Interjú Kelemen Hunor RMDSZ-elnökkel
– A parlamenti választások kampányidőszakában vagyunk. Az új típusú koronavírus-járvány miatti szigorított korlátozó intézkedések nagymértékben befolyásolják a kampányolás megszokott módját. Az RMDSZ kampánystratégiája hogyan tud igazodni ehhez a rendkívüli körülményhez?
– Most tanuljuk. Előzőleg, az önkormányzati választások idején és jelenleg is próbálunk alkalmazkodni az új helyzethez. A dolgokon mi nem tudunk változtatni, nem tudjuk a vírust meg nem történtté tenni, és ezért nyilván alkalmazkodunk a mostani szabályokhoz. A közvetett eszközök, a közvetett csatornák kerülnek előtérbe. Eddigi kampányaink során a rendezvények, a door to door, különböző közvetlen találkozók voltak hangsúlyosabban jelen a kampányban, ezek most háttérbe szorultak. Nem lehetséges sem kisebb, sem nagyobb rendezvényeket szervezni, ezért marad a média, az online, a közösségi oldalak, a szóróanyagok, az újságok, amiket az önkénteseink házhoz visznek. Így próbálunk elérni a választókhoz, és próbáljuk elmondani, hogy mi a mostani választásnak a tétje, ebben a nehéz időszakban is miért fontos, hogy ne adjuk fel a szabadságunknak azt a részét sem, hogy mi döntsünk arról, ki képviselje a közösségünket. Nyilván jelöltjeinket és programunkat is ezeken az eszközökön keresztül mutatjuk be. Senkinek nincs erről igazából tapasztalata, tudása, hogyan működik a kampány ilyen körülmények között, de gondolom, ma már Romániában is ezekkel az eszközökkel, ezeken a csatornákon keresztül a legtöbb választóhoz, a legtöbb magyar emberhez el lehet jutni.
– Már az önkormányzati választásokon sem a korábban megszokott módon folyt a kampány. Milyen tapasztalatot szereztek szeptemberben ebben a vonatkozásban?
– Azt tapasztaltuk, hogy igenis lehetséges az említett módon kampányolni, mert ezeket az eszközöket használják a választók. A választások után készítettünk egy online közvélemény-kutatást, amiből kiderült, hogy az emberek honnan értesültek, milyen forrásból tájékozódtak, mi motiválta őket, hogy részt vegyenek, vagy mi volt az oka, hogy távol maradtak a válsztásoktól. Ezeket a tapasztalatokat most ebben a kampányban próbáljuk kamatoztani. Erre nem voltunk sem mi, sem senki a világban felkészülve, mindenki most tanulja – a saját társadalmi szokásaihoz viszonyítva természetesen – ezeket a módszereket.
– A magyar szavazók közül többen román pártokra vagy román polgármesterjelöltre voksoltak az önkormányzati választásokon. Példa erre Kolozsvár, ahol sokan Emil Bocra szavaztak, egyrészt azért, hogy úgymond ne vesszen el a szavazatuk, másrészt, főleg a fiatalok kevésbé tartják már szükségesnek a nemzeti képviselet ügyét, és fontosabb számukra, milyen politikai célt fogalmaz meg az adott párt. Mennyire van létjogosultsága a magyarság szempontjából 2020-ban is az etnikai szavazásnak? Hogyan tud az RMDSZ mozgósítani?
– Először is néhány dolgot tisztázzunk az önkormányzati választásokról a tisztán vagy tisztábban látás végett. Az átszavazásnak nem kell olyan nagy jelentőséget tulajdonítani, mert nem volt olyan mértékű, mint ahogy egyesek ezt probálják ilyen vagy olyan eszközökkel vagy szándékkal felnagyítani. A választások előtti és utáni közvélemény-kutatásból is az derült ki, hogy az átszavazás semmivel sem volt nagyobb a román pártokra az önkormányzati választásokon, mint például a kétezres évek bármelyik választásán, vagy a kilencvenes évek második felében. Tehát ezt nem kell dramatizálni, átszavazás mindig volt. Ennek két oka van, különösen az ilyen vegyes vagy szorványosodó vidéken. Egyrészt az ember elsősorban a saját települését látja az önkormányzati választáson, nem látja a szomszéd települést, nincsen tétje a választásnak csak a saját települését és a megyéjét illetően, amelyben él, mert csak arról szavazhat. És akkor nyilván egy-egy településen azt is nézik az emberek, hogy a szavazatuk ne vesszen el, mert az csak ott érvényesülhet. Másrészt pedig, a távolmaradás okait nézve, a posztelektorális közvélemény-kutatásunkból visszaigazolódik, amit sejtettünk: az ötvenen túliak korcsoportjában nagyon sokan a betegségtől, a fertőzéstől, a járványtól való félelmet jelölték meg annak okaként, hogy nem mentek el szavazni. Ez volt első helyen és különösen városi környezetben hangsúlyosabb. Ezzel számolni kell, hogy van egyfajta félelem, óvatosság azokban az emberekben, akik a veszélyeztetett korcsoportba tartoznak.
Az etnikai szavazás 2020-ban sem cserélhető le semmi mással. A parlamenti választásoknál végképp nem. Az etnikai szavazás működni fog, működhet, mert a parlamenti választáson a tét teljesen más, mint az önkormányzati választáson. Itt már országos tétről beszélünk, és itt nem vesznek el a szavazatok. Akik a haszonelvű szavazás logikáját követik, azoknak a parlamenti választáson a szavazatuk nem vész el, mert a megyei majd országos kosárból RMDSZ-es mandátum lesz belőlük. Tehát azok is szavazhatnak nyugodtan az RMDSZ-re, akik ezt a logikát követik. Másrészt pedig a román pártoknak néhány retorikai fogásán túl a magyarság számára nincsen semmilyen meggyőző üzenete. Csak a múlt heti parlamenti szavazást említem a Trianon-törvényről: amikor a szavazás eredményét meg akartuk támadni az alkotmánybíróságon, akkor az USR-s politikusok megmondták, hogy ők ebben nem lesznek partnerek, nem írják alá az alkotmánybírósági keresetet, és a liberálisok is kifaroltak e mögül. Látszik tehát, hogy amikor valóban oda kell tenned magad, s nemcsak a szavakat kell fűzni egymás után, hanem tettekkel kell bizonyítani, akkor a magyar közösség mellé ezek a román pártok egyáltalán nem hajlandók odaállni. Másrészt meg azt láttuk, hogy a múltkori európai parlamenti választásokhoz képest mind a PNL, mind az USR támogatottsága a magyar közösségen belül jelentősen lecsökkent, és ez az ilyen típusú cselekedetnek, magatartásnak köszönhető. Tehát én nem féltem az etnikai szavazást 2020-ban sem éppen azért, mert hiteles, bátor és tettekben visszaigazolt programja a román pártoknak a magyar közösség irányába az etnikai identitás megőrzésével kapcsolatosan nincsen, és 2020-ban nem is lesz.
A parlamenti választásokon az országos érdekképviselet biztosítása a tét, nem pedig adott település polgármesterének vagy önkormányzati testületének a megválasztása. Ez a parlamenti jelenlétről szól, ezért a tét országos, teljes nemzeti közösségi tét. Úgy szoktam még fogalmazni, hogy az a szabadság, amit megszereztünk és amely a választásokkor abban nyilvánulhat meg, hogy eldöntjük, négy évig kire bízzuk a közügyek intézését, az a szabadság nem átruházható és nem feladható. Tehát aki nem megy el szavazni, lemond erről a szabadságáról, mert mások fognak helyette dönteni, és döntés így is, úgy is születni fog. Ha pedig mások döntenek helyettünk, az azt jelenti, nem viselkedünk szabad, észszerűen gondolkodó emberként. Tudom, hogy a választásokhoz érzelmekre is szükség van, a választások érzelmekről is szólnak: ilyen értelemben azt gondolom, a jelölteknek a tudása, kvalitásai, megbízhatósága, az eddigi teljesítménye és a program lehet az a plusz, ami a választáskor még szükséges. Szóval: jelöltek, program, kampányüzenetek és az a jövőkép, amit mi felrajzoltunk a mozgósításhoz, gondolom, megadja a szükséges keretet.
– A posztelektorális közvélemény-kutatás még mire hívta fel a figyelmet? Ha megfigyelhető volt, hogy egyeseknél a járványtól való félelem befolyásolta a szavazáson való részvételt, akkor most az RMDSZ hogyan nyugtatja meg a szavazókat, hogy egészségügyileg veszélytelen lesz a december 6-ai parlamenti választáson való részvétel?
– A közvélemény-kutatás eszköz, sohasem cél. Azért van, hogy megértsünk folyamatokat, lássuk a változó társadalmi körülmények között a választóink elvárásait. Még nincs teljes feldolgozottsága a felmérésnek, de látjuk, hogy mi változott, tapasztaljuk a mindennapokban, illetve tudományos módszerekkel is próbáljuk megérteni a változásokat és azok mozgatóját. Ami a szavazás napját illeti, továbbra is fenntartom azt az álláspontomat, hogy nem fertőződünk meg a rövid időszak alatt, amit a szavazókörzetben és a szavazófülkében eltöltünk, betartva az intézkedéseket, amelyeket a szakemberek javasoltak és a kormányzat kötelezővé tett. Ezt az önkormányzati választások is visszaigazolták. Európa-szerte nem volt választás a legtöbb országban, és bebizonyosodott, hogy a helyzet semmivel nem jobb, mint Romániában, sőt vannak államok, ahol nagyobb a fertőzéses esetek száma, mint itt. Tehát nem igaz, hogy a választások napja, a szavazás pillanata bármiféle kockázattal járna. Ismételten el kell mondanunk, hogy az önkormányzati választások nagyon jól meg voltak szervezve és biztonságosan lehetett szavazni, semmilyen kockázata nem volt a megfertőződésnek senki számára.
– Mi a szövetség álláspontja a kormány legutóbbi intézkedéseiről, hogy bezáratták az oktatási intézményeket? A gazdaságot, a kisvállalkozókat érintő intézkedéseket hogyan értékelik?
– Nem tartjuk helyesnek, sőt rossznak tartjuk a kormányzat azon döntését, hogy bezáratta az iskolákat, az egész országban egyformán kezelte az oktatási intézményeket, olyan településeken is, ahol alacsony a fertőzési szám vagy nincs fertőzési gócpont. Ezt az elkövetkező időszakban újra kell gondolni. Mi azt kértük a kormányzattól, hogy legalább az elemi és általános iskolákban, ha lehetséges, akkor a személyes jelenlétet vezesse vissza, akár úgy, hogy a pedagógusokat hetente gyorsteszttel teszteljék, és további olyan intézkedéseket hozzanak, amelyek a pedagógusok és a gyerekek biztonságát előtérbe helyezik, mert nem lehet nulladikosokat, általános iskolásokat online oktatni. Szükséges, hogy a pedagógus irányítsa, vezesse, kiigazítsa, segítsen a gyerekeknek. Lehetne hibrid rendszert is bevezetni, mint ahogy más államokban is tették, például nyolcadiktól felfele online oktatás zajlik, de elemiben nem. Mi nagyon elhibázottnak tartjuk, hogy kockára tesznek még egy tanévet és egy nemzedéket ezáltal, mert az online oktatást nem lehet a személyes jelenléttel zajló oktatás helyébe tenni. Arról nem is beszélve, hogy nem áll mindenkinek a rendelkezésére olyan kommunikációs és technikai eszköz, amellyel az online oktatásba be tudjon kapcsolódni, és ezt sem vette tekintetbe a kormány. Nem volt elég hét-nyolc hónap arra, hogy ellássa az iskolákat és a diákokat a szükséges felszerelésekkel, vannak olyan települések, ahol nincs internet sem. Kiesik egy egész nemzedék és ez katasztrofális következményekkel jár. A digitális tartalom nem létezik, a pedagógusokat erre nem készítették fel, mindenki rögtönöz, és sorolhatnám tovább a sok problémát, ami itt az online oktatással jár. Képzeljük el azt a többgyerekes családot, ahol három-négy gyerek van egyszerre online oktatásban, kettő-három általános iskolás, elemis – azokat ki fogja felügyelni, van-e infrastruktúra? Mindezt a kormány nem gondolta át, ez a legrosszabb döntés, amit hozhatott. Nézzük meg például Németországot, Magyarországot, Ausztriát, az európai államokat: kilencvenöt százalékban vagy a hibrid oktatást vezették be, vagy csak azt az iskolát zárták be, ahol gócpont alakult ki és azt sem beláthatatlan ideig, hanem két hétig, amíg vissza lehetett engedni a diákokat az iskolákba.
A piacok bezárása esetén is azt látjuk, hogy a kormány ezt is elhamarkodottan döntötte el, és az önkormányzatok pillanatok alatt megtalálták a megoldást, hogy ne kelljen kivenni az emberek, a közösségek életéből azt az intézményt, ahol a többség bevásárol. A kistermelők és a közösség között a kapcsolatot így nem lehet felszámolni. Mert közben a nagy bevásárlóközpontokat, amelyek mindig zárt térben vannak, azokat nyitva tartják. Ez is elhibázott intézkedése volt a kormánynak, arról nem is beszélve, hogy különböző ágazatokat nagyon megkésve vagy egyáltalán nem segített, és nem csak a HoReCa-ról (szállodák, vendéglők, kávézók) van szó, hanem azokról a kis- és közepes vállalkozásokról, amelyek ezt az időszakot a leginkább megsínylik. Túl sok bürokratikus intézkedést vezettek be, a kormány nem volt felkészülve, és nem is volt képes az utóbbi hónapokban kezelni a helyzetet, amivel a járvány jár. Legalább a pozitív példákat megszívlelhette volna, de úgy tűnik, nem volt sem indíttatása, sem elég szakembere erre.
– Létrejött a megállapodás az RMDSZ és az Erdélyi Magyar Szövetségbe (EMSZ) tömörülő két magyar politikai alakulat, az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) és a Magyar Polgári Párt (MPP) között. Ez az egyezség csak a választásokra szól, illetve mennyire lesz hosszabb távú?
– Az ilyen típusú együttműködéseknek, megállapodásoknak van egy 11-12 esztendős története. Először 2008-ban próbálkoztunk, akkor nem sikerült, de 2009-ben már sikerült megállapodnunk az európai parlamenti választások kapcsán, majd 2014-ben és 2016-ban ismét. Megvan a versenynek az ideje, és megvan az együttműködésnek az ideje. A parlamenti választások az összefogásnak és együttműködésnek az ideje, ezt így mondjuk már több ciklus óta és mindig bebizonyítottuk, hogy képesek vagyunk megállapodást kötni, együttműködni. A 2020-as megállapodás annyiban különbözik a 2016-os időszaktól, hogy ennek az Erdélyi Magyar Néppárt is a része, mert az EMSZ még nem létezik, ez csak szándék a részükről, hogy egy ilyen jogi entitást hozzanak létre a fúziót követően. Mi elfogadtuk, hogy bár nincs ma ilyen bejegyezve sehol az országban, hogy Erdélyi Magyar Szövetség, de ha ők így akartak tárgyalni, akkor azon mi nem akadhattunk fenn. Tehát ez az összefogás és együttműködés most teljes, azt várja el tőlünk az erdélyi magyar közösség nagyon nagy része, hogy akkor, amikor a közös dolgainkról van szó, a rivalizálást, a versenyt tegyük félre és az együttműködést, az összefogást helyezzük az első helyre a közösség érdekeit képviselve. Itt érdekképviseletről, nem érzelmi képviseletről van szó. Mi érdekképviseletre vállalkoztunk. Ilyenkor, a verseny után az arányokat látva, a matematikai tényeket is figyelembe véve, azon bizonyos mértékben túllépve, mi azt a javaslatot fogadtuk el, hogy két befutó heyet ajánlunk, egyet az EMNP-nek, egyet az MPP-nek az RMDSZ listáin, és ők ezt elfogadták. Az együttműködés nem a választás napjáról szól, hiszen az MPP-vel a 2014-es és 2016-os együttműködésünk a parlamenti ciklusra vonatkozott. Végig együttműködtünk a kollégákkal a parlamentben és minden olyan kérdésben, ami a közös parlamenti képviseletet jelentette. Ez így lesz most is. 2020. december 6. után kezdődik az együttműködés tartalmi része és a parlamenti munka, ha megkapjuk a bizalmat. Ez azt jelenti, hogy mindennap a közösségi érdekekért együtt dolgozunk, és ez így van rendjén, így helyes, hiszen másképp nem lenne értelme és nem lenne tartalma egy ilyen együttműködésnek. Az együttműködésünk tehát 2020–2024-re szól, és a közös érdekképviseletet jelenti a parlamentben, önkormányzatokban és nemzetközi partnereink előtt is, ahol erre lehetőség van.
– Milyen a kapcsolata az RMDSZ-nek a Nemzeti Liberális Párttal (PNL), valamint a Mentsétek meg Romániát Szövetséggel (USR), illetve egy esetleges kormányzati szerepvállaláshoz hogyan viszonyul az RMDSZ?
– A kapcsolatunk kollegiális. Az önkormányzatokban már látszik, hogy az együttműködések miként alakultak. Kolozsváron, Kolozs megyében például ennek jó hagyománya van és ez valóban partnerséggé erősödött. Ezért köszönet Emil Bocnak, Alin Tişének meg a helyi RMDSZ-es kollégáknak, Csoma Botondnak is, mert mindig megtalálták a lehetőséget, hogy az együttműködést erősítsék. Vannak még ilyen megyék Erdély-szerte, ez így van rendjén, hiszen ez a választói akaratot és a helyi közösség érdekeinek az érvényesítését helyezi előtérbe.
A miniszterelnökkel nekem most már kollegiálisnak mondható a kapcsolatom, régebb hűvösebb volt a viszonyunk, de most már szoktunk beszélgetni, persze a politikában ezt mindig a saját helyén kell értelmezni s látni. A lényeg az, hogy bármikor elérjük egymást és bármikor szóba tudjunk állni. Az elmúlt hónapokban néhány kérdésben is egyezségre tudtunk jutni, ez fontos. Az USR-vel is hasonlóan kollegiális a viszonyunk. Nyilván ők a politikai palettán ma a mindenki ellen elvet képviselik mindenekelőtt, mert úgy gondolják, hogy ez jó politikai taktika. Van, akivel szorosabb a frakciókban az együttműködés, van, akivel nehezebb. Igazából én még nem látom azokat a súlyos kérdéseket, problémákat, amelyekben ne lehetne velük leülni és megegyezni, konszenzusra jutni.
A párbeszédet nem lehet megspórolni, nem lehet másra kiváltani a politikában, a mi esetünkben meg végképp nem, hiszen így élünk évtizedek óta, hogy próbálunk a többség képviselőivel párbeszéden keresztül valamilyen eredményt felmutatni. A politikának a lényeges eleme az, hogy a hatalom gyakorlására készül mindenki. Nincsen olyan politikus - vagy ha van, akkor azt rögtön el kell felejteni -, aki azért gyűjti a szavazatokat, hogy utána kizárólag ellenzékben üljön. És ezt nem kell szégyellni, ez nem ördögtől való. A polgármesterjelölt is azért indul a választáson, hogy polgármester legyen és gyakorolja a helyi önkormányzatban a végrehajtó hatalmat. A pártok is azért indulnak a parlamenti választásokon, hogy amennyiben bizalmat kapnak a szavazóktól, a végrehajtás részeivé váljanak, és a törvényhozás mellett a végrehajtáson keresztül érvényesítsék a programjukat. Az RMDSZ is mindig azt mondta, hogy a kormányzati eszközt nem utasítja el, azt fontosnak tartja. Többször voltunk már kormányon eddig, és sokszor voltunk ellenzékben, illetve többet voltunk kormányon kívül az elmúlt harminc évben, mint a kormányzatban, ott legutóbb 2014-ben. 2020-ban is azt mondjuk, hogy amennyiben lehetőség lesz, akkor a kormányzati eszközzel élni fogunk. Nem mindenáron és nem minden körülmények között. Amennyiben vannak feltételek, olyan partnerek, akikkel lehetséges a közös kormányzás, akkor ettől nem zárkózunk el 2020-ban sem, mert megtapasztaltuk, hogy a kormányon belül a magyarellenes szándékokat, kezdeményezéseket is könnyebb visszafogni. Megtapasztaltuk azt is, hogy a közösségi érdekeket is könnyebb érvényesíteni, hogy több eszköz van az ember kezében a kormányon belül. Meglátjuk december 6-a után, hogy mi történik. A kormányzati eszközt tehát fontosnak tartjuk, használni szeretnénk, amennyiben lehetőséget kapunk rá, de a bármilyen áron történő kormányzás nyilván nem opció.
– Arra gondoltak-e, hogy mi legyen, ha nem sikerül elérni a parlamenti bejutáshoz szükséges küszöböt?
– Nekünk ilyen opciónk nincsen. Nem is öt százalékról szoktam beszélni, hiszen ha akarjuk – Kós Károly Kiáltó szójából az akarjukat emelem ki –, akkor lehetséges, hogy erős képviseletet biztosítsunk és építkezzünk. Csak akarni kell. Az 500 ezer szavazat olyan egység, amit, ha akarunk, el tudunk érni, volt annál több is, kevesebb is. Legutóbb a parlamenti választásokon nem sokkal voltunk az 500 ezer allatt, az arányos parlamenti képviseletet az is tudta biztosítani. Tehát ezt kell megcélozni, és a kampányban nincsen semmilyen B forgatókönyv. Ez nem lehet opció az erdélyi magyarság számára.
– Elméletileg négy csendesebb évnek kellene következnie, amikor lehet ismét építkezni, újraépíteni. Mit tervez az RMDSZ megvalósítani?
– Két nagy eleme van a választási programunknak. Az egyik az, amit harminc éve folyamatosan képviselünk: a nemzeti, etnikai identitás megőrzése, újratermelődése, megerősítése, az ahhoz kapcsolódó intézményekkel együtt. Ez adja az RMDSZ egyik lényeges vonását, hiszen a magyar érdekképviselet ilyen értelemben egy etnikai képviselet, és ezt a következő négy esztendőben ismét komoly kihívások fogják érni, mind az anyanyelvhasználatot, az anyanyelven való tanulást, mind a szimbólumhasználatot illetően. Ezt a programelemünket megerősítve, és nyilván amit eddig elértünk, valamint az újabb kihívásokra is válaszokat keresve, továbbvisszük. A programunk másik eleme a modernizációról szól, az életfeltételek megteremtéséről, azok javításáról, mindarról, ami itt ma a polgárokat foglalkoztatja. Ezen a téren első helyen a munkahelyek vannak, második helyen az egészségügy, a biztonság – a lét és egészség biztonsága: legyenek munkahelyek, az emberek ne veszítsék el az állásaikat, legyen gazdasági növekedés, kiszámítható, tervezhető élet. Ez a két legfontosabb prioritás. Mi kell a munkahelyekhez? Infrastruktúra. Románia előtt óriási lehetőségek állnak, ha végre véget érne a politikai krízis és lenne egy építkezésre alkalmas parlamenti többség a kormány mögött. Akkor lehetne például autópálya-építésben hihetetlenül jó eredményeket felmutatni, vasút, kikötő – minden, ami nagy infrastruktúra és ami kell a nagyberuházásokhoz. Mindegy, hogy nagyberuházásokról vagy kis- és közepes vállalatokról beszélünk, ha nem tudod a termékedet elszállítani, eljuttatni a fogyszatókhoz, akkor soha nem tudsz előrébb lépni. Másrészt ott van a mezőgazdaság és az élelmiszeripar – mindenki próbálja csökkenteni a függőséget. Románia számára itt ismét nagy lehetőségek vannak, azokat a kis- és közepes vállalkozásokat meg nagyvállalatokat is kell segíteni, amelyek az élelmiszeriparban új munkahelyeket teremtenek, új technológiával feldolgozzák a mezőgazdasági termékeket, hogy Románia csökkentse függőségét. Az egészségügy prioritás lesz, hiszen enyhíteni kell főleg a sürgősségi osztályokon, növelni kell a betegellátást, mert a járványnak még nincs vége, és nem tudjuk milyen kihívások jönnek. A gyógyszeriparra külön hangsúlyt fektetnék, mert az sem helyes hogy az alapvető gyógyszereket be kell hozni külföldről, miközben Romániának Kolozsváron, Jászvásáron, Bukarestben jó lehetőségei voltak arra, hogy a gyógyszeriparát megerősítse. Minden magát komolyan vevő ország, nemzet ezekre a területekre a következő időszakban óriási hangsúlyt fektet. Továbbá az oktatásba nagyon sokat be kell fektetni, ezt Románia az elmúlt időszakban elhanyagolta, én itt ragaszkodom a 6%-os GDP-arányos költségvetéshez, a kutatás esetében pedig az 1%-oshoz, hiszen kutatás nélkül nincs fejlődés. Ezeket a területeket emelném tehát ki prioritásként: egyrészt nemzeti identitás megőrzése, másrészt fejlődés, munkahelyek biztonsága.
