Betűk között, sorok mögött - széki írók és történetek

Fotó: Bodó Márta
Szék nevét sokféle vonatkozásban ismerjük: az első, ami eszünkbe juthat róla a táncház(mozgalom), a csodálatos dallamvilág, a Kolozsváron a hétköznapokban időről időre még előforduló piros-fekete női viselet és a hóstátiak emlékezetében még talán megőrzött valamikori széki cselédlányok alakja. Azt már talán kevesebben tudják, hogy emlékiratírók, lírikus és prózaíró alkotók bölcsőjét is ringatta a nagyközség.

DÉNES GABRIELLA

Az illető szerzőkkel és munkásságukkal való megismerkedésre hívta az érdeklődőket a falu gyásznapján, Szent Bertalankor a Motívum Egyesület. Amint a szervezet vezetője és az est házigazdája, Szövérfi Zsuzsa elmondta, a nap, jóllehet az 1717-es tragédia mementója, de ugyanakkor a falu megmaradásának, életerejének is szimbóluma. Hozzátette, hogy ő eredeti szakmája szerint matematikatanár, és bár érdeklődik az irodalom iránt, nem volt számára ismeretes minden széki író-költő neve, munkássága. Az est egyik megszólalója, Székely Melinda egyetemi adjunktus és magyartanár a köszöntőszavak után az emlékiratszerzőkről ejtett bővebben szót. Gondolatmenetét a saját széki élményeinek és emlékeinek fűzéréhez illesztette, hangulatos módon megidézve valamikori adatközlőket, szokásokat is.

Székely Melinda rámutatott, az emlékiratok szerzőit gyakran félreértik, és amint ez Széken is megtörtént, az igazság elferdítésének vádja is felmerül, ámde a műfaj annyira szubjektív, amennyire minden ember a saját nézőpontjából tud csak elmesélni valamit. 

Az emlékirat ugyanakkor amellett, hogy a potenciálisan érintettek körében állandóan az igazság-hamisság mércéjére esik, őriz valami mást is a sorok között: bizonyos szokásokat, a hétköznapi cselekvések rendjét, huncutságokat és bizonyos családokra vonatkozóan akár már elfeledett történeteket is. Tulajdonképpen a betűk között a településnek olyan képe rajzolódik ki, amely akár a szociográfusok figyelmét is elkerülné. A belső szempont és a megszólaló pozíciója garanciaként is működik – még akkor is, ha nem feltétlenül csak a szép és nemes történéseket örökíti meg. 

Ezt követően a szépirodalmi alkotókra terelődött a szó, Győriné Sallai Zsuzsanna helyi magyartanár Szász Rozália életét és munkásságát ismertette, a jelenlévők a szerző több versét is meghallgathatták. A beszélő felhívta a résztvevők figyelmét Győriné szerteágazó tevékenységére és az Ablak című regényére, amely a 20. század közepének egyes társadalmi mozzanatait érzékelteti ifjú főszereplők tapasztalásain keresztül. 

Jóllehet az est folyamán sok információ hangzott el, időről időre lazította ezt a spontán kialakuló visszaemlékezések és beszélgetések, emlékidézések és a Kovács Nóri énekes által előadott dalok sora.

A széki mikrotársadalom szövetébe ágyazva számtalan alkotó (legyen szó a művészetek bármely területéről) született és/vagy élt az idők folyamán. 

A Motívum Egyesület arra törekszik – hangsúlyozta a házigazda –, hogy ismét a helyiek és az érdeklődők figyelmének középpontjába állítsa mindazokat, akik Szék nevét öregbítették. A szép-, szak- vagy emlékírók köre annyira tág, hogy az augusztus 24-ei délután minden bizonnyal csak a kezdete volt a velük való jó hangulatú ismerkedésnek. 

 

Köszönjük, hogy előfizet a Szabadságra és támogatja lapunkat!