Zenés emlékmorzsák karantén idején
Sárik Péter, az együttes alapítótagja akkor így vélekedett: „Megtisztelő és hatalmas feladat egy olyan korszakalkotó zeneszerző műveit feldolgozni, mint Beethoven. Mint minden újragondolásnál, itt is nagyon fontosnak tartottam megőrizni a szerzemények eredeti üzenetét és hangulatát. Emellett megpróbáltam elképzelni, hogy a Mester miként hangszerelné meg kompozícióit, ha lenne egy olyan nagyszerű jazztriója, mint nekem. […] Úgy gondolom, ma is merész, karakteres és újító szellemű lenne. Ezt az irányt követtük mi is a feldolgozásoknál, így valószínűleg többször meglepjük majd a közönséget, hisz bátran használjuk a ma divatos ritmusokat, a modern jazz és a popzene stílusjegyeit. Nagyszerű játék ez, és többszörösen bebizonyosodott, hogy az igazán nagy művek nemcsak az idő próbáját állják ki, hanem mai környezetbe kerülve újjászületnek, és olyan hatást keltenek, mintha most írták volna őket.”
Sárik Péter (zongora), Gálfi Attila (dob) és Fonay Attila (nagybőgő) zseniális trióját 2019 júniusában, a miskolci Bartók Plusz Fesztiválon ismertem meg. Akkor, a három kiváló művész, Bartók zenéjét alkotta újra a legprofibb módon, a jazz izgalmas nyelvén. A napokban örömmel olvastam Sárik Péter facebook oldalán, hogy a Trió Bartók albumát 2020-ban Fonogram-díjra jelölték, drukkolok, hogy a díjat el is nyerjék, annál inkább, mivel az együttes zseniális Bartók-feldolgozásait élőben hallgathattam.
A Hat tánc bolgár ritmusban (Mikrokozmosz VI.) bolgár ritmusait sokféle módon lehet játszani – jegyezte meg Sárik Péter a miskolci koncertjükön – de, hogy ők mennyire szerették, amit játszottak, arról az előadásukat kísérő cinkos összekacsintások, és mosolyuk beszélt. Őket hallgatva, hol a Román népi táncokból a Bucsumi tánc lélekbe maró szomorú poézisét, az egyre izgalmasabbá, drámaibbá váló jazz-feldolgozás gazdag ritmusjátékát csodáltam, hol őszinte elragadtatással énekeltem a közönséggel a Gyermekeknek ciklusból a Hej, páva, hej páva kezdetű, feldolgozásra váró dalocskát. Lenyűgözött az Allegro barbaro zseniális jazz-átiratának a hangokkal, akkordokkal, ritmusokkal és hangsúlyokkal történő izgalmas játéka, lenyűgözött a Ne hagyj itt-kórusmű zseniális nagybőgő-, és zongoraimprovizációja, a „dobszívdobogással” kísért lecsendesedő dallam poézise, és meghatódva csodáltam az Este a székelyeknél szépségét, improvizációs gazdagságát.
Bartók zenéje és a jazz társítása nagyszerű ötlet. A Sárik Péter Trió alig várta, hogy leteljen a „tilalmi idő”, ameddig nem nyúlhattak a bartóki hagyatékhoz. Remélik, hogy jazzfeldolgozásaikkal Bartók csodálatos zenéjét azokkal is megszerette(the)tik, akik eddig idegenkedtek tőle. Miskolci koncertjüket az „örömzenélés” élményével hallgattam, remélve, hogy X Bartók műsorukkal egyszer majd Kolozsváron is „örömzenélnek” nekünk!
