(Borítókép: Barabási Albert-László fizikus, hálózatkutató, a Magyar Tudományos Akadémia külső tagja (b) átveszi a Bolyai János Alkotói Díjat Áder János köztársasági elnöktől (k) a Magyar Tudományos Akadémián tartott gálaesten. Mellettük Szabó Gábor, a Bolyai-díj Alapítvány kuratóriumának elnöke. Fotó: MTI/Szigetváry Zsolt)
Amikor Barabási Albert-László ambiciózus ifjúként Erdélyből útra kelt, hogy tudós világpolgárrá váljon, a hálózatok kutatása jórészt még feltáratlan területnek számított. Ma már pedig éppen a hálózatkutatóké a nemzetközi tudományos élet egyik legdinamikusabban növekvő világa – hangsúlyozta a köztársasági elnök köszöntőjében. Áder János szerint ennek a hálózatnak kiemelkedő csomópontjain egy magyar fizikusnak, Barabási Albert-Lászlónak és munkatársainak eredményeit találjuk.
A hálózatkutatás rövid idő alatt megtalálta az utat az elmélettől a gyakorlatig. Nélkülözhetetlen eszközzé lett a legkülönfélébb területeken: a társadalomkutatásban, az úthálózatok fejlesztésében vagy a terrorizmus elleni küzdelemben – mutatott rá Áder János. Mint fogalmazott, a hálózatokról megszerzett tudás révén jobban megérthetjük például a vírusok terjedését. Többet tudunk az ökoszisztémák összefüggéseiről. Hatékonyabbá tehetjük a cégek működését. Gyorsabb, pontosabb informatikai rendszereket építhetünk. A génhálók és idegsejthálók megértésével szemléletváltásra késztetjük - új, magasabb szintre emelhetjük az orvostudományt.
„A siker nem rólunk szól. A siker olyan elismerés, amit attól a közösségtől kapunk, ahová mi magunk is tartozunk. A siker kollektív mérőszám, amely azt mutatja meg, hogy az emberek hogyan reagálnak a teljesítményünkre” – idézte a köztársasági elnök Barabási Albert-László legutóbbi könyvének sorait.
Szabó Gábor, a Bolyai-díj Alapítvány kuratóriumának elnöke felidézte, hogy Barabási Albert-László nagyívű pályafutása a Hargita megyei Karcfalván indult, tanulmányait Romániában kezdte, majd az ELTE-n folytatta és a Bostoni Egyetemen doktorált. Nem sokkal később, 33 évesen már az Indiana állambeli Notre Dame Egyetemen tanított. Karrierjének egyik csúcsa volt 1999-ben a Science tudományos folyóiratban megjelent cikke, amely eddig 16 500 hivatkozást kapott. Jelentősége az volt, hogy rámutatott arra: a gyakorlatban számos olyan hálózat van, amely nem modellezhető az akkoriban használt Erdős-Rényi féle véletlen modellel.
A nemzetközi mércével is kiemelkedő kutató teljesítménye példakép lehet a következő kutatógenerációk számára – mondta Szabó Gábor.
Barabási Albert-László az elismerés átvétele után meglepetésnek nevezte, hogy ő kapta a díjat, mert, mint mondta: ha bármilyen teljesítményt nézünk, akkor rengeteg egyén van, akinek a teljesítménye kiváló és egymástól megkülönbözhetetlen.
Arról is beszélt, hogy miért fontos számára az elismerés: civil kezdeményezésként jött létre, az alapítók saját vagyonukból rakták össze a díjat, de közben bevonták a tudomány hiteles képviselőit, az MTA-t és az államot a legmagasabb szinten, a mindenkori köztársasági elnök részvételével. Ez az összefogás példaértékű lehet az ország számára és az ilyen összefogásokkal rengeteg társadalmi feszültség megoldhatóvá válik – mondta.
Felidézte azt is, ha gyerekként a tudományra gondolt valaki Erdélyben, akkor Bolyai Jánosra gondolt mindenki, a példakép mindig a híres matematikus, a meg nem értett zseni volt.
Barabási Albert-László kiemelte a tudományos közösségeknek, a kutatócsoportoknak a tudományos sikerekben játszott szerepét: mint mondta, minden fontos cikke ilyen közösségek segítségével születhetett meg. Hozzátette, hogy kutatótársa, Albert Réka is legalább ennyire megérdemelte volna ezt a díjat.
A hálózatkutató, akinek nevéhez olyan innovatív publikációk fűződnek, mint A hálózatok tudománya vagy a Villanások – a jövő kiszámítható, kitért arra is, hogy már dolgozik új könyvén, amelynek címe A tudomány tudománya lesz.
A kétévente odaítélt, most tizedik alkalommal átadott Bolyai-díj a rendszerváltás óta a legnagyobb presztízsű, magánszemélyek által alapított magyar tudományos elismerés. A Bolyai János matematikusról elnevezett díjjal azokat a magyar állampolgárságú vagy magyar származású személyeket támogatják, akik nemzetközi szinten is kimagasló eredményeket érnek el a tudományok területén.
A 100 ezer euróval járó díjat tizennégy tagú – a magyar tudományos élet kiemelkedő, elismert személyiségeiből álló – bizottság ítéli oda, amelynek elnöke a mindenkori köztársasági elnök.
