Mindig oszd meg, amid van: tudás, 1 lejes perec az automatából vagy dupla füzetlap
(Szerző: N.-H. D., K. E., Fényképezett: BETHLENDI TAMÁS)
Papp Hunor iskolalelkész Salamon példabeszédeinek könyvét alapul véve arra buzdította a tizenkettedikeseket: járjanak a jók és az igazak ösvényein, hallják meg egymás örömteli vagy segítségkérő szavát, és mindig találjanak vissza az iskolába. Nagy Johanna tizenegyedikes tanuló szerint az iskolától kapott útravalót bármikor felhasználhatják a maturandusok. Horváth Anna, a szülői bizottság egykori elnöke nem mások, hanem saját álmaik megvalósítására buzdította a ballagókat. Horváth Márton maturandus kifejtette: az iskola megtanította felelősséget vállalni, a közösséget értékelni. Vörös Alpár iskolaigazgató elmondta, az iskola és a tanárok mindig büszkék lesznek arra, amit maturandusai cselekedni fognak. A tanulmányi és a különdíjak kiosztása után az iskolazászló átadásával zárult a ballagás.
Járni a jóknak útján
– Annyira vártátok ezt a napot, tele voltatok tervekkel, aztán áthúzták ezeket a terveket, álmokat. A jelenlegi helyzetben hálát adhatunk, hogy itt vagyunk. Talán ezért segít most Salamon király szava: „de azért járj a jók útján”. Induljatok ezen az úton, mi távolról fogunk titeket követni. Örüljetek és örvendezzetek, mert mi itt maradunk, ti meg tovább hajóztok. Legyetek bátrak, mutassátok meg az arcotokat egymásnak, mutassátok meg a szíveteket. Halljátok meg egymás örömteli szavát, de halljátok meg a segítségkérő szavát is, és mindig találjatok ide vissza – buzdította Papp Hunor iskolalelkész a ballagókat.
– A ballagás helyett használhatnánk ma a kocogás szót. Mert kedves kocogó diákok, a ti tempótok az átlagosnál kicsit gyorsabb volt, ti előbb érettségiztetek, s csak aztán búcsúztok, sarkatokban a felvételi, minden olyan gyorsan történik, a nagybetűs élet felétek tart, és ti is kocogtok felé – búcsúzott a végzősöktől Nagy Johanna tizenegyedik osztályos diák, majd tucatnyi tanáccsal látta el kocogó diáktársait, amelyekből csak néhány „összekacsintósat” idézünk: – Mindig oszd meg azt, amid van, legyen az tudás, 1 lejes perec az automatából, három napja poshadó víz vagy dupla füzetlap. Vigyázz a holmidra, hiszen egy elvesztett levél is olyan felfordulást okozhat, hogy érettségi tétel lesz belőle. Legyenek hosszú távú és rövid távú céljaid is, mert lehet, hogy kilencedik osztály elejétől célod volt az érettségi sikeres megírása, de minden félévben ott szerepelt a rövid távú cél, például: meg ne bukjak kémiából. A tornaórákra emlékezz ünnepként, hiszen mi másért kellett volna mindig fehér-feketében megjelenned ezeken? – sorolta a búcsúztató, majd így zárta beszédét: – Számotokra mától az iskola diákok számára fenntartott oldalsó bejárata bezárul, de helyette megnyílik a főkapu, ahol véndiákként, kedves ismerősként időről-időre betérhettek, és mi tárt karokkal várunk majd.
Vörös Alpár igazgató: Az elmúlt tizenkét évben több mindent túl kellett élnetekFelkészülten az elkövetkezendő... bármire
– Ebben a furcsán felbolydult XXI. században a legnagyobb alkalmazkodóképességre és tisztánlátásra van szükségetek. Ma arra biztatlak benneteket: merjetek nehéz döntéseket hozni, merjetek hinni a saját álmaitokban. Azokat és ne a mások álmait építsétek. Ha megtaláljátok a célotokat, a hivatásotokat, akkor nem a másoktól készen kapott világban kell majd élnetek. Merjetek hálásak lenni szüleiteknek, tanáraitoknak, mert igyekeztünk útravalót adni nektek, hasznos példákkal tanítani. Az elmúlt pár hónap megmutatta: a kolozsvári Apáczai-líceum tanári közössége ebben a felfordult világban is biztos pont volt. Tíz esztendő múlva a megharcolt küzdelmek és sikerek elégedettségével, maszk nélkül, boldog emberekként térjetek vissza ide, ennek a gyönyörű iskolának a falai közé – buzdította a végzősöket Horváth Anna, a szülői bizottság egykori elnöke.
– Amikor először bejelentették, hogy elmarad a ballagás, megkönnyebbültem. Féltem a ballagástól, hisz számomra az iskolában eltöltött tizenkét év lezárása lett volna, amely időszak alatt fel kellett volna készülnöm a nagybetűs életre. A karantén alatt úgy éreztem, nem állok készen arra, ami következik. Azért jártam iskolába, hogy olyan dolgok tudására kapjak diplomát, amit pár év múlva elfelejtek, mert nem fogom használni. Kétségek gyötörtek: megérte-e iskolába járnom? Az elmúlt tizenkét év megannyi eseményére emlékezve azonban elmondhatom, megérte ebben az iskolában tölteni az elmúlt tizenkét évet. Az iskolának, tanáraimnak, nektek, mindenkinek köszönhetően, aki ebben az iskolában élt és dolgozott, megtanultam értékelni az embereket másságuk és furcsaságuk ellenére. Megtanultam felelősséget vállalni, értékelni a közösséget, illetve a közösségben elfoglalt hely fontosságát. Rájöttem, hogy felkészültem az elkövetkezendő... bármire – búcsúzott Horváth Márton maturandus.
Az örök túlélők
– Ti nem az örök ballagók, hanem az örök túlélők vagytok. Az elmúlt tizenkét évben több mindent túl kellett élnetek – mondta Vörös Alpár iskolaigazgató, majd emlékeztetett az elmúlt 12 év több jelentős (örömteli vagy tragikus) eseményére, például dr. Wolf Rudolf egykori igazgatóra, akit néhány nappal azelőtt vesztettek el, hogy az idei végzősök elkezdték az első osztályt 2008 szeptemberében, majd a sok nyűggel járó, pincétől tetőzetig terjedő iskolatatarozásra, -bővítésre, ennek kapcsán megélt „száműzetésre”, majd visszatérésre stb. – Az átélt évek mégsem lehettek teljesek azon fordulat nélkül, amely felforgatta egész világunkat. Így kapott igazán értelmet mindaz, ami előtte történt, most tudjuk igazán értékelni az elmúlt éveket. Alkotó munkásai voltatok az apáczais közösségnek, méltó ünneppé tették az ünnepeket, a mai napot megérdemeltétek. Maradjatok igazak és jók. Meggyőződésem, hogy egykori iskolátok, tanáraitok büszkék lehetnek majd arra, amit cselekedni fogtok – vélekedett Vörös Alpár iskolaigazgató.
A három osztály tanulmányi díjait az alábbi maturandusok kapták: XII.A. osztály (Szabadi Ildikó osztálynevelő): I. díj Antal Brigitta Ibolya (9,90-es átlag), II. díj Szász Alpár László (9,86), III. díj Horváth Anetta és Váradi Tímea (9,84). XII.B. osztály (Bárdos László osztálynevelő): I. díj Kundi Ilona Erzsébet (9,85), II. díj Ágopcsa Éva (9,63), III. díj Velican László (9,50). XII.C. (Pálffy Hajnalka osztálynevelő): I. díj Csorba Renáta Barbara (9,63), II. díj Győri Beatrix Johanna (9,58), III. díj Balla Timea Heléna (9,47). A Szabadság napilap különdíját a XII. A. osztályból Ferencz Ádám kapta. A 9–12. osztályban legjobb tanulmányi átlagot elért három diák arany-, ezüst, bronz oklevelet kapott, díjazták a tantárgyversenyeken, iskolán kívüli tevékenységekben, művészetekben, sportban, diáktanácsi szerepvállalásban, közösségépítésben kimagasló teljesítményt nyújtó, sokoldalúan tehetséges diákokat.
Az iskolazászlót Győri Beatrix, Kerekes Ákos, Pál Tamás és Velican László maturandus adta át Albert Mária, Maczalik Borbála, Nagy Johanna és Nagy Tamás tizenegyedikes tanulónak.
Az ünnepségen közreműködött az iskola vegyeskara (vezényelt Török-Gazsi Kitti véndiák), az előkészítő osztályos tanulók részéről Balázs Áron és Erdély-Bartha Orsolya búcsúzott a végzősöktől. Közreműködött: Macalik Borbála, Tóth Csenge-Hanga (szavalat) Albert Mária, Jenei Deborah, Csüdöm Henrietta (ének).
