Illyés Gergely: Feszültségcsillapító szerepe van az RMDSZ-nek a koalícióban
Az idei év politikai, gazdasági értelemben is feszültségekkel terhelt időszak volt: a költségvetési hiány kezelésére hozott megszorító intézkedések miatt elakadtak, vagy leálltak nagyberuházások, fejlesztések, a gazdasági növekedés megtorpant, a társadalmi feszültség, az állami intézmények iránti bizalmatlanság – különösen a Recorder oknyomozó portál által nyilvánosságra hozott, az igazságszolgáltatást átszövő problémákról szóló dokumentumfilm után – növekszik. Illyés Gergely politikai elemzővel arról beszélgettünk, hogy meglátása szerint milyen változások várhatók jövőre a romániai belpolitikában, milyen tényezőkkel, körülményekkel függenek össze ezek a változások.
- Hogy látod, milyen változások várhatók a romániai belpolitikában, megmarad-e a négypárti kormánykoalíció?
– Most így év végén az látszik, hogy a kormánykoalíció pártjai között növekszik a feszültség; november közepéig el kellett volna fogadni a 2026-os költségvetést, de ez nem történt meg, sőt a legújabb hírek szerint csak februártól van erre reális esély. A parlamenti erőviszonyok alapján ez a kormánykoalíció együttműködésre van ítélve, de az látszik, hogy rengeteg szakpolitikai kérdésben, konkrét gazdaságszervezési, adópolitikai kérdésben egyszerűen nem egyeznek az álláspontok – ennek folytán az egyik nagy kérdés pontosan az, hogy miként lehet ezeket az eltérő nézeteket kiegyensúlyozni.
Másik fontos kérdés, hogy miként rendeződnek az igazságügyben dúló „viharok”. A bírák és ügyészek nyugdíjtörvényét illetően már többször nekifutott a kormánykoalíció a rendezésnek. Mint tudjuk, a kormány december elején második alkalommal is felelősséget vállalt a bírák és ügyészek nyugdíjazásának feltételeit módosító törvénytervezetért, de a Legfelsőbb Semmítő- és Ítélőszék – újra – az alkotmánybíróság elé utalta a jogszabályjavaslatot vizsgálatra, amelyet már egyszer, formai okokra hivatkozva alkotmányellenesnek minősített. A taláros testület várhatóan december végén hozza meg újra döntését a törvénytervezetet illetően, amely egyebek mellett növelné a bírák és ügyészek nyugdíjkorhatárát, illetve szigorítaná a szolgálati időre vonatkozó feltételeket. Az alkotmánybíróság döntése meghatározó lehet, hiszen ha megint megakadályozza ezt a törvénycsomagot, akár a koalíció politikai legitimációja is megkérdőjeleződhet.
Politikai szempontból a 2025-ös év is tulajdonképpen a 2024-es esztendőnek a meghosszabbítása volt, hiszen az államfőválasztás megismétlésével 2025 első fele a 2024-es választási év jegyében telt. Meglátásom szerint 2026 az idei év konfliktusait viszi tovább. Nem sikerült, és év végéig nem is sikerül lezárni minden nézetkülönbséget, ezért szerintem a következő esztendő nehéznek ígérkezik. És ennek a már említett szempontok mellett a másik oka az, hogy a PSD sokat veszített népszerűségéből. Minden felmérés alapján a korábbi, 30 százalék fölötti szintekről 20 százalék környékére esett vissza. Úgy tűnik, hogy a szavazói egy jó része a Románok Egyesüléséért Szövetséghez (AUR) igazolt át már a tavalyi választásokon is, mint ahogyan a 2025-ös elnökválasztás alkalmával is. A szociáldemokraták politikai célja márpedig az, hogy a 2028-as választási évig ezeket a szavazókat valamilyen formában visszaszerezzék, politikai döntéseiket, lépéseiket a jelek szerint ez határozza meg.
A PSD az USR-vel csatázik, az AUR kivár
Jelenleg sok olyan hang van a PSD berkeiben, amelyek a koalícióból való kilépést támogatnák. Én ezt nem tartom valószínűnek, de attól még a feszültség fennáll; a „kormányon vagyunk, de úgy viselkedünk, mintha ellenzékben lennénk” hozzáállást a PSD vélhetőleg megpróbálja fenntartani a következő időszakban is. Úgy tűnik, ezt a stratégiát látják célravezetőnek annak érdekében, hogy legalábbis a szavazóik egy része visszatérjen hozzájuk. Nem tudjuk, mennyire lesz ez sikeres, de ebbe a stratégiába bele van kódolva, hogy folyamatosak lesznek az ellentétek a kormánykoalíción belül.
A PSD-nek az elmúlt nyolc-tíz évben a legnagyobb politikai ellenfele az USR volt és úgy tűnik, hogy ezt a szembenállást próbálják erősíteni, dacára annak, hogy ugyanannak a kormánykoalíciónak tagjai. Az ellenzékben levő AUR-t illetően viszont nem tanúsít ilyen harcos kiállást a PSD, valószínűleg attól félnek, hogy ha élezik az ellentéteket a szélsőséges párttal, az tovább erodálja majd az ő népszerűségüket. Ugyanakkor az a tény, hogy a PSD most olyan párttal próbál szembehelyezkedni, amely koalíciós partner, bizonyosan nem tesz majd jót a kormány stabilitásának, és sok konfliktust vetít előre a 2026-os évre is. Egyelőre még a felmérésekben nem nagyon tükröződik vissza ennek a stratégiának a sikere, de majd meglátjuk, hogyan alakulnak a dolgok tovább.
- Több nagyvárosban egymást érték az elmúlt időszakban a tüntetések a Recorder dokumentumfilmje nyomán, amely rámutatott többek között arra, hogy a romániai igazságügyi rendszer működését belső érdekcsoportok irányítják, hogy a bírói döntéshozatal korántsem befolyásmentes és a valóban nagy korrupciós ügyeket hagyják elévülni. Szeretnek ezek a társadalmi megmozdulások kifulladnak, vagy ez a folyamat még tovább gördülhet?
– Az igazságszolgáltatás reformja több éven keresztül nagyon fontos pontja volt a politikai napirendnek. Ezelőtt hét-nyolc évvel százezres tüntetések voltak, a mostani demonstrációk azért ahhoz képest sokkal kisebbek. 2022-ben sikerült elfogadni az igazságügyre vonatkozó törvények módosított változatát, és akkor úgy tűnt, hogy ez mindenki számára megfelelő. Egyik eredménye ezeknek a módosításoknak az volt, hogy az igazságügyi rendszernek a belső szervezési kérdéseit visszautalták a rendszer vezető testületeihez, és a politikai szférát háttérbe szorították.
Az igazságügyi rendszernek belülről kellene változnia
A gond viszont az, hogy ezek a kívülről indított folyamatok, ahogy a Rekorder dokumentumfilmje is illusztrálja, nem oldották meg az igazságügyi rendszer korrupciójának a problémáit. Véleményem szerint a megoldás kulcsa továbbra is a rendszeren belül van – az utcai tüntetések azonban nem az igazságügyi rendszer vezetőire helyeznek nyomást, hanem a politikai szférára. Minél nagyobbak lesznek az utcai tüntetések, annál nagyobb a társadalmi nyomás a politikumon, hogy újra beavatkozzon az igazságügy működésébe, miközben korábban pontosan az volt a követelés, hogy ezt ne tegye.
Úgy tűnik, nem oldotta meg a kérdést az, hogy a politikum kivonult erről a térfélről, és jövő zenéje, hogy meddig engedi még a politikai szféra, hogy az igazságügyi rendszer belülről oldja meg a problémáit. Én az utcai tüntetéseknél sokkal nagyobb nyomásnak érzem azt a rengeteg tiltakozó felszólalást a bírák és az ügyészek részéről, amely megjelenik a nyilvánosságban. Látok arra esélyt, hogy a rendszer belülről is tud változást elérni, hogy ezt a fajta vezetőséget adott esetben le tudja váltani. Szerintem nem feltétlenül lenne jó, ha újra a politika fogja ezt a helyzetet megoldani; az lenne a megfelelő, ha adnának esélyt az igazságügynek, hogy önmagát szabályozza.
Az AUR uralja a szélsőséges pártok térfelét
- A szélsőséges politikai alakulatok szerinted még erősödhetnek a közeljövőben?
– Az AUR-on kívüli kisebb szélsőséges politikai alakulatok, mint a Fiatal Emberek Pártja, vagy az SOS Románia nagyon meggyengültek, sőt a szétesés szélére sodródtak. A POT a felsőházi frakcióját el is vesztette, és ezeknek a törvényhozóknak csak egy része csatlakozik az AUR-hoz – vannak, akik függetlenek maradnak. Ezeknek a képviselőknek és szenátoroknak a száma egyébként növekszik a parlamentben – adott esetben akár a kormányoldal is be tudná őket vonzani. Egyelőre úgy tűnik, az AUR jár inkább sikerrel ezen a téren.
Jelenleg az AUR negyven százalékos népszerűségi mutatója arra utal, hogy úgymond lenullázta a másik két kisebb pártot. Emellett, az AUR-nak kedvez az is, hogy Călin Georgescu a bírósági ügye miatt valószínűleg a politikai szférán kívül fog maradni. Ő még mindig népszerű figura ebben a körben, de politikai szinten nem nagyon tud labdába rúgni, hiszen nagyon komoly vádakat emeltek ellene. Úgy gondolom, hogy George Simionnak és az AUR-nak ez csak jó, mert ha valaki veszélyeztette „egyeduralkodásukat” ezen a térfélen, akkor az pontosan Georgescu volt. Nyilvánvalóan, ezt az ellentétet nem akarják a nyilvánossággal tudatni – Călin Georgescu az ő narratívájuk szerint az az elnökjelölt, akit megfosztottak a győzelemtől. A mítosz, amit vele kapcsolatosan táplálnak, nyilvánvalóan erősíti a saját táborukon belül is a kohéziót, nem akarják felszámolni. Közben persze nekik az nagyon kényelmes, hogy Georgescu valójában nem tud politikai szerepet betölteni.
George Simion AUR-vezérnek jelenleg a vezetői szerepe egyértelmű. A legutóbbi kongresszuson új – nyilván neki megfelelő – figurákat is behozott a pártvezetésbe, mint például Dan Dungaciut, illetve eltávolította belső riválisait, többek között Claudiu Târziut, aki a párton belüli legfőbb ellenfele volt.
Mindezek mellett, én remélem, hogy az AUR-nak a népszerűsége a 40 százalékkal plafonálódott, nem tudnak tovább növekedni. Bízom abban, hogy ez az arány képviseli a felháborodott, dühös, a román politikai rendszerrel olyan mértékig elégedetlen társadalmi réteget, amely hajlandó lenne az AUR-ra szavazni. Választások 2028-ban lesznek, addig még sok idő van, akár új pártok is megjelenhetnek, illetve még az AUR-nak is csökkenhet a támogatottsága.
Persze, az AUR-nak előnyére válik az, ha a kormánykoalíció nem tud döntéseket hozni fontos kérdésekben. Kezükre játszik ugyanakkor a rossz gazdasági helyzet is, illetve, hogy adóemeléseket kell végrehajtani; ők lényegében ülnek a kényelmes ellenzéki pozícióban, és várják a két és fél év múlva esedékes választásokat.
Sorin Grindeanu lenne vélhetően a következő kormányfő
A szociáldemokratákra visszatérve: azért sem gondolom, hogy érdekük lenne kilépni ebből a kormányból, mivel a koalícióban megegyeztek arról, hogy 2027 közepén miniszterelnökváltás lesz, és akkor a PSD-nek a mostani elnöke, Sorin Grindeanu lenne vélhetően a következő kormányfő. Meglátásom szerint ő be is akarja ezt a funkciót tölteni, és szociáldemokraták reménye az, hogy addigra már a legsúlyosabb gazdasági kérdéseket megoldják és onnantól kezdve már egy pozitívabb kormányzási szakasz következhet, amiből akár még jól is kijöhet a PSD. Nem hiszem, hogy nekik igazából érdekük lenne a koalícióból való kilépés, viszont zsarolási potenciálként folyamatosan tudják használni.
- Az RMDSZ kormányzati szerepvállalását, a kormányon való maradásának jövőjét hogyan látod?
- A másik három pártnak az RMDSZ nélkül is lenne kormányzati többsége, viszont úgy látom, hogy az RMDSZ inkább stabilizáló erőként, úgymond feszültségcsillapítóként érvényesül a kormánykoalícióban. Ebben persze az is benne van, hogy amíg az RMDSZ tagja a kormánynak, addig a PSD fenyegetőzhet az USR kiszorításával. Amennyiben nem lenne az RMDSZ a koalícióban, akkor már ez se lenne hihető történet. Én tehát nem gondolom, hogy az RMDSZ-t a kiszorítás kockázata fenyegetné.
Nyilván megvan annak is a veszélye, hogy szétesik az egész koalíció, és akkor esetleg nem lesz működőképes többség, vagy újra kell tárgyalni megint mindent. Ellenzékben az AUR van, ha esetleg az RMDSZ kikerülne a kormányból, nyilván vállalhatatlan lenne velük az együttműködés. Ezért azt gondolom, hírek szerint ugyanakkor ezek a feszültségek sok esetben inkább csak kifelé mutatkoznak meg, kormányon belül ugyanis nagyon jól együtt tud működni a PSD az USR-vel is, csak a nyilvánosságnak szól ez a mesterséges zajkeltés.
- A gazdasági helyzet alakulását hogyan látod?
– Ebben a tekintetben csak a gazdasági szakemberek véleményére támaszkodhatok: mértékadó szakértők szerint a legnagyobb probléma az államadósságnak a meredek, gyors növekedése, és az ezzel járó kamatterheknek a nagyon nagy aránya. Ugyanakkor felelős deficitcsökkentő politikával talán a 2026-os év végére, vagy mondjuk 2027-től lehet már érdemi gazdaságélénkítő intézkedések bevezetésén gondolkodni. Az adatok jelenleg arra utalnak, hogy a fogyasztási szint is csökken. A legoptimistább előrejelzések szerint is 2026 nehéz év lesz, talán 2027-től kezdve lehet majd azt mondani, hogy kifele tartunk ebből a helyzetből.
A miniszterelnök a napokban többször említette, hogy nem lesznek újabb adóemelések. Ez azt jelenti, hogy azokhoz képest nem lesznek újabbak, amiket eddig még nem jelentettek be. Az bizonyos, hogy januártól az ingatlanadó, a gépjárműadó emelkedése mindenkit érinteni fog Romániában, ami fokozni fogja a felháborodást. A mérleg másik serpenyőjébe ugyanakkor a politikum nem tudta odarakni a saját magán való takarékoskodást, például az alkalmazotti létszámcsökkentéseket, vagy esetleg intézményösszevonásokat a központi adminisztráció szintjén. Úgy tűnik, hogy a pártok közötti feszültségek miatt a tárgyalások még nem jutottak el abba a szakaszba, hogy erről érdemben lehessen beszélni, és az emberek megítélésében ez azt jelenti, hogy megint kizárólag rájuk hárítják a pénzügyi terheket.
