és érdekelnek. Én alapvetően a szolidaritásban, a nyitottságban, egymás elfogadásában hiszek – minden irányból. Ha pedig egy ilyen oldalon – elvétve – fontos időszakokban megjelenhetnek hasonló tartalmak, és az emberek azt látják, hogy a kommentelők nem estek egymásnak, az jó példa arra, hogy így is lehet kommunikálni” – fogalmazott Tímea. Az oldal kedvelői valóban nagyon visszafogottan viselkednek a hasonló bejegyzések alatt is – más kommentszekciókkal ellentétben –, ami jól mutatja a közösség kölcsönös tiszteletre épülő működését.
Azt azért mindenképp fontos megemlíteni, hogy a Nő a tükörben oldalt korántsem csupán nők látogatják és olvassák, a hangsúly nem a nőn, inkább a tükrön van. „Ha annak idején tudatosan építem föl az oldalt, biztosan nem ezt a nevet adom neki. Már nem akartam megváltoztatni, mert ezzel született, de igazából az oldal már rég levált erről a névről, rég nem arról szól, hogy nő, sokkal inkább arról, hogy ember” – emelte ki Tímea, hozzátéve, hogy a követőtáborban a fiatalok is nagy számban képviseltetik magukat. „Az egyetemisták, fiatalok, gimnazisták, akik olvasnak, feltűnnek ezen a felületen, nagyon tájékozottak és érzékenyek. Nekem sokkal-sokkal jobb véleményem van erről a generációról, mint általában, és nemcsak a szakmámból, hanem az oldal tanulságaiból adódóan is. Amilyen figyelemmel, kedvességgel nyilvánulnak meg ezek a fiatalok az oldalon, az reményt ad a jövőre nézve” – hangsúlyozta Tímea.
Ízelítő a Facebook-oldal képi világából
A Nő a tükörben kiemelt figyelmet szentel a fiatal szerzőknek, Tímea különösen fontosnak tartja, hogy a kevésbé ismert hangok is „szóhoz jussanak” az oldalon. Szerinte „kifejezetten sok különleges, finoman hangolt fiatal szerző van”, akiknek a verseire öröm rátalálni a nagy halmazban. Kiemelte: mivel az irodalom nem a szakterülete, mindig kizárólag publikált, irodalmi oldalakon vagy kötetben megjelent verseket rak ki, ez jelenti számára az előszűrést. Kedvenc költőit főként korszakok és lelkiállapotok mentén tudja meghatározni, attól függően, hogy éppen milyen hangulathoz keres verset. A külföldiek közül Wisława Szymborska lengyel költő verseit kifejezetten szereti, ahogy Charles Bukowski német származású amerikai költő alkotásait is, annak ellenére, hogy nagyon megosztók, karcosak. Tímea a magyar költők közül Terék Annát emelte ki, mert olvasóként és szakemberként is úgy gondolja, hogy „semmihez nem hasonlítható az, ahogyan ő a traumatizáltságról ír”. Szerinte egyébként „elképesztően jó női költőink vannak – a fiatalok között is –”, akik kifejezetten finoman és érzékletesen írnak a női léttel vagy épp a traumatizáltsággal kapcsolatos élményekről. Tímea kiemelte, külföldi szerzőkről azért könnyebb számára beszélni, mert semmilyen kapcsolatban nincs velük, itthon már sok költőhöz személyesen is kötődik. „Jó a távolság ezektől a szerzőktől érzelmileg, mert akkor a verseiken keresztül ismerhetem őket” – fogalmazott.
Beszélgetésünk végén Bóta Tímea a magyar költészet napjához kapcsolódva Claude Roy idézetét küldte üzenetként mindenkinek, miszerint: „Az irodalom teljesen haszontalan. Egyetlen haszna, hogy élni segít.” Tímea szerint ebben a gondolatban ragadható meg a Nő a tükörben oldal lényege is: „Estéről estére az emberek azért jönnek, mert ezzel egyfajta pszichológiai szükségletet elégítenek ki. Nem lesznek a versektől gazdagabbak, soványabbak, okosabbak, amiért jönnek és olvasnak, az valami sokkal belsőbb szükséglet.”
(Borítóképen Bóta Tímea. Fotó: Hartyányi Norbert/Kultúra.hu)
