Csoportkép buborékkal a marosludasi korszerű uszodában
Össszesen 36 székelykocsárdi és környékbeli gyerek élvezte egy héten át a csobbanást a marosludasi korszerű uszodában, ahol a kísérő pedagógusok és szülők mellett egy helybeli tornatanár és két önkéntes marosvásárhelyi szakavatott úszómester segített elsajátítani eme közkedvelt vízisport minden csínját-bínját.
A gyerekek nagy része már tudott úszni, az idei táborba fejleszteni jött el tudását... és persze „egy jót szórakozni” a társaival. Már a tavalyelőtti, az első úszótáborban feledhetetlen élményben volt részük, ráadásul a délutáni oktatásba jelentkező ingázó diákok nagy része itt ismerkedtek össze igazán és határozták el jó szívvel, hogy a kocsárdi iskolába iratkoznak át.
Az edzéseken a gyerekek kivétel nélkül látványosan teljesítettek. A kezdők már a második nap karúszó nélkül merészkedtek a medencébe, azzal a szent meggyőződéssel, hogy „már tudnak úszni”. Míg a kicsik szokták a vizet és az alapmozdulatokra koncentráltak, a tapasztaltabbak , egymásba fogózva vagy egymás vállára állva látványos csoportos figurákat igyekeztek kialakítani, víz alatt vagy fölött. Az eddigi legnagyobb kihívásuk egy víz alatti csoportkép készítése volt, ami minden kétséget kizárva bizonyítja: itt már nem a víz az úr... „Nagyfiúk” voltak akkor is, amikor a szakszerű hátúszást, a „kecses” fejesugrást vagy a kimerítő távúszást kellett begyakorolni.
Basa Anna-Mária, a Cserevár Egyesület elnöke lapunknak elmondta: ez a tábor is része annak a foglalkozás-sorozatnak, amellyel igyekeznek összegyűjteni és a kocsárdi iskolába íratni a környékbeli, identitásukban veszélyeztetett magyar gyerekeket. Kifejezetten örvendett annak, hogy másik két pedagógus-kollégája, Szekeres Ildikó és Nagy Katalin segítsége mellett a szervezésbe besegített Csegezi Zsuzsa polgármester és Szabó Gergely székelykocsárdi lelkipásztor is. Az elnök asszony szerdán azt is elárulta: a hetet egy családi nappal zárják (összesen 5-7 ilyen napot terveztek 2019-re), ahol különféle meglepetésekkel és egy nagy közös pizzázással ünneplik meg a sikeres hetet és iskolai félévet.
Magyarlapád: magyar nyelv magyarázat szülőknek is
„ A Zengő ABC mi vagyunk”- ez volt a címe egyik azon tevékenységnek, amelyet a Magyarlapádi Szórványkollégiumban megszervezett anyanyelvápoló táborban valósítottak meg a félévközi vakációban, az Emberi Erőforrások Minisztériumának köszönhetően. A „ Beszélj magyarul, tanulj magyarul!” elnevezésű tábort idén negyedik alkalommal szervezte meg az Ethnika Kulturális Alapítvány azzal a céllal, hogy a kollégiumba iratkozandó gyerekeket beszoktassák az itteni környezetbe, összeszokjanak a lapádi társaikkal, oldottabb hangulatban szokják meg leendő pedagógusaikat. És a hangsúly természetesen az anyanyelv ápolására és fejlesztésére tevődött, hiszen a 33 résztvevő közül többen vegyes házasságból származnak, sokan törik a nyelvet, ezért külön felkészítés szükséges számukra ahhoz, hogy a lapádi iskola magyar tagozatán jól teljesítsenek.
Sipos Margit, a szórványkollégium igazgatója már nagy tapasztalattal rendelkezik ennek a tábornak a megszervezésében. Didaktikai eszközök tárházát gyűjtötte össze vagy készítette el az évek során, a mindennapi programbeosztás mellett külön tevékenységi tervet írt minden általa végzett foglalkozásra, így nem csoda, hogy gördülékenyen mennek a dolgok és a gyerekek nagyon élveznek minden itt töltött pillanatot. Munkájában mindig számíthat a helyi tanítónőkre, óvónőkre, a kollégium nevelőire, de vannak önkéntes tanítóképzőt végzettek is, akik szívesen besegítenek, és így lehet bírni a több napos dinamikus tempót.
A szókincsfejlesztésre, a népi kultúra megismerésére és a közösségi szellem kialakítására ösztönzött minden tevékenység
A tevékenységek színes palettájából nehéz lenne kiemelni bármelyiket, hiszen mindenik egy bizonyos jól meghatározott célt szolgált. Voltak kiejtés- és szókincsfejlesztő gyakorlatok, helyesírási és a kifejező olvasást segítő feladatok, betűs kirakó a kisebbek számára, nyelvtörő- és memóriajátékok, szövegtani gyakorlatok. Természetesen mindezeket nagyon vonzó, játékos formába „kamuzva” tárták a gyerekek elé, még véletlenül sem érezték azt, hogy a vakációban is tanulniuk kell. A gyerekek a legjobban a Zengő ábécés, a Kallós-gyűjteményből származó párkereső kártyajátékot, a Nincs itthon a macska... és a papagájos-bábjátékot szerették a legjobban. A kedvencek közé tartozott az a foglalkozás is, amelynek során újrahasznosítható anyagokból készítettek népies mintázatú tarisznyákat és asztali díszeket. Egyébként minden kézműves- vagy sportos-mozgásos tevékenységet úgy választottak ki, hogy az a szókincsfejlesztésre, a népi kultúra megismerésére és a közösségi szellem kialakítására ösztönözzön.
A tábor történetében először az idén Sipos Margit igazgató külön foglalkozásokat szánt a szülőknek is, hiszen páran végig maradtak a kisebb gyerekekkel. Például azon anyukák számára, akiknek nehéznek tűnt a magyar nyelv, összehasonlították a magyar és a román ábécét, hogy láthassák, nem olyan nagyok az eltérések, nem lehetetlenség megtanulni vagy fejleszteni a magyar nyelvet. A felnőttekkel sokat beszélgettek a kétnyelvűségről, a szórványosodásról, ekkor hangzott el egy figyelemre méltó gondolat, amely kifejezi minden szórványban dolgozó, a magyarság megmaradásáért küzdő pedagógus hitét: „ Vannak, akik morzsának tekintenek bennünket, amit könnyen le lehet seperni az asztalról; mi viszont – kevesen ugyan- , de jövő-teremtő, a magvetéshez szükséges lelkek vagyunk.”
