Új kutatási adalékok a bonchidai Bánffy-kastély történetéhez
A román és magyar nyelven összeállított A bonchidai Bánffy-kastély a kommunista időszakban című kötetet az Erdélyi Múzeum-Egyesület adta ki, és a Transylvania Trust Alapítvány projektje keretében az etnikumközi kapcsolatok hivatala támogatta. A kerekasztal-beszélgetéssel egybekötött könyvbemutatóra szép számban érkeztek érdeklődők. A beszélgetés résztvevőinek a kastélyhoz kötődő emlékei „az elmesélt történelem”, az oral history érdekes részleteinek bizonyultak.
A beszélgetést moderáló Hegedüs Csilla, a Transylvania Trust Alapítvány elnöke felvezetőjében emlékeztetett: a kastély barokk szobrainak egyes darabjait fej nélkül, megcsonkítva találták meg. Mint mondta, sokat gondolkodott azon, mi válthatta ki az emberekben ezt a mértékű haragot, miért bántak így ezekkel az alkotásokkal, hiszen Bánffy Miklós mindig segítette a helyi közösséget. Hozzátette: hálás a művészettörténészeknek, akik az ötvenes-hatvanas években a ledöntött szobrokat összeszedték. Ezeknek egy részét a történeti múzeum a Transylvania Trust gondokságába helyezte, több mint egy tucatnyit viszont a Babeş-Bolyai Tudományegyetem tart jelenleg is megőrzésében leltári tárgyként. Ezeknek különös történetéről korábbi cikkünkben részletesen beszámoltunk.
Ioana Rus-Cacovean elmondta: a bonchidai kastély történetének legtragikusabb évtizedeit mutatja be könyvében, amely a Nemzeti Örökségvédelmi Intézet (INP) archívumában talált iratok kutatására alapul.
Megtudtuk: az államosítást követően Bánffy Miklós birtokát és az épületegyüttest a mezőgazdasági minisztérium vette át, és a kastély a mezőgazdasági gép- és traktorállomás székhelyévé vált. Az INP archívumában talált levelezés tanúsága szerint a Miklós-szárny, az istálló, a konyhaépület még jó állapotban volt a SMAT beköltözésekor, akár az ajtók és ablakok jó része, az attika feletti szobrok is. A traktorállomás semmi karbantartási munkát nem végzett, sőt, engedély nélküli beavatkozásokat hajtott végre. A levelezésből kiderül az is: az akkori mezőgazdasági kamara kolozsvári fiókja, sőt a SMAT is le akarta bontatni a kastélyt, hogy építőanyagát felhasználhassa.
A művészettörténész a kolozsvári és a szamosújvári területi tanácsok és a műemlékvédelmi igazgatóság 1940 és 1986 közötti levelezése alapján megdöbbentő részleteket tárt fel. Ezekből kiderül, a műemlékesek többször sürgették a helyreállítási, javítási munkálatokat, de ezeket folyton halogatták.
A műemlékvédelmi igazgatóság többször kérte, utalják át a kastély igazgatását a mezőgazdasági minisztériumtól egy másik intézmény hatáskörébe – 1956-tól 1960-ig több levélben próbálták meggyőzni a Babeş-Bolyai Tudományegyetemet, az oktatásügyi és kulturális minisztériumot, sőt a Herbák János gyárat, vegyék át a kastélyt – sikertelenül. A Bukaresti Filmstúdió tett annyit, hogy az Akasztottak erdeje játékfilm forgatásakor fémállványzattal alátámaszttatta a tetőszerkezet egy részét.
A korabeli műemlékvédelem próbálkozásának nyoma a főépületben kialakított vasbetonfödém is. Virgil Pop műépítész rámutatott: ez a struktúra a mai műemlékvédelmi felfogás szerint oda nem illő, de lényegében ez tartotta a falakat. Jól ismert szarkazmusával megjegyezte: az ötvenes években nemcsak a „fekete sztálinizmus alatti” Romániában, Nyugat-Európában a modernizmus dívott, a barokk formákat nem tekintették értékesnek, és a barokkot illető pozitív hozzáállás nem jutott el idejében a kastélyban működő SMAT-hoz. Megjegyezte, a kilencvenes években egy alkalommal amiatt hívták ki Bonchidára, mert egy helyi roma egy értékes portálé jórészét ellopta, és a kárt a jegyzőkönyv írásakor műemlékesként meg kellett becsülje.
A kerekasztal-beszélgetés meghívottja volt Fazekas Zsolt lelkipásztor is, aki a bonchidai református egyház lelkészeként tevékenykedett 1991 és 1996 között. Elmesélte: a kastély megjelenése hetente változott, követni sem lehetett mi tűnik el. A hatóságok teljes érdektelenséggel viszonyultak a helyzethez. A rendezvényen egy volt bonchidai lakos is felszólalt, aki azt mondta: meglátása szerint nem harag, gyűlölet állt a rongálások hátterében, hanem egyszerűen a nemtörődömség.
A kastély leromlása több tényező sajnálatos összeadódásának eredménye – összegezték a beszélgetés résztvevői. Amint Fazekas Zsolt zárógondolatként kiemelte: amíg funkciója van, addig van remény, hogy hosszú ideig megmarad az utókor számára.
