Arról, aki egyszerre volt erdélyi és világi, haragos és szelíd

Kovács András Ferenc-emlékest a magyar költészet napján

KAF-emlékest
Balázs Imre József, Boka László, Csörsz Rumen István és Bodolai Balázs állított emléket KAF-nak A SZERZŐ FELVÉTELE
A tavalyi év végén mind a magyarországi, mind az erdélyi magyar társadalmat megrázta a hír: meghalt Kovács András Ferenc. A Kossuth-és Artisjus-díjas költőt, a Látó szépirodalmi folyóirat főszerkesztőjét itthon és az anyaországban egyaránt olvasták, tisztelték, majdhogynem páratlan népszerűségnek örvendett. Idén, a magyar költészet napján a BBTE bölcsészkarának épületében állított neki emléket Balázs Imre József, Csörsz Rumen István, Bodolai Balázs és Boka László.

– Benne élt a szöveguniverzumban és ezt onnan alakította, hol játékosan, hol profán módon – fogalmazott Boka László irodalomtörténész, aki szerint Kovács András Ferenc – a továbbiakban KAF – azért tudott játékos költő lenni, mert önmagát mindig belecsempészte a műveibe. Ehhez viszont igen nagyfokú olvasottság, műveltség kell. Boka szerint ezzel a hármassal jellemezhető KAF gazdag és szerteágazó életműve. A szatmári származású költő játékossága nemcsak szófordulataiban és nyelvhasználatában, de az önmaga verseibe való becsempészésében is tetten érhető – világított rá Boka. A maszkköltészet egyik jeles alakjaként KAF a „lehetséges éneken” keresztül lopja be magát egy-egy költeménybe, ami fordított monogram formájában is megjelenhet. 

Kovács András Ferenc úgy volt erdélyi, hogy közben világpolgár is volt. Balázs Imre József irodalomtörténész a költő bölcsészmúltját is felelevenítette a beszélgetés során. KAF francia szakon végzett a BBTE bölcsészkarán, ennél fogva a francia kultúra fontos szerepet játszik költészetében. A francia hatás mellett a reneszánsz, az amerikai énekelt költészet mind részét képezi valamilyen módon a KAF-életműnek. – Ha elkezdjük mindezt sorolni, belecsúszhatunk a megragadhatatlanságba, miközben itt az univerzalitás a kulcsszó. Ő az egész költészetben gondolkodott. Abban, hogy a költészet, évezredekkel ezelőtt és ma is üzen nekünk valamit – magyarázta Balázs Imre József.

A költészetnapi emlékestet Bodolai Balázs színművész és Csörsz Rumen István verséneklő előadásai színesítették. Előbbi hagyományos versmondással, utóbbi lant- és gitárkísérettel tisztelgett a KAF-életmű előtt. Csörsz Rumen István a dalok előtt ismertette, milyen korból származó zenei alapra fogja a verset énekelni, és hogy miért azt választotta. Volt, amelyet személyes szimpátia alapján adott elő, de olyan versek is akadtak, amelyek Balassi strófában íródtak, így Balassi Bálint korabeli dallamok is felcsendültek.

Az esemény végén szót kaptak azok is, akik a közönség soraiban ültek és személyesen ismerték Kovács András Ferencet. Egyed Emese egyetemi tanár, irodalomtörténész hozta be a Látót a beszélgetésbe. Szerinte fontos elmondani, hogy KAF versrovatvezetőként és Látó főszerkesztőként is értéket teremtett, erősen bírálta a társadalmat, egyszerre volt haragos és szelíd.

A beszélgetésben résztvevők történeteiből kirajzolódott egy KAF-kép. Bár a költészet napja volt az esemény apropója, nemcsak Kovács András Ferenc életművével, munkásságával, hanem a személyével is megismerkedhettünk a visszaemlékezések által. „Arra a következtetésre jutottunk a kollégáimmal, hogy Kányádi után a legnagyobb, aki most elment. Aki egyszerre az erdélyi és az összmagyar lírában is megkérdőjelezhetetlen” – emlékezett vissza arra a beszélgetésre Boka László, amelyet a költő váratlan halálhíre indított el.