– Mióta szolgál Várfalván?
– Húsz éve vagyok a pályán, Várfalva a harmadik gyülekezetem. Lelkészi szolgálatomat a Kis-Küküllő menti Ravában kezdtem, ahol két és fél évet voltunk, majd Nyárádgálfalván három és fél évet szolgáltam. Várfalván 2011. szeptember 15-e óta élünk a családommal, feleségemmel és két lányunkkal. A nagyobbik lányunk fél éves volt, amikor ideköltöztünk, a kisebbik már itt született. Tehát idén szeptemberben lesz 15 éve, hogy a Erdélyi-érchegység lábánál, Aranyosszék – számomra – legszebb fekvésű falujában élünk, ahol az erdő csak pár lépésnyire van a parókiától, s az Aranyos folyó kőhajításnyira folyik. Tavasszal a falu gyümölcsöskertté változik, ahol a Vártető, az Ibla forrás, a Jósika-kastély, a Várkút a régi idők szép emlékeikről regélnek. Ebben a faluban találtunk otthonra lelkészi családként, s talán nem véletlen, hiszen a falu fekvése, a hegyek közelsége és szépsége kicsit pótolja azt a tájat, amely szülővárosomat, Nagybányát körbeveszi. És ebbe a természeti szépségbe tökéletesen illeszkedik az Árpád-kori unitárius templomunk szépsége és méltósága, amely 2020-ra nyerte el jelenlegi formáját, hiszen 2018 és 2020 között európai uniós pályázati forrásból, magyar kormánytámogatással, a hívek áldozatvállalásából teljességében felújítottuk/restauráltuk. Jóleső érzés fog el minden alkalommal ebbe a templomba belépni, szolgálatot végezni, hirdetni Isten dicsőségét.
– Mekkora az unitárius közösség a településen?
– A Várfalvi Unitárius Egyházközség lélekszáma 2026. január 1-jén 364 lélek volt, ez magába foglal mindenkit, a megkeresztelt gyermektől a legidősebb egyháztagunkig. Természetesen ez nem azt jelenti, hogy mind a 364 egyháztagunk Várfalván él, hiszen egyesek életvitelszerűen évek óta külföldön tartózkodnak abban a vágyban/reményben/elképzelésben, hogy majd hazaköltöznek Várfalvára. Mások Erdély különböző városaiba telepedtek le, de számukra fontos a szülőfalujukhoz való kötődés, ezért ragaszkodnak ahhoz, hogy itt tartsuk nyilván őket.
– Hány keresztelő, illetve temetés van a faluban egy évben, például az elmúlt öt évre visszamenőleg?
– Ha statisztikailag vizsgáljuk az egyházközségben zajló folyamatokat, akkor az elvégzett szertartások elég hű képet adnak a demográfiai folyamatokról. Várfalva is jól tükrözi azt a képet, amely jellemző általában a falvainkra, az elöregedés, a népességcsökkenés, a fiatalok elvándorlása. Bár ez utóbbi, hála Istennek picit megtorpanni látszik nálunk. Amióta lelkész vagyok, de ezt talán a legtöbb lelkész elmondhatja, sokkal többet temetek, mint ahányat keresztelek. A legtöbb elhalálozás a Covid-járvány ideje alatt volt. Ha az elmúlt hat évet nézem, azaz 2020 és 2025 között, elmondhatom, hogy volt hat esketés, valamint húsz gyermeket kereszteltünk. Ez a szám bizakodásra és reménységre ad okot, és megváltozni látszik az a felfogás, hogy „egy gyermeket vállalunk, s annak adjunk meg mindent.” A legtöbb fiatal család már kétgyermeket vállal, de vannak háromgyermekesek is Várfalván. Konfirmációi szertartás két évente volt, mert összevontunk két nemzedéket: összesen tizennégy ifjú tett vallást hitéről. A legszomorúbb statisztikai adatunk a temetési szertartásokból derül ki: 2020 óta az évi átlag megközelíti a 11-et, összesen 65 temetést végeztem, látható, hogy ezek száma több mint háromszorosa a kereszteléseknél.
– Miben látja az egyház szerepét ebben a közösségben?
– Az egyház a közösség életében központi szerepet tölt be, elsődleges feladata a vallásos hit ébrentartása, gyermekeink, ifjaink vallásosságra, igényességre való nevelése, az öregek és a betegek lelki gondozása. De természetesen, mint népegyház, szerepünk túlmutat a hitéleten, hiszen ma falun egyedül az egyház rendelkezik stabil jelenléttel, miközben az orvosok, a tanárok, a pedagógusok nagy része csak ingázik falura, de nincs jelen a település lelki, kulturális és társadalmi életében. A faluban, a gyülekezetben zajló rendezvények, események, ünnepi megemlékezések legtöbbször az egyházközség szervezésében történnek: március 15-e, anyák napja, öregek vasárnapja, jótékonysági kosaras bálok, gyermektábor. Igyekszünk családi programokat is szervezni, mint húsvéti tojásírás, karácsonyi-, adventi koszorú- és ajándékkészítés, buszos honismereti kirándulás. Ezek mind olyan események, amelyek erősítik és építik a közösségünket. Lelkészként azt tapasztalom, hogy a koronavírus járvány után megnőtt az igény a közösségi rendezvények iránt.
– Hogyan változott a falu azóta, amióta ön szolgál?
– Várfalva hagyományosan zöldségtermesztéssel foglalkozó vidék, az országban itt található az egyik legjobb és legvastagabb termőföld, de az elmúlt tizenöt évben itt is változást észleltem. Sajnos, negatív értelemben, mezőgazdasági szempontból. A község határában megépülő erdélyi autópálya-csomópont gazdasági és ipari fellendülést hozott a vidéknek, ipari parkok létesültek, sok új munkahely jött létre a környéken. Ma már Várfalva községből tudomásom szerint minden reggel hat-hét busz szállítja az embereket munkába. Ez azt eredményezte, hogy nagyon sokan felhagytak az egyre kevésbé kifizetődő és egyre költségesebben termelhető, a termékeket a piacokon nehezen értékesíthető hagyományos mezőgazdasággal. Ahol egykoron, amíg a szem ellátott, zöldség, aranyosszéki „veres hagyma” termett, most kukorica, napraforgó, repce van vetve. Egyesek azonban a nehézségek ellenére sem adják fel, és jól is teszik, megpróbálnak alkalmazkodni, primér árut termelni fóliában, pályázni, fejlődni. Dolgos kitartó emberek lakják Várfalvát. Szép számmal vagyunk, akiknek fontos az unitárius hitünk, életünket a keresztényi értékek határozzák meg, s mind aktív résztvevői vagyunk az egyházközségi életünknek. Örömmel és bizalommal tekintek így a jövőre, hogy van és lesz, aki mindezt továbbvigye, közösséget építsen, s megtartson a jövő számára.
