A hangulatos beszélgetés színfoltja volt a meglepetésvendég, Visky Péter megszólalása. Ő András alig egy évvel idősebb testvére, akivel a legtöbb időt töltötte együtt, minthogy osztálytársakként végezték az iskolát. Péter egyedüliként folytatta az apa, Visky Ferenc útját, harmadszorra sikeres felvételi nyomán teológiát tanult, és lelkész lett. A család többi tagja, maga András is műszaki pályán indult, többnyire mérnökök lettek a testvérek, a kitelepítés, az állandó megfigyelés, a rendszer ellensége megbélyegzés elől a tanulás útján igyekeztek szabadulni. Bár elhangzott konkrét fenyegetés is, hogy a hatóságok nem engedik ezt meg a Visky gyerekeknek, a szülők biztatására mind továbbtanultak. A felvételivel is csak a teológiát választó Péternek volt gondja, kétszer ugyanis nem kapott püspöki ajánlást Váradról, amit végül az erdélyi kerületbe átköltözve sikerült megkapnia. Visky András számára a reáltárgyak elméleti része legalább annyira lenyűgöző, mint a költészet. A kultúra világa minden testvére számára otthont jelent.
A családban Isten napi vendég, sőt családtag volt, akivel lehetett vitázni, mert sose sértődött meg, szemben az egyházzal, annak képviselőivel. A Visky család az élő hit s ezért az élő, szolgáló egyház követségében szervezte az életét. Nem a hatalom, a csillogás jegyében éltek. Sokkal inkább egy „veszélyes”, a hit látható jeleit megélő vallásosságot éltek és hirdetettek. Ugyanakkor sose volt rábeszélés, szelíd erőszak, késztetés, hogy a gyermekek folytassák az apa lelkészi szolgálatát. András a maga módján és eszközeivel, valamint a családból hozott szemlélettel, teológiai érdeklődéssel tulajdonképpen e megalkuvás nélküli hitet hirdeti.
A tervezettnél hosszabbra nyúlt, közel másfél órás beszélgetésen szó esett a száműzetés, a fogság mindennapjairól és apró részleteiről, ahogy azt sokszor éhes, de azért csínytevésre is hajló gyermekekként megélték, ahogyan a Bărăganon vagy a váradi otthonban is a Biblia köré szerveződött az élet, amelyben a nevetés, a humor is a mindennapok része volt.
A B’Art kávézó Egy pohár irodalom beszélgetése személyes és családias volt. A kérdező a legjobb értelemben vett „a bennfentes kívülálló” nézőpontjából faggatózott, csodálkozott rá részletekre és egészítette ki az elhangzottakat a maga tapasztalataival, amelyeket a hallgatóság a sajátjaival tudott kiegészíteni. A beszélgetéssorozat folytatódik a Kolozsvári Magyar Napok alatt, amikor Visky Andrást az írásról irodalmár kérdezi majd.
