A helyzet alaposabb megértéséhez tudni kell, hogy a kormány tavaly év végén – amikor mindenki már javában az év végi ünnepekre és szabadságra készülődött – megemelte a helyi adókat, vagyis azokat az értéksávokat, amelyeken belül az önkormányzatok eldönthetik, mennyi legyen az illetékek értéke. Tudni kell tehát, hogy az adóemelés a kormánytól jött. Ezt a kabinet azzal magyarázta, hogy idén nem tud annyi pénzt adni az önkormányzatoknak, mint előző években, annak érdekében tehát, hogy a helyi tanácsok biztosítani tudják a szolgáltatásokat és legyen önrészük pályázatokra, meg kell emelniük az adókat. Az önkormányzati vezetők már tavaly év végén ellenezték a döntést, de nem lett belőle nagy vita, mert mindenki az év végi pihenésre készült. Sok időt a kormány sem biztosított egyeztetésekre, ezért az önkormányzatoknak az év utolsó napjaiban hozzá kellett sebtében igazítaniuk a helyi adókat a sürgősségi kormányrendelet által elrendelt szinthez.
A lakosság nagy részét január 12-e után érte az első sokk, amikor a kisebb települések önkormányzatai kiszámolták az új adókat, sokan ekkor szembesültek az emelés mértékével. A médiában többször elhangzott ugyan, hogy kétszeres, akár háromszoros emelés következik, de az emberek akkor döbbentek meg igazán, amikor már a konkrét összegeket látták. Hogy miért éppen Sepsiszentgyörgyön tört ki a legnagyobb visszhangot kiváltó tüntetés, csak találgatni lehet. Antal Árpád polgármester a magyarországi választási kampányt is belekeverte, amit nem lehet teljes mértékben kizárni, de az elégedetlenség fő oka véleményem szerint az, hogy Székelyföldön alacsonyabbak a jövedelmek - aminek történelmi okai vannak -, ezért a lakosság jobban megérzi az adóemeléseket. Az RMDSZ-es polgármesterek tavaly év végén már kifejezték elégedetlenségüket, mintha érezték volna, hogy ebből baj lesz, hiszen ők azok, akik legjobban ismerik választóikat. Csak nem tudták meggyőzni az RMDSZ központi vezetőségét, amely nyilván nem egyedül határoz a koalícióban arról, hogy milyen intézkedéseket hozzon a kormány. Kénytelenek voltak belemenni az adóemelésbe, noha az RMDSZ eddig mindig igyekezett megakadályozni azokat az intézkedéseket, amelyek a legalacsonyabb jövedelműeket érintették volna kedvezőtlenül. Ezt a lépést azonban már nem tudták kivédeni, hiszen a költségvetés válsága olyan mély, hogy gyors lépésekre van szükség.
A kormány nagy mulasztása, hogy egyelőre csak adóemelésekkel tudta enyhíteni a deficitet, hiszen a kiadáscsökkentő és reformintézkedések folyamatosan elakadtak vagy azért, mert az alkotmánybíróság nem hajlandó elfogadni a speciális nyugdíjak mérséklését, vagy azért mert a Szociáldemokrata Párt (PSD) és a Nemzeti Liberális Párt (PNL) nem tud dűlőre jutni a kiadáscsökkentésekről. Az elbocsátásoktól minden párt ódzkodik, tavaly például a polgármesterek sikeresen megakadályozták a leépítéseket az önkormányzatoktól, az adóemelést viszont már nem tudták.
Nem véletlen, hogy Székelyföldön a legnagyobb az elégedetlenség, hiszen – mint említettem - a régióban az országos átlaghoz képest alacsonyak a bérek. Sok városban az önkormányzatok és egyéb állami intézmények a legnagyobb alkalmazók, ezért ott meglehetősen érzékenyen érintette a lakosságot ez az intézkedés. Ennek következtében hatványozottabban megérzik az adóemeléseket, mint például Kolozsváron, Brassóban, Temesváron, Konstancán vagy Bukarestben. Ezekben a gazdasági fejlődési pólusokban egy család átlagjövedelme elérheti a 10 ezer lejt is, ha éppenséggel nem haladja meg, ugyanakkor Székelyföldön egy 6 ezer lejes családi bevételből – vagy akár ennél kevesebből – már nehezebben lehet előteremteni a megemelt adót. Lehet, hogy politikai uszítás is közrejátszott, de ez csak azért lehetett működőképes, mert létezik egy általános elégedetlenség, amit az átlagnál alacsonyabb jövedelmek táplálnak.
A felmérések szerint továbbra is nagy a veszélye annak, hogy a legközelebbi választáson az AUR nyer, hiszen jelenleg George Simion alakulata több mint 40 százalékkal vezet, a támogatottsága nagyobb, mint a két legnagyobb kormánypárté együttvéve. Többen zokon vették, hogy Nicușor Dan államfő tavalyi választási győzelmének másnapján már szóvá tettem ezt a veszélyt, de az eddig eltelt idő csak igazolta, hogy a következő parlamenti és elnökválasztásnak az lesz a legnagyobb tétje, hogy kormányképes erővé emeli-e a lakosság az AUR-t.
A másik nagy kérdés az, hogy az RMDSZ-t milyen mértékben fogják kedvezőtlenül érinteni az Ilie Bolojan-féle adóemelések. Ez főleg attól függ, hogy a kormány mennyire lesz sikeres a költségvetési válság kezelésében. Mert ha az idén nem sikerül lezárni ezt a krízist, nem születnek meg a reformok, hanem esetleg újratermelődik a válság, vagy politikai krízis miatt elakadnak a költségvetés rendbetételét célzó intézkedések, akkor a kormánypártoknak nem lesz idejük visszanyerni az elvesztett bizalmat. Valamennyi kormánypártot érint ez a veszély, de az RMDSZ-t a jelek szerint még jobban, mert választói bázisának jelentős része éppen a gazdaságilag kevésbé dinamikus Székelyföldön él. Ráadásul az 1-2 százalékpontos népszerűség-veszteség miközben más pártoknak pusztán elenyésző csökkenés, az RMDSZ számára halálos ütést jelenthet.
